0
Your Cart

Tavaszi botavató

20090114latokep01

A tél számomra az elmúlt szezonra emlékezés és a következő idény tervezgetésének időszaka horgászat szempontjából. A lékhorgászat nem kifejezetten az én műfajom, így a tél során bőven jut időm arra, hogy horgásznaplóm segítségével felelevenítsem és átgondoljam az elmúlt év sikeres, vagy éppen kudarccal végződött horgászatait, elgondolkodom rajta, hogy mi lehetett a siker vagy éppen a sikertelenség oka. Minden évben van azonban néhány olyan nap, amelynek a felidézéséhez nem szükséges fellapoznom a horgásznaplómat.

Április közepén már régóta terveztem a horgászatot, de nagyon nem akart összejönni az a néhány óra szabadidő. Már két hete szépen fogták a halat Látóképen, de nekem mindig közbejött valami, ami miatt nem mehettem, hiába éreztem már nagyon időszerűnek a tél folyamán beszerzett új spiccbotom felavatását. Április 14-én végre úgy tűnt, minden feltétel adott, hiszen a szép napsütéses időjárás mellett a munkámat is sikerült úgy intézni, hogy szabad legyen a napom második fele.

Az előző napok esős időjárásának köszönhetően a parton olyan vendégmarasztaló sárra számíthattam, amelyet gyalogosan sem könnyű leküzdeni, kocsival pedig esély sincs rá, hogy eljusson az ember a horgászhelyig. Éppen ezért a cuccot a legszükségesebb eszközökre korlátoztam, és ? megszokásomtól eltérően ? kizárólag egyetlen módszerre, a spiccbotos keszegezésre készültem.

20090114latokep02

Délelőtt tizenegy óra körül érkeztem meg a parkolóba, és azonnal láttam, hogy óvatosságom nem volt alaptalan, senki nem próbált meg autóval bemenni a partra. A ragyogó napos időben szinte a szél sem rezdült, így rendesen kimelegedtem mire néhány száz méter gyalogtúra után letehettem a cuccot egy alkalmas beállóban. Hiába próbáltam minimálisra csökkenteni a felszerelést, a finomszerelékes horgászat eszközei mindig terjedelmes mennyiséget képviselnek.

Az etetőanyag keverése közben volt időm figyelni a vizet ? na meg kifújni kicsit magam ? de a rezzenéstelen felszínt nem zavarta semmi, ami a halak jelenlétére utalt volna. Lehet, hogy mégis rosszul döntöttem, amikor csak spiccbotra készültem? A bot előkészítése közben aztán elszálltak kétkedő gondolataim, az előző hétvégi versenyen is szépen fogtak halat a spiccbottal horgászók, ma miért ne működne ez a technika.

Az alapozó etetést már visszatérő önbizalommal dobtam az úszó mellé, amely stabil célpont volt a tükörsima vízfelszínen. A hat gombóc becsapódása után már felcsalizva lendítettem vissza a szerelést, hogy kezdetét vehesse a várakozás az első hal érkezéséig.
A nyugalom és az eseménytelenség talán egy percig sem tartott, az úszó antennája lassú, de határozott merüléssel jelezte az első vendég érkezését. Meglepően hamar meglett az első tenyeres karika. Mivel még a szákot sem tettem le, és ráadásul az első hal volt a nap folyamán, könnyű szívvel bocsátottam azonnal útjára. Amint beállt az úszó a visszadobás után, ismét szinte azonnal kapást jelzett. Másodpercek alatt a kezemben landolt az előzőnél valamivel kisebb keszeg. A harmadik hal után pedig már szinte biztos voltam benne, hogy érdemes összegyűjteni a zsákmányt egy mérlegelés erejéig.

20090114latokep03

Nagyon sok hal gyűlt össze az etetésen nagyon rövid idő alatt, legalábbis erre lehetett következtetni abból, hogy minden dobást kapás követett. A keszegek mohón táplálkoztak, egyre többször kellett elővennem a horogszabadítót a mélyre nyelt horog kiakasztásához, annak ellenére, hogy szinte azonnal reagáltam az úszó jelzéseire. A tenyeres karikák között néhány szebb dévér is tiszteletét tette, lassú feltolós kapással jelezve, hogy a botot jobb halakkal is tesztelhetem. Szépen beálltak elém a halak, és úgy ettek, ahogy a nagykönyvben meg van írva.

20090114latokep04

Ekkor már bántam, hogy csak egy kiló etetőanyagot hoztam magammal, mert akárhogy takarékoskodtam is, éreztem, hogy nem fog sokáig kitartani ennyi hal mellett. Közel két órája horgásztam már, amikor elfogyott, és bár próbáltam kitartani az utolsó gombóc után is, érezhetően lelassult a halfogás tempója, etetés hiányában sokat csökkent a halak kapókedve.

Mivel ?nyerésben? szerettem volna abbahagyni, elérkezettnek láttam az időt a befejezésre.
Mérlegelés után elégedetten adtam vissza halaim szabadságát, mivel a horgászat felejthetetlen élményt nyújtott, véteknek éreztem volna az emlékén kívül mást is hazavinni aznap.

Köszönet a kiváló írásért Kerekes Zoltánnak (zkerekes)

Érdekes volt? Küld el másoknak is.

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

vissza az elejére
×