Eltelt pár hét a túra óta, de ahogy múlik az idő egyre nagyobb dolognak tartom, hogy részese lehettem ezen esemény sorozatnak. A helyszín egy óriási bányató, ami nincs közel a lakhelyemhez, de mivel volt egy üzleti utam a környéken elhatároztam, hogy dolgom végeztével egy szezonbúcsúztató kétnapos pecát tartunk Robi barátommal.December 9.-én érkeztem a tópartra majd nemsoká befutott Robi is A szerelékek helyükre kerültek majd nemsokára beindult a jelzőcsipogás, a nemrég telepített 2kg körüli pontyocskák fel akarták falni a világot. Őszi- téli horgászaton általában a kisebb vagy felezett-negyedelt bojlik és a paszták, method mixek viszik a prímet, de ezen a túrán használatuk olyan hatással volt a kis pontyokra, mint vörös posztó a bikára. A cimborám 23 óra körül be is fejezte az éjszakai pecát. Persze én kitartottam, és az éjszakai kis ponty roham végén fél hatkor végre elhúzós kapásra roboghattam le a lépcsőn a botomhoz. Évszakhoz képest egész jó kis fárasztás után szákoltam meg a 13kg-os hosszúkás ?már majdnem spanyol? tükröst.
Barátom nyolc óra körül ismét horgászni kezdett, de a kis pontyok mintha már vártak volna rá állandóan megtalálták én ritkábban fogtam őket, mert kitartottam a 24-es golyó mellett. Aztán Robinak fél tizenkettő körül jellegzetes kis ponty szvinger rángatás után felvette a botja azt az ívet, ami vagy leakadást, vagy óriáspontyot szokott jelenteni. Hál istennek az utóbbi volt a szitu így gyermeki izgalommal vártuk, hogy megpillanthassuk a komótos vízi szörnyet. Az első pillanat mikor áttörte a vízfelszínt egy hihetetlen hatalmas fejet és hátat mutatott magából majd egy jó darabig megint fenéklakó lett és a fék is nyekergett derekasan. Aztán eljött a végső pillanat szákolásra kész volt az öreg töves a felszínen. Hihetetlen, de még az utolsó pillanatban igazítanom kellett a nem kisméretű bojlis merítőn, hogy beleférjen a hatalmas test. Az ilyenkor ösztönös örömujjongás és pacsizás után a pontyot merítőben hagyva gyorsan előkészítettük a mérlegelés kellékeit és a dupla matracot. Az alacsony vízállás miatt nagyot kellett emelni a cimborának a halon, felfújta orcáját rendesen pedig nem vékonydongájú egyáltalán. Végül kiírta a mérleg az eredményt, ami 30.6kg volt mivel 1.4kg-nak mértük a pontymérőt a hal hiteles súlya 29,2kg! Barátom új rekordja az évekkel ezelőtt 27,7kg-osát megelőzve. A fotón a hal biztonsága érdekében Róbert meg sem próbálta kitartani a halat meg szerinte ez már nem ez a kategória-igaza lehet.
Vasárnap délig halügyileg nem történt semmi érdemleges talán egy ötöst meg egy hetest csíptem meg. Ekkor érkezett Attila barátunk, aki egy könnyed csülökpörkölt főzésre készült, de azért botjai is be lettek élesítve. Főzés közben kitekert egy tizenkettes nyurgát, majd miután jóllaktunk Attilának kishalas kapásra bevágva a ?kis ponty? könnyedén jött kifelé majd a parttól 20méterre látványosan megnehezedett. Már alkonyodott, de megláttuk, hogy a komoly ellenfél, ezért nem kockáztatva, de mielőbb megmerítettem. Újra katarzis: még egy 20+ a parton! Pontosan 20,3 kg-os volt ötövessége! Barátunk 6óra horgászattal két jó halat is fogott, míg én 18óra körül egy bivalyerős nyolcast, amiről már majdnem azt hittem? pedig nem.
Hivatalosan eddig tartott volna a horgászatunk, de ekkor már bekattantam és bejelentettem a fiúknak, hogy én ezek után el nem megyek innen nagy pontyfogás nélkül, érdekes nem is csodálkoztak ezen ? ismernek. Megbeszéltük, hogy Attila hoz nekem kaját és Robi is ki-kinéz hozzám, ha kell valami, mivel mindenből csak két napra való volt nálam. Ezután egyedül maradtam a helyen. Mivel hétköznap 22h-ig lehet horgászni az éjszakák alvással teltek a Campo ledöntött anyósülésén mivel sátorozni is tilos, a fűtésről pedig egy Therm-x gondoskodott a kiszerelt hátsó ülés helyén. Nem ragoznám túl a dolgokat teltek a napok néha éheztem kicsit néha szomjaztam aztán a gázpalackom is kifogyott, úgyhogy egy éjjel fáztam is. Frontocskák jöttek-mentek néha esett is, de az én óriásaim böjtöltek, nem úgy a kis pontyok meg az a jó pár 5?8Kg amiket fogtam. Mígnem elérkezett 15.-e csütörtök bár nem láttam változást sem az időjárásban sem a vízen valami mégis történt, odalent amit úgy észleltem, hogy a szokásos kis ponty rángatásos kapás 18h-körül komoly bothajlást idézett elő derék 2,5ibs botomon ?sebaj gondoltam leakadtam egy agyag tömbbe ami pár másodperc múlva el szokta engedni a zsinórt és olyankor lehet is kitekerni a pontyifjoncot nagy szeretettel, de most nem ez történt. A pálcán végig nagy súly volt és végül nagy sokára a majdnem koppra merült fejlámpám fényhiányában megmerítettem a szép pikkelyest. Meg sem csodálhattam alaposan a pontyot a merítőben a másik botomon füstölős kapás. A kifárasztott 12kg-os tükrös a part előtt pihegett, gondoltam kiakasztom belőle a horgot aztán búcsú, de csak én gondoltam így, mert a kagylósiralomháznak is nevezhető húsos erős szájban félelmetesen állt a 2-es tű, úgyhogy a pontymérővel merítettem meg és mehetett is haza. Ekkor érkezett meg Robi, megmértük halam melynek tiszta súlya 20,3kg volt. Gyors fotó után ment is vissza, gyors farok csapásokkal elúszva mérgesen közölte nem tetszését. Remek ponty volt hatalmas farokuszonnyal.
Visszahúztam a balos botomat épp végeztem amikor Atti felhívott-gratulált és beszéltünk pár percet mikor is elhúzás a botomon. A tettes tízfeles töves. Botok vissza majd 21h után kapás ismét és újra egy nehézfiút fáraszthattam. Sajnos nem sokáig mert két perc után megfelezte az előkémet de a megmaradt ólmon és előtétzsinóron is meglátszott a kagylópaddal való találkozás nyoma. Ezek után igazán sajnáltam, hogy éjjel nem horgászhatok, de már megvolt amiért jöttem. Jó érzésekkel tértem nyugovóra, hiszen mindhárman megfogtuk a húsz felettiek DECEMBERBEN. Hajnali fél ötkor ébresztett a telefon és ötkor beélesítettem a botjaim, majd vissza gyorsan a hálózsákba. Még át sem melegedhettem már a távjelzőm a jobbos botomhoz parancsolt. A lépcsőn lemenve láttam, hogy csak rángatózik a szvinger, de mire a bothoz értem visszafogott tempójú nyeletőfék húzás lett a dologból. Végig éreztem, hogy jó a hal bent kétszer kért zsinórt és csak idővel húztam magam elé. Előttem is jól tartotta a mélységet nem hagyta, hogy megnézzem. Átfutott az agyamon, hogy mekkora dolog lenne, ha ez is húsz feletti hal volna. A gyér fényben végre megláttam egy szép tükröst és meg is merítettem. A hátát nézve a merítőben gondoltam, hogy szinte majdnem biztos üti a húszat nem mintha egy tizenkilencesnek nem örültem volna. Az első pofont a hal kiemelésénél kaptam, mert nagyon nehéz volt, ekkora halat még nem emeltem merítőben. A második pofon akkor ért, amikor a matracon megláttam teljes valójába. Az óriási pontymatracomat keresztbe teljesen, hosszában 5centi híján kitöltötte. A feje olyan boltozatos volt, mint egy dinoszauruszé a fotókon is látszik.
Kiakasztottam a horgot a hatalmas szájból az akadás tökéletes volt. Mivel a mérlegelő állványom otthon maradt kézzel kellett megtartanom mérlegem egy három centis karikánál fogva, amibe egy ujjam fért be. Már lélekben elbúcsúztam a jobb mutatóujjamtól mire a mérleg beállt. Az adat, amit mutatott 28.1 kg na ez volt a harmadik pofon de ököllel. A pontyom hiteles súlya 26,7kg új egyéni rekordom. Mámorító érzés ekkora halat visszaengedni remélem, minét több olvasóm átélheti egyszer.
Dél körül feltámadt a szél és nemsokára orkáni erővel fütyült és hűtötte ki a vizet, az eddigi egynadrágos pecából háromnadrágos lett. Szóval ezt érezték meg már előző este pontyúrék. Megérkezett Attila is és új erővel horgászni kezdett az én hajóm már nem bírt el a hullámokkal meg már el is teltem az élményekkel, nem akartam telhetetlen lenni így átengedtem barátomnak a nyerő helyet. Azért egyik botom behúztam egy szem golyóval etetés nélkül a cimbi hajójával a szeles alkonyatban. A teljes sötétség beálltával sem gyengült a szél és ekkor féktelen zabálás következett mármint a halak részéről. Jó barátom hajnal egyig horgászott ez alatt 8 db tíz felettit fogott 16 kilóig, még engem is megtalált egy tizenöt körüli töves 23h környékén. Volt egy eset, amikor egyszerre került matracra egy 13,8 és egy 14,2 kg-os példány. Íme, a fotó.
Érdekességként megjegyzem, hogy ezen a matracon lett lefotózva a nagy tükrösöm is. Szombat reggeltől vasárnap délig nem fogtunk halat (gondoltuk, hogy így lesz) és ekkor elhagytam a pályát egy életre szóló élménnyel tarsolyomban. A csalikról még nem esett szó, Robi saját 18mm-es csalival BIG-BAITS horgászott, míg én és Atti az általam készített bányatóra tervezett golyókkal (24mm) aminek a kifejlesztésében Attilának komoly szerepe volt és lesz is. 2012-ben tesztelni fogjuk iszapos vizeken is a neve ?BEHEMOTH? lesz talán? optimális teszteredmények esetében 2013-ban piacra kerül.
Köszönet illeti a önzetlen segítőkészségükért Robit és Attilát, nélkülük nem lett volna ez a 9 napos túra happy end számomra. Vagy éhen haltam volna vagy megszöktem volna nélkülük de, hogy két ekkora potyeszt nem fogtam volna decemberben az tuti. Bányatavon lehorgászott idejük barátaimnak sokszorosa az enyémnek és erre a szellemi tőkére bármikor támaszkodhattam. Ja és tartották bennem a lelket, mint állat!
[nggallery id=199]
