A február eleji tavaszi időjárás sok horgászt kiparancsolt a horgászhelyek mellé. Mindannyian a már várt, jó időn felbuzdulva horgászatra adtuk a fejünket. Így volt ez a múlt héten és így történt ez a mostani, „második tél” beköszöntével is. Néhány nap alatt olyan mennyiségű hó esett, hogy alkalmas volt a terep egy kis havas pergetésre. A levegő nem volt olyan hideg, hogy a tavak befagyjanak, de a hó azért megmaradt. Régóta dédelgetett vágyam volt, hogy a havas tájban pergessek, de mikor hó volt akkor már a tavak befagytak, ha meg volt víz nem volt hó.
Szombat délelőtt jött az ötlet! A hó is szakadt, szabadidőnk is volt a horgászathoz. Indulás! Az úton havas táj fogadott minket (ki gondolta volna), csak az út volt egyedül latyakos. Azonban a sok hó miatt a tó néhány részén bekásásodott a víz. Nem volt mit tenni csónakba szálltunk. Nemcsak a halak kapókedvével, de az időjárással is harcolnunk kellett. A szél a csónakot pillanatok alatt a tó egyik végéből a másikba sodorta.
Mindenesetre ez volt az a peca, amit mindig is akartam. Ugyan nem fogtunk sok ’csukeszt’, de egy élménnyel gazdagodtunk, megfogtam talán életem legkisebb halát is horgászbottal.
Számomra ez volt a csuka ívása előtt az utolsó alkalom, hogy horgásszak rá. És ívás közben sem teszem, mert a nyugalom nekik is kijár. Remélem, mihamarabb jobb idő következik, mert személyem szerint már elég volt a hóból, a fagyból, jöhetnek most már a kárászok, keszegek, pontyok, amurok, és a harcsák.
És egy kis mendemonda a végére:
„Mátyás feltöri a jeget; ha nem talál, akkor csinál. A gazdálkodók, a természet közelében élő szőlősgazdák előtt ismert volt az időjárás és a termés szoros összefüggése. Azt is mondták, ha Mátyás napján esik az eső, akkor elveri a jég a termést, a szőlő pedig savanyú lesz”
Mátyás napja a horgászoknak is jeles nap a kalendáriumban. Ekkor kezdenek ívni a csukák. Az ezen a napon fogott csukát a nép. ”Mátyás csukájának nevezi, és egész évre bő halfogást ígér.”
Mátyás napja február 24-ére esik. Ez a nap az 1493-as esztergomi zsinat óta parancsolt ünnep. Bár az idők során ezen ünnepek közül sokat eltöröltek, a napokhoz kötődő hiedelmek és hagyományok a nép körében tovább éltek.
Az időjárási regulákon kívül Szent Mátyás néhány kalendáriumhoz kötött történetnek is hőse. A hagyomány szerint az Úr Mohácsra küldte Mátyást, jeget törni, a szekcseiek azonban megállították, és pálinkával leitatták. Ezután a szent visszafordult, és elmaradt a jégtörés. Aztán Isten Gergelyt küldte el, akit viszont a báriak borral itattak meg. Végül Józsefet küldte el az Úr, és ő baltájával meg is törte a Duna jegét.
