A fázós hétköznapok és két fárasztó iskolai nap után vasárnapra könnyed pecát terveztem. Reggel örömmel tapasztaltam, hogy az előző napi erős szél alábbhagyott és nyoma sincs esőre (vagy hóra) utaló felhőknek. Bőséges reggeli után bepakoltam a kocsiba és elindultam, hogy felvegyem Norbit, akit fél órája keltettem telefonon. Az előző napi bulitól meggyötört arccal vánszorgott ki, de a kellemes napsütés őt is jó kedvre derítette. Egy közeli csatornára terveztem a pecát, ahol már olvadás után is próbálkoztunk, igen jó eredménnyel.  Megérkezésünk után szomorúan vettük észre, hogy rengeteg a szemét, ami ezelőtt a hó takarásától nem látszott. Megfogadtuk, hogy ha legközelebb jövünk mindenképp hozunk zsákot és összeszedjük. Nehezen érthető, hogy ha valaki ki tudja hozni magával a szemetet, akkor miért nem tudja ugyanúgy hazavinni?

Egy kattintás ide a folytatáshoz.... →