Ezen a forró nyári napon valójában a nagyobb csukák reményében vállaltuk be a pergetést. A kemény napsütés már több mint egy hete melegítette a valamikori bányató vizét. A jelentős mélységek miatt szerencsére a halak itt mindig találhatnak rejteket, ahol kellemesebb, oxigénben dúsabb a víz. Nem is beszélve arról, hogy évtizedek alatt a parti és a vízi növényzet is elburjánzott, árnyat, életet, búvóhelyet jelent a halaknak ez is. Már a kora délelőttön harminc fok fölé kúszott a hőmérséklet, de ez nem szegte a kedvemet. A csónak a víz szélén ringatózott, kézbe kapva cuccainkat, beszálltunk és az öreg batárt ellöktük a parttól. Fiammal együtt indultunk a portyára. Csukát és esetleg nagyszájú sügéreket ígértem neki, mint várható élményeket. Úgy gondoltam, betlizés ellen bebiztosítom a napot, ezért egy fogós kis “bogarat”, a Salmo Hornetet tettem fel az első dobásokra. Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →