Nagy Tamás – Egy ráknyi idő

Vasúti csavarozógépek hangja töri meg a pénteki esztergomi éjszakát, de én fejben nem ott vagyok. Kavarognak bennem a gondolatok, kicsit sok volt ez a hét, jó lenne már szelektálni a problémákat egy görbülő feeder spiccet, vagy épp egy eltűnő úszót nézve. Gyerekes és nagyra vágyó ábrándozásomból egy hideg szellő által keltett hidegrázás térít észhez.

Már rég átbillent a nagymutató a faliórán jelezve ezzel, hogy szombat van. Szombat, azaz egy egyesületi verseny hajnala, ami “épp” hogy csak 250 km-re van a jelenlegi pozíciómtól. Megvolt a módszer, megvolt a csali, megvolt a technika és persze megvolt a beosztás is, ami borította az előbbieket. Sebaj, majd legközelebb bepótolom a magam csendességében.

Hétköznap lévén egyedül vagyok a vízparton. Az időjárás sem fogad a kegyeibe, hisz viharos szél és szemerkélő eső fogad a parton. Ezt a kombinációt nem kívánom egy horgásztársamnak sem (na jó, néha a bosszantó versenytársaknak). Nincs az az ernyő, ami megvéd, csak az esőruhában lehet bízni, ami jó esetben vízálló. Az enyémben például szépen megáll a víz…

Épp rakom össze az újonnan vásárolt fotelemet, amikor szemből rám köszön egy idős kolléga. Bús komor hanggal, az eső elől kocsijába bújva tájékoztat, hogy az elmúlt héten nagyon nem evett a hal, 1-2 kárászt vagy dévért lehetett fogni. Az egyesületi tavunkról tudni illik, hogy kiváló fehérhal állománya van, legjelentősebb szaporulata a dévérnek van, de szép a karikakeszeg és bodorka állomány is.

Na nem baj mormogtam magamban, miközben raktam össze a két feederem. Gyors etetőanyag és csali összeállítás után egy kis szemes anyagot juttattam be a kiszemelt helyre és megkezdtem a pecát. Mindkét végszerelékem a Nemzetközi Feeder Szabályzatnak megfelelő hosszú előkés cucc, egyik inkább keszegre, másik kárászra, pontyra hangolva. Etetőkajám egy finomszemcsés, édes, sötét színű kaja, csalinak csonti és csemegekukorica van kikészítve.

nagyt_01

Megtörténtek az első bedobások, azaz a “durvábbik” botot betettem egy szem csemegével, a másikat két szem csontival kínáltam meg, de nem tudtam letenni a tartóba. Már a kezemben éreztem annak a dévérnek a húzását, amit a 3 méteres botom 0,5 oz-s spicce karikába vágva mutatott. Szép kezdet. Ám ahogy lenni szokott utána semmi (valahol máshol), de itt, viccet félretéve 1-2 perces ütemmel tudtam húzni a keszegeket, amiknek 85%-a  dévér volt.

A csontisdobozban matatva egyszer csak hallok valamit. Horgász fülnek a legszebb hang, mikor egy 70 dekás kárász a tartóban lévő botot úgy meghúzza, hogy megnyekken a lazára állított fék. Megjöttek a szemesre a partnerek. Az ütem úgy nézett ki, hogy 5-6 keszeg csontira, míg a másik boton egy-egy kapás csemegére.  Szemben kissé irigykedve figyeli a kolléga, hogy egy ifjonc amur először kiröppen a merítőből, majd másodjára melluszonyával integetve jelzi, hogy feladta a küzdelmet és a kezeim közé akar bújni. Gyorsan megszabadítom a horogtól és engedem is vissza, ahogy a megtömött kosaraimat is, hogy további halakat csaljanak a horgokra.

nagyt_02

Az időjárás látja rajtam, hogy nagyon jól szórakozok, így hatodikba kapcsol és elkezdi küldeni ránk a legkevésbé sem frissítő égi áldást. A keszeg népnek pont ennyi kellett, hogy eltűnjenek csak 1-2 jó szándékú bodorka sajnál meg. 5 perce bent lehet finomabbik botom, mikor érdekes sunyi mocorgást veszek észre a spiccen. Van egy sejtésem, mi lehet. Felemelem a botot és óvatosan tekerem. Van rajta valami, tudom is hogy mi, de egy pillanat múlva lemarad. Kitekerem, újradobok, a kukoricás botra teszek egy kicsit nagyobb kosarat, és eldobom az etetés mögé. A csontis megint áll 4 perce, megint szöszmötölés van rajta, de most kicsit odahúzok neki. Megvan megint a koma, ami nem más mint egy rák. (Sokak szerint sajnos) A rákok nálunk túlságosan el vannak szaporodva (egyesek szerint még a gumikukoricát is kikezdik). Látom már szánkázik a víz tetején kifelé, mikor a kukoricás bot leugrik a tartóról. Sikeresen megszákolom a 1,5 körüli kis tükröst, gyorsan visszadobom a felszerelést aztán koncentrálok a rák komámra. Ahogy emelném ki a vízből, megint megugrik a másik bot, most egy 2 feletti töves szánt meg. Örültem is meg nem is, hisz a rák addig olajra lépett, míg a másik pontyot is feladásra késztettem.

Eltelt a 3 óra horgászatra szánt időm, valamint az égiek sem kegyelmeznek, így elérkezett az idő és elindultam haza. Meg kell valljam, most konyhapecára jöttem, így a 2 ponty és 5 kárász hazakísért, a többiek meg izgatottan várják, hogy mikor megyek legközelebb. Azért az kissé vicces, hogy ahogy elhúztam a rákot az etetésről 5 percen belül jött két ponty, lehet féltek hogy át lesz fazonírozva a bajszuk.

Írta és fotózta: Nagy Tamás

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .