Egy Harsányi mélylakó

egy_harsanyi_melylako2

Jó éjt, mondtuk egymásnak a társammal, a sátorba menet, elalvás előtt. Ez lehetett kb. 22:00 – 23:00 óra körül, május 25-én szerdán a születésnapomon, egy kis iszogatás és az aznapi szép halfogások után. Az túlzás hogy aludni indultam, mert minden éjszaka amikor pecázom egy kis izgalommal tölt el, sosem tudok nyugodtan lefeküdni. Minden pecás tudja, hogy a nagytestű, rafinált halak éjszaka táplálkoznak, ezért én is titkon vártam egy ilyet. Utólag ez beigazolódott és tipikus példája volt annak, ami a nagykönyvben megvan írva! Aztán sikerült elaludnom, ezt onnan tudom, hogy jelzőm hangjára ébredtem fel riadtan, mint később megtudtam Petitől 03:20 volt a pontos idő és május 26-a csütörtök, azaz majdnem hajnalhasadáskor jött a kapás.


Rögtön ugrás, ki a sátorból go a botokhoz, mire odaértem már nem szólt a középső botom jelzője, amit saját Horse Baits halas – fokhagymás ízű bojlival csaliztam fel. Ott álltam és csak figyeltem kómásan mi fog történni, de akkor elindult, mint egy jól megrakott öreg gőzmozdony és onnantól kezdve nem volt megállás. Pálcám megemelve, akkor még nem tudtam, de éreztem, hogy komoly ellenféllel van dolgom. A pumpálásnál eléggé tuskósan jött 🙂 és nem rázta a fejét, ezzel elárulva, hogy darabosabb példány van a horgomon.

 

Jött is egy darabig, majd a parttól olyan 50 méterre megállt, az orsó fékjén állítottam lazábbra hadd vigye, mert tudtam, ha ezt csinálja, akkor le akarja magát tépni a horogról, de jól akadt és tartott a Tandem kampó.

 

Ami ezután jött még engem is meglepett, mert nem találkoztam eddig olyannal, hogy 50 métert visszaszaladt, volna? hmmm… mondom ok, menjél, de már loptam is vissza a zsinórt. Aztán egyet gondolt és megint lehúzott 50-et, nem hiszem el és ezt megcsinálta 5x legalább!!!

 

Társam ott állt mellettem, Petiiiiiiiii, menjünk be csónakkal mondtam neki, mert nem birok vele, mivel lassan engem kezdett fárasztani, nem én őt. Harsányban nem szabad csónakból halat fárasztani, de viszem a balhét, ha úgy van, viszont abban a pillanatban nem arra gondoltam, hanem arra hogy meglegyen a hal épségben, mivel nem mindennapi akciónak tűnt a dolog.

 

…És már eltelt nem tudom mennyi idő, de Peti nem mondta meg hogy mennyi ideje küszködöm. Csónakba pattanva irány a hal után, ami már a másik beállónál járt, a víz gőzölt, tiszta pára volt, úgyhogy a feeling megvolt rendesen.

 

Közelítünk felé, de még mindig húz, valahol a tó közepén állt meg és ott kezdődött, amire még akkor nem gondoltunk. Egy igen hosszú fárasztás vette kezdetét, nekem az időérzékem teljesen kihagyott és a külvilág teljesen megszűnt. Erőltetem a halat, azért írom, hogy a halat, mert akkor mindenre tippeltünk, hogy talán harcsa az, mert minden áron lefele tört és örvényt, de még a színét sem láttuk.

 

Lehet, hogyha keményebb vagyok vele hamar vége lett volna, de nem tudni ki számára, nekem, vagy a halnak. Nem kockáztattam meg azt, hogy talán elveszítsem, így a kíméletes fárasztás mellett maradtam, biztosra mentem, látni szerettem volna, kivel van dolgom!

 

Áááá de ez nem ilyen egyszerű, a csónakból való fárasztás sem az, állva, ülve, mindegy, nem stabil, kimerülsz teljesen, a csuklóm már KO a folyamatos bot tartásától. Még mindig nem adja magát olyannyira hogy a csónak körül köröket írt le, nem is 1-et, nem hiszeeeeeeeem el.

 

Mint a mesében? én küzdők a partról meg a többi beállóból néznek minket mi a ?keresünk a tó közepén, és hogy mi lesz a vége ennek a tortúrának.

 

Lassan végelgyengülés vesz elő, de most már nem érdekel, felhúzom kb. 1.5 métert lehetett a víz felszín alatt, és ahogy felerőltettem ő 2 métert húzott lefelééééééé, ilyen nincs és már orsózott is megint a Long Cast. Majd ismét felhúztam és ő le, így játszadoztunk egy ideig, majd megint köröz a csónak körül, ha ezt 50x nem tette meg ő és én is, akkor 1x sem 🙂 brutális a Warrior Elite pálca szépen dolgozott és a szerkó is bírta rendesen, mivel sosem aprózom el a legfontosabb elemeket.

 

Talán mindig egy kicsivel közelebb kerültem a végéhez, mivel kezdtem látni a leadcore végét a kötésnél, de ezek csak centiket jelentettek. Elérkeztünk az első örvényig, hatalmas volt, de még mindig nem mondta meg Peti mennyi ideje tart a fárasztás. Egyre több örvény mutatkozott, de őt még nem láttuk, majd egy kecses mozdulattal és farkcsapással adta tudtunkra hogy ő bizony egy ?rafkós? tükörponty és akkor egyszerre ordítottunk fel, TÜKRÖS!

 

Nem akartuk elhinni, hogy létezik ilyen, de mégis, hisz a tövesekre jellemző ez az irgalmatlan erős, vad védekezés.

 

Már látom a végét, de még vártam egy kis meglepetést kedves mélylakónktól, amit a küzdelem során ragasztottunk rá. Egyre több örvényt láttunk, ami halunk gyengülését jelentette. Peti már a kezében szorongatja a merítő szákot, de még nem eléggé jött fel, aztán mégis, egy két fordulás és már benne is volt, megvaaaaaaaaaaaaan. Valami nem stimmelt, mert a halnak a feje félig kint volt a szákból, kicsit bepánikoltam, mert ha csap egyet, akkor vége? Gyorsan kellett cselekedni, mert mint kiderült a gyorskapocs beleakadt a szákba és nem tudtam kiakasztani, hogy a tükrös teljesen elmerüljön a merítőben. Gondoltam a legjobb választás, ha az előkét vágom el, de mivel sem csipesz, sem olló nem volt nálunk, így szokásomhoz híven a fogammal, ami már hozzászokott ezekhez a feladatokhoz rágtam el, de gyorsan a monofil előkét sikeresen, a ponttyal farkasszemet nézve, félelmetes volt. Onnantól kezdve sima volt a dolog, mindenki kifújhatta magát, én, a hal és Peti is, aki nélkül azt hiszem nem sikerült volna ez a történet, hisz egy jó társ az alap egy horgászatnál, örök hálám neki érte. Itt jön az igazság pillanata, Lajos, szólt hozzám Peti, tudod meddig fárasztottátok egymást, 1 óra 45 percig, te jó ég, sötétben szálltunk a vízre és világosban jöttünk ki, nem akartam elhinni.

 

Nem maradt más hátra, mint kievezni a partra, ami 3 beállóval odébb, azaz legalább kb. 300 méterrel a táborunk mellett volt.

 

Már vártak a szomszéd beállóból kíváncsian mit hozunk a szákunkban. Csónak kiköt, szákkal együtt kipattanunk, és a matracra fektetem halam. Csodálatos, hibátlan génállományú tükörponty feküdt előttem, nagy legalább 5cm-es bajusszal, én meg mellette kinyúlva, próbáltunk keresni rajta hibát, de nem találtunk, a szája is tökéletes volt. Tippeltük a súlyát, de láttuk, hogy nem lesz 20+os, igazából nem is az lett volna a lényeg, hanem hogy azt gondoltuk ekkora erő csak egy hatalmas halban lehet. Erre rácáfolt, hisz a mérleg kereken 16.00kg állt meg, a halmérő zsákot levonva. Videó, fotózkodás, minden ami ilyenkor kell 🙂 és jól nyugodtan pózoltunk mind a ketten.

 

egy_harsanyi_melylako1

Következett a visszaengedés pillanata, amit már én is a vízben töltöttem pontyommal, + fotó, simogatás, puszi és a viszont látásra, köszöntem el tőle, ő pedig tőlem egy farkcsapással távozott?

 

Egy biztos, hogy soha nem fogom elfelejteni ezt a kis kalandot. A fotókat visszanézve, mintha egy festmény lenne, annyira gyönyörű, erős volt ez a tükrös. Köszönöm Harsány, köszönöm Peti, köszönöm kedves mélylakó barátom, remélem találkozunk még… 🙂

 

Horse Baits – C&R

[nggallery id=186]

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .