Ízelítő a Pontyvilág 2013 novemberi lapszámából

Orbán József:

Először Fehérvárcsurgón

 

 

Manapság egyre körülményesebb olyan vízre lelni, ahol még hasonlóan élnek és táplálkoznak a pontyok, mint természetes közegükben tették valaha. Mivel harminc éve nyomom az ipart és rengeteg időt töltöttem el a Dunán, megszoktam és megszerettem a magányt. Ez az, amit alig találok meg manapság, így számomra a helyválasztás kicsit nehézkes; hogy is mondjam, nem kimondottan kedvelem, ha a vállamon ül a szomszéd horgász?

 

 

Nem kell elkeserednünk, mert ugyan nem sok, de azért akad néhány olyan ?oázis?, ahol nyugodtan horgászhatunk, valamint próbára tehetjük tudásunkat, türelmünket, felszerelésünket, na és persze a csalinkat. Úgy gondoltam, Fehérvárcsurgó e vizek közé tartozik?

 

 

 

 

Schlott Christian:

Aki mer, az nyer!

 

 

Két napja ülünk a botjaink mögött? Az egész tavon mindössze két darab halat fogtak, ráadásul időváltozásra sem nagyon számíthattunk. Már csak arról beszélgetünk, hogy mit tehetnénk ebben a helyzetben. Mivel a tó elég erősen horgászott és mindenki ismeri a jó helyeket, abból indultunk ki, hogy az igazán nagy halak az ismert pontokat elkerülik és visszahúzódtak a nyugodtabb részekre, ahol nem horgásznak rájuk.

 

 

Ennyit az elméletünkről. Ám igazán egyikünk sem akarta megkockáztatni, hogy egyik szerelékét az ígéretes területről elhozza és valahová a ?Nirvánába? horgásszon vele. Mivel azonban több mint 48 órája még csak a legkisebb rezdülés sem jelentkezett a botjainkon, összeszedtem a bátorságomat és kerestem magamnak egy új helyet? amelyiken sohasem horgásznék.

 

 

 

 

Lukas Krasa:

Sarrebourg ? A vadvilág

 

 

2004-et írtunk, amikor először jutottam el a Rajna és Mosel folyók környékére. Elsődleges célom Németország és Franciaország ezen részének feltérképezése volt, ugyanis az itteni vizek ideális növekedési feltételeket biztosítanak a pontyok számára ? ráadásul még utazni sem kellett sokat.

 

 

A térképet nézve rengeteg tó, folyó, csatorna, holtág, illetve kavicsbánya található a német?francia határvidék környékén, ezért nem volt egyszerű a kezdet, amikor ki kellett választani, hogy hová is menjünk. Lépésről lépésre vettem számba a lehetőségeket, a Rajna mellett található kavicsbánya tóval indítva, ami elsőként akadt az utamba, s melyről sajnos nem sikerült semmilyen információhoz jutnom. (Némileg paradox módon a 2011-es utolsó horgászatom egy olyan kavicsbányán volt, amit ugyancsak ebben az évben fedeztem fel. De még ne szaladjunk ennyire előre, térjünk vissza 2004-be.)

 

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..