Ezen a reggelen, talán sokunknak kieső helyre látogattam el. Kivételesen egy lelkes társ is velem tartott. A hétvégén nagy eső volt így a megcélzott horgászhelyre történő bejutás nem volt egyszerű. Debrecentől 23 kilométerre lévő Hajdúszováti víztározóra érkeztünk. Mivel a bekötő út nagyon hosszú és kifejezetten rossz állapotú ezért körülbelül hét óra lehetett mire megérkeztünk.
A hajnali szél már fodrozta a víz felszínét, de azon az oldalon amelyiken mi kezdtük a pecát a part közelében szélárnyék volt. Szokásomhoz hűen egyből a kanálhoz nyúltam. Harmadik dobásra már kapás, akasztás, majd a kiemelés pillanatában kiakadt a szájából. Süllő volt! Igazán meglepődtem, hogy leütötte a kanalat, kár hogy lemaradt…
Igazán jól kezdődött a reggel. Sok odaütés, de még több lemaradásom volt, hasonlóan horgásztársamhoz, aki a gumihallal kereste a vadakat.
A sok sok akció, egyik pillanatról a másikra leállt. Az eddig jól működő csalik még kapást sem jeleztek. Ekkor következik az agyalás, előkerülnek azok a csalik, amelyek máskor sem. De hiába. Következett az üres séta és dobálás.
A Hajdúszováti tározó alapvetően egy sekélyebbnek mondható helyszín, amelyben előszeretettel laknak süllők, csukák, harcsák, balinok és csapósügerek egyaránt. Ez a halfauna a Keleti-főcsatornából érkező közvetlen összeköttetésnek is köszönhető. Partja legjobban a Látóképi tározóra emlékeztet. Sajnos itt is jelen van az emberek által hátrahagyott szeméttenger.
Ebben az időszakban, már elvétve található horgász itt. Néhány pergető, és egy pontyhorgász kergette aznap a halakat rajtunk kívül. Nagyon jól kezdődött a nap, majd végül ellaposodott. Azonban mindig ez a mondat él bennem amikor a parton vagyok, legyen az bármilyen a kapókedv, hogy egy rossz nap a parton még mindig jobb, mint egy jó nap a munkahelyen.
