Az elmúlt héten a Látóképi víztározó hatalmas jégpáncélját vettük célba. Nem titkoltan a ragadozó halak azon belül is a süllő volt a cél, mivel ezen a vízen nem ritka belőle a kapitális példány sem. A délelőtti órában érkeztünk a kissé olvadt tó jegére. Egész héten a januárban megszokott időjárástól enyhébb idő volt, így kezdetben óvatosan raktuk egymás után a lábainkat. Ezen a vízen amúgy sem érezheti biztonságban az ember magát, mert nagy kiterjedése miatt a víznek van egy bizonyos mozgása, áramlása, ami miatt helyenként vékonyabb a jég vastagsága.
A tó közepén több léket is készítettünk, az egyikben keszegeztünk a másikban a süllőnek kínáltuk az előzőekben megfogott darabokat. A két lék egymástól körülbelül öt méterre lehetett. Azért gondoltuk így, mert a karikák folyamatos mozgása felkeltheti a ragadozó figyelmét.
Az etetőanyagból nem használtunk sokat, és azt annyira nem is kedvelték, de amint egy kis csonti került a vízbe, a karikák egyből rámozdultak, ami miatt igen izgalmassá vált a horgászat. Szerencsénkre aznap sikerült horogra csalni egy két kilogramm körüli süllőt is. Azonban sokkal eredményesebbek is lehettünk volna, de nem sikerült minden kapást halra váltani.
