Tavasz a télben

Február eleje nem várt ajándékkal jutalmazta meg a horgászokat az idén, végre nemcsak a vizeket borító jégpáncél engedett szorításából, hanem néhány napon keresztül igazi kellemes, tavaszias időt élvezhettünk. A hosszú téli kényszerpihenő után leírhatatlan érzés volt tervezgetni a szezon első horgászatát. Ilyen korai időpontban nem nagyon bíztam még a pontyok étvágyában, elsősorban a keszegeket szerettem volna megtalálni, ezért Látóképet választottam az idei első horgászat helyszínéül. Itt éreztem a legnagyobb esélyt az év első halainak megfogására, bár tudtam, a néhány fokos vízben nem lesz könnyű már a kapásig sem eljutni.

Ragyogó napsütés és élénk szél fogadott szombat délelőtt a parkolóban, ahol jónéhány autó jelezte, hogy sokakat csábított a vízpartra a horgászat lehetősége. Embert próbáló feladat behúzni a megpakolt versenyládát az első alkalmasnak látszó horgászhelyig, hiába, ennek a napsütésnek a melege még nem elegendő hozzá, hogy felszárítsa a felázott agyagos talajt.

Kipakolás közben az ébredő természet csodálatos hangulatát átérezve megtaláltam végre valamit, amit hetek óta, hónapok óta hiába kerestem: végre egyszer nem kellett sietnem sehova.

A szeles idő ellenére a matchbotos horgászat mellett döntöttem, mivel szerintem egyrészt érzékenyebb, mint a legfinomabb feeder, másrészt számomra mégiscsak a legszebb kapás, amikor lassan kiemelkedik a vízből a vékony karbonszáras antenna. A tízgrammos úszó alá minimális ólmozás került a zsinórra, a hosszú a téli koplalás ellenére is nagyon óvatosak még ilyen vízhőmérséklet mellett a kapások.

Azonban hiába az előrelátás, a precíz mélységmérés, és a pontos etetés, bő fél óra alatt is csak az egyre erősödő szél hatására beinduló áramlás volt hajlandó megmozdítani az úszómat. Ha ennyi idő alatt sincs eredmény, akkor változtatni kell valamit, de mindig jó kérdés, hogy hol lehet a hiba. Én a hely változtatása mellett döntöttem, mivel semmilyen jel nem utalt arra, hogy egyetlen hal is lenne a közelben.

A döntést gyors pakolás, majd újabb néhányszáz méteres ?séta? követte. Új reményekkel kezdtem neki a szétpakolásnak az új helyen, ahol tavaly ősszel többször is eredményes voltam, bíztam abban, hogy itt töltötték a telet kedvenceim, és most is itt találom őket. Egyúttal a szerelésen is változtattam, a felgyorsult áramlásnak megfelelően egy 12 g-os úszó váltotta fel az eddigi tízest. Az elgondolás bevált, így lassabban sodródott a szerelés, ritkábban kellett újat dobnom, kényelmesebbé vált a horgászat.

Talán tíz perc telt el az alapozó után, amikor megérkezett a várva várt első kapás, igazi dévérre utaló emelést mutatott az úszó. A bevágás után azonban elmaradt a várt ellenállás, szinte súlytalannak tűnt a szerelés? de csak szinte. Az első érdeklődő egy ?szép nagy? sneci lett, közel arasznyi méretű, igazi vezérküsz. Megvan az év első hala, igaz nem az, amit vártam, de aki a kicsit nem becsüli…

Az első siker újabb lendületet adott a folytatáshoz. Három-négy üres dobás után ismét jelzett az úszó, de most a pici emelést lassan elmerülés követte, ez a kapás nem snecire utalt. A bevágás után meggyőződhettem róla, hogy most tényleg jobb halat akasztottam, a szép ívben hajló finom bot lágyan rugózta ki az első bő tenyeres bodorka megugrásait a rövid fárasztás során. Az év első jó halát természetesen csak egy fotó után engedtem útjára. Végre megtaláltam a halakat.

Minden második-harmadik dobáson kapásom volt, sorban jelentkeztek a többnyire tenyeres méretű karikák, bodorkák, sőt egy szebb dévérkeszeget is sikerült szákba terelni, hogy a ?bónusz? hal is meglegyen már az első horgászat alatt is. Minden halam azonnal visszanyerte a szabadságát, mivel haltartót nem vittem magammal. Körülbelül egy óra horgászat után éreztem úgy, hogy nyerésben kell abbahagyni, és ráadásul előttem állt még egy ?kellemes séta? a parkolóig.

Habár csak néhány napig tartott a tavasz a télben, mégis úgy gondolom, hogy akiknek velem együtt volt lehetőségük kihasználni ezt a ritka lehetőséget, hogy szenvedélyüknek hódoljanak, sokat segített abban, hogy könnyebben elviseljük a télből hátralévő napokat, és újult kitartással várjuk az igazi tavasz érkezését.
Köszönet a beküldött cikkért Kerekes Zoltánnak (zkerekes)

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .