A horgászat bizony sokszor képes az emberből divatosan kifejezve Lúzert faragni. Ezt nyilván sokan tapasztalták már, még azok is akik nem oly régóta áztatják a zsinórt sőt, valószínűleg a kezdőkkel talán többször űz tréfát a sors. Velem is számtalanszor fordult már elő, hogy vicces, és néha kevésbé vicces esetek helyzetek történtek, amik a horgászathoz köthetőek vagy azzal kapcsolatosak. Ezekből próbáltam az egyik, talán leginkább a címre utaló sztorit megosztani.
Történt ugyanis még 2006. tavaszán, hogy az egyik közeli tavon az elszaporodott szürke harcsa állomány megtizedelése érdekében, harcsafogó versenyt hirdettek meg. Jó magam bár nem tarozom a horgászatot versenyként űzők közé, a verseny helyét és körülményeit megtudva, úgy döntöttem benevezek. Persze nem egyedül, egy jó barátom és az ő édesapja társaságában. Az igazat megvallva ők voltak a felbujtóim.
Árpi komám apja Janibá, tagja az egyesületnek, akinek tulajdonában van az említett horgásztó. Elmondása alapján, a tóban mivel mindenki csak pontyra és amurra horgászik, fenemód elszaporodtak a harcsák.
Korábbi harcsás próbálkozásaim után hamar rájöttem, hogy ez egy külön műfaj ami több szabad időt igényel mint amennyit én rá tudnék fordítani, így ez idáig nem igazán foglalkoztam a nagybajszúakkal. Ha pergetéskor néha beköszönt egy-egy példány, ünnepnapként jegyeztem fel a naptárba.
Kapva tehát az alkalmon, indultam a jó hangulatúnak ígérkező megmérettetésen.
Szombat délután kezdődött, és másnap délelőtt fújták le, közben még az este beállta előtt ízletes szarvas pörkölt vacsorát kínáltak, ami természetesen benne volt a nevezési díjban. Ezek után nekivágtunk a versenynek csalihal fogás, szerelék készítés, és még világosban a felszíni stupekos vadölők tuti helyre való be juttatása. A magam részéről én csak egy ilyen gyilkos pecát állítottam csatasorba, a második bottal pergetni készültem. Volt egy viszonylag szabad sekélyes nem messze, azt terveztem megdobálni felszíni wobblerrel, amint leszáll az est.
Még a sötétedés beállta előtt sikerült is fognom egy kb. 45-50 cm-es ifjonc harcsát, amit bilincsre helyeztem, mivel itt nincs méretkorlátozás erre a fajra, és gondoltam lefotózom reggel. Meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg a versenybe eredményként beszámolható lenne.
A gyors sikeren felbuzdulva tovább dobáltam, gondolván lesz még itt jobb harcsa is? Buzgóságom reggelig kitartott, az élőhalas pecák érintetlenül maradtak, kénytelen voltam belátni, itt sajnos nem lesz több harcsa.
Egyetlen kis foglyomat az első reggeli napfénynél egy gyors fotó után szabadon engedtem. A büfétől visszaérkező Jani bátyámtól érdeklődtem a verseny állása felől, ő pedig izgatottan közölte: – Vidd gyorsan kifelé a kis harcsádat, mert rajtad kívül egyet fogtak az is méreten aluli!
Erre csak vigyorogni tudtam, az első vagy második hely itt lett volna az ölemben? Hát így nem nyertem meg a Sziki-tó harcsafogó versenyét, mert lúzer voltam.
írta: Lukács Róbert
