Kora ősz a Fancsikán…

Október 4. délután volt, amikor a legnagyobb közösségi hálón érkezett egy üzenet amiben a vasárnapi pergető versenyre kaptam egy meghívást. Ebben az esetben sokan úgy döntenének, hogy meglátogatják a verseny helyszínét és dobálnak ott néhányat, tesztelik a vizet. Jómagam nem így tettem én az Erdőspusztai szépségünkre látogattam ki a Fancsika 2 számú tavára. A kora őszi időpont ellenére, igen csípős reggel fogadott. Az autóban található hőmérő -5,5 C jelzett.

 

 

 

A zsilip irányából haladtunk az erdő felé. A cél a tó körbejárása és minél több zsákmány elejtése. Csalik tekintetében a korforgóval kezdtem, majd áttértem a támolygó villantókra.

 

 

 

A dobálások közepette azt tapasztaltam, hogy a vizinövényzet egyre inkább kezd eluralkodni ezen a tavon is. Sajnos ez egyrészről megnehezíti nekünk horgászoknak a dolgunkat, másrészről jobb életfeltételeket nyújt a jövő halainak a szaporodáshoz. Remélem ez a növényzet ismét kineveli magából a régről elhíresült Fancsikai 10+-os csukákat.

 

 

A hátsó beállóknál jártam, amikor bátyám szünetet tartott. Azt javasolta próbáljam ki az ő felszerelését. Így is tettem és szerencsémre a harmadik dobás után már fáraszthattam is apró ellenfelem.

 

 

 

 

Szerettem volna a következő részt kihagyni, de nem tudok elmenni szó nélkül mellette. A kép nem illusztráció ez a kemény valóság. Nem fér a fejembe, miért nem tudja magával hazavinni  szemetét az a szerencsétlen. Talán gyalog érkezett ki a partra? Vagy nem fért már be a csomagtartóba a sok haltól? Erre a kérdésre választ sosem kapunk, de sajnálatos az igénytelenség ezen formája.

 

 

Összegezve körülbelül 4 órát pergettünk, Debrecen talán egyik legszebb környezetében. Ugyan egy kapásunk volt, de sosem vagyunk elégedetlenek. Egyszer ad a természet, máskor pedig elvesz. Legközelebb a Fancsika 1 tavát vesszük célba. Kíváncsi vagyok mit ad!