Tisza-tavi évkezdés

Biztosan állítható, hogy az egyik legnépszerűbb téli ragadozós horgászvíz a Tisza-tó. A régión átfolyó élő Tisza-szakasz kiváló süllős helyként ismert, s ha nincs extrém hideg, a jellegéből adódóan nem is fagy be könnyedén.

 

Igen fagyosan indult a reggel
Igen fagyosan indult a reggel

 

Igaz, az utóbbi évek aszályos időjárása rányomja bélyegét a Tisza vízhozamára is, melynek folyományaként a folyó sebessége lassult valamennyit. Emiatt hamarabb fagyhat, mint az átlagos sebességű évadokban.

 

Ígéretes hely
A képen egy Wizard Killer Shed-en mutatjuk be a feltűzést.

 

Mellé téve felmérjük, hol kell majd kibukkannia a horog hegyének. Így látjuk azt is, hogy megfelelő méretű-e a jigfej. A jó fej a test jelentős részét átfogja, de nem vesz el a farokrész mozgásából.

 

 

Ígéretes hely
A képen látható módon a gumihal feje felől kezdjük el a tűzést.
Ígéretes helyÍgéretes hely
Haladjunk tovább, ügyelve, hogy a gumihalnak nagyjából a közepén haladjon a horog.

 

Haladjunk tovább, ügyelve, hogy a gumihalnak nagyjából a közepén haladjon a horog. Ha rossz felé vezetjük, akkor sincs gáz, egyszerűen vissza kell húzni addig, hogy jó legyen.

 

Ígéretes hely
A horog hegye ott bukkanjon elő, ahol legelőször rámértük.

 

 

Ígéretes hely
Kész is van! Az átlátszó Killer Shad jól illusztrálja, hol kell a plasztikban a horognak haladni.

 

De mi a helyzet a süllőkkel? Ők köszönik jól vannak. Nincsenek kevesebben, mint pár éve, de a megváltozott körülmények miatt mégis úgy érezhetjük, hogy nehezebb manapság süllőt fogni, mint néhány évvel ezelőtt. Ennek összetett okai vannak, melyek teljes kibogozása bizonyosan nem férne bele eme keretekbe, de néhány jellemző pontot megemlíthetünk. A Tisza-tó szerkezeténél fogva egy olyan összetett rendszer, melyben megfigyelhető a halak ciklikus vándorlása bizonyos területek között.

 

Ígéretes hely

 

Ez a süllőre nézve azt jelenti, hogy a tározó halai a vízeresztés időszakában csapatostul úsztak az élő folyó felé, majd itt áttelelve, tavasszal a kinyitott zsilipeken át újra a sekély vizek felé vették az irányt. Mára az öblítőcsatornák egy része (vagy a vándorlási útvonalak más szakasza) úgy eliszapolódott, hogy süllők jelentős része a tározótérben marad. Ennek jótékony hatásaként pl. 2011/2012 fordulóján, annyi süllőt fogtak lékről a horgászok, mint még talán egyik esztendőben sem. Ráadásul nem csak sokat fogtak, de igen szép súlyú egyek is elestek. Ezzel együtt az volt tapasztalható az élő folyószakaszon, hogy néhány jobb naptól eltekintve, igencsak meg kellett küzdeni a halért, s napon belül is jobbára limitált volt a fogós órák száma. Nem nehéz az összefüggést megtalálni, bizony a lapos ártéri részeken sokkal több süllő marad kint, mint jó pár évvel ezelőtt, amikor még a vándorlási útvonalak sokkal jobban járhatók voltak.

 

Ígéretes hely
A Wizard sorozatból az egyik legfogósabb modell a Killer Shad “Green/Clear” színkombinációja

 

 

Az idei télen nagyjából ugyanez a helyzet. Nem egyszerű a pálya. Vannak persze olyan átmeneti összeállások a süllőrajban, melyek nagyon szép órákat ajándékoznak keveseknek, de nagy átlagban elmondható, hogy még a legügyesebb horgászok sem tudnak minden nap süllőt fogni.

 

Ígéretes hely
Dr. Szarvas Imre egyik darabosabb süllője decemberből

 

Ismét karakteresen látszik, hogy a hatalmas táplálékhal tömegek nem kényszerítik rá a süllőket, hogy egész nap táplálék után járjanak, hisz a jobb helyeken a nap 24 órájában válogathatnak a legjobb falatokból. Ezért aztán akkor esznek leginkább, amikor nekik a leginkább megfelel, ez pedig a reggeli és az esti fényváltás. Lehetne itt statisztikai fogalmakkal dobálózni, persze, hogy fognak nap közben is, de egyértelmű, hogy a reggeli és az esti órák sokkal jobbak.

 

Ígéretes hely
Egy kisebb példány megfogás utáni durcija

 

Ezek a folyamatok oda vezettek, hogy egyre többen próbálnak alternatív módszereket találni, vagy valami trükkhöz folyamodni, hogy a fogási statisztikák javuljanak. Egyre nagyobb gondot kell fordítani arra, hogy a műcsali színe a víz átlátszóságának, és a napszaknak leginkább megfeleljen. Fokozottan igaz a használt jigfejek súlyára. Itt is (a megfelelő technikával együtt) többféle variáció képzelhető el, amiből a legfogósabbat kell kiválasztani.

 

Ígéretes hely
Neki is tetszenek a Energo Team jigfejek. (Vagy bosszúból még odaharapott?)

 

Az alapvető összefüggések a következők: minél mélyebb a víz, minél nagyobb a sodrás, annál nagyobb jigfejet kell alkalmazni. Hogy ez számszerűen épp mennyi, azt papíron nem lehet javasolni, hisz azt a “terepen” kell megtapasztalni. Az alaptechnika ismert. Hagyjuk, hogy a jigfejjel szerelt műcsalink az aljzatra hulljon, majd egy pöccintéssel, vagy lassú húzással (kinek vérmérséklete és célja szerint) megemeljük azt. Miközben a műcsali közelebb kerül hozzánk, idővel visszaül az aljzatra ismét. A behúzásokkal egy ciklikus mozgás jön létre, melynek fázisait mi magunk tudjuk beállítani. És itt jön a lényeg. A kapások jelentős része abban a fázisban érkezik, amikor az aljzatról megindított műcsali “ereszkedik” vissza. Ekkor a mozgása során fejti ki csalogató hatását vibrációban, látványban. Erre az időszakra kell koncentrálnunk. Akkor választjuk ki megfelelően a jigfej súlyát, ha az “ereszkedő” fázis nagyjából 2 és 10 mp között van. A viszonylag nagy intervallum jogos, mert ezekhez különböző célok és technikák tartoznak.

 

Ígéretes hely
Napos idő, nyugodt víz, ritka jó körülmények

 

Vannak napok, amikor pattogós jigelésre van szükség. Ekkor viszonylag nehéz fejeket használunk, és a műcsali ereszkedő ciklusa igen rövid. A süllő időnként igen jól reagál a gyors mozgásokra. Figyeljünk oda arra, hogy ilyenkor a kapások sokkal nagyobb hányada érkezik meg az aljzaton nyugvó műcsalira (mintha egy kishal az aljzathoz lapulva próbálna meg elbújni, a süllő ráront és a talajról szívja fel), s erre a fel kell készülni. Sajnos ezekben az esetekben a kapások észlelése sem mindig egyszerű. Gyakori, hogy a soros ciklikus meghúzás, vagy pöckölés alkalmával egyszerűen csak érezzük, hogy már fogja. Ráül. Ekkor kell észnél lenni! Vagy haladéktalanul bevágni, vagy ha a meghúzásunk nem volt túl agresszív (vagy könnyű a botunk spicce), és feltételezzük, hogy a gyorsan visszalazított zsinór végén még fogja a műcsalit a süllő, akkor rá is készülhetünk. Még a haladó horgászok közül is csak kevesen tudják, hogy egy jól elkapott jigelős kapásról szinte nem lehet lemaradni. A süllő ugyanis nem egy kapkodós jószág, ha egyszer eldöntötte, hogy odaver, akkor a szájában a megszerzett falattal szépen visszaül az aljzatra. A bevágással nem feltétlen kell kapkodni. Simán van idő arra, hogy visszatekerjük még némi zsinórt, hogy gyorsan bespannoljuk a cuccot és felkészülve vágjunk be egy megfelelő erejűt.

 

Ígéretes hely
9 cm-es Wizard Magnet, a színkódja “ETR-3”, nagyon fogós bármit is jelentsen!

 

Más napokon pont az ellenkezője érvényes. Viszonylag kis fejeket kell alkalmazni, mert a hosszú periódusú behúzás a nyerő. Ilyenkor a műcsali viszonylag hosszasan ereszkedik és kelleti magát az aljzat felett. Általában elmondható, hogy az igen tiszta vízen gyakoribb a pattogósabb, gyorsabb módszer sikere, míg a szemcsésedő, vagy még épp nem teljesen letisztult vízen szokott bejönni a lassabb technika. Ennek alkalmazása során általában koppanós, durva, igen élvezetes kapások szoktak érkezni. Ilyenkor ugyanis a műcsalit néhány cm-el az aljzat felett veri le a ragadozó, majd visszaül vele az aljára. Ez a mozdulatsor igen jól érzékelhetőn jut el a horgászhoz. Ezért is javasolható, hogy az esetek nagyobb részével inkább ezzel próbálkozzunk.

 

Ígéretes hely
A legtöbb süllő sajnos nem túl nagy, a másfeles már jó középméret

 

A Tisza-tó egyébként elég nagy ahhoz, hogy egymástól igen jól elkülönülő szakaszait különböztessük meg. Igaz ez télen is, amikor jiges süllőzés szempontjából szinte kizárólag az élő folyószakasz számít. Kiskörétől felfelé talán az egész rendszer legnépszerűbb szakaszai következnek a tiszanánai és a derzsi rész. Ezeken gyakran találhatunk nagyobb mennyiségű süllőt, de a horgászok száma is magasan itt a legnagyobb. Tovább haladva csábít Tiszaszőlős az Aranyosi szakasszal, ami szintén elég ismert. Majd a “Kispál” kikötő körüli rész és a csónakforgalomtól leginkább sújtott tiszaörvényi szakasz következik. Ezek fölött a tiszafüredi szakasz, a Kékesi-kanyar, majd a Buláti-sziget vár ránk, ami fölött a 444-es fkm-ig érvényes a területi engedély. Nem árt, amikor a pletykákat halljuk, hogy itt, vagy ott mit fogtak, ha be is tudjuk azonosítani, melyik részt is kellene meglátogatni.

 

Ígéretes hely
Fogós színek a Wizard kínálatából és az egyik becsapott áldozat

 

A január és a február két nagyon erős hónap, remélem még sok szép halat sikerül ezekben a hetekben kifogni!

 

Forrás: Energofish.hu

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .