Valóság a Fancsika partján

Augusztus első hétvégéje igen melegre sikerült, szinte már annyira, hogy az embereknek két lehetősége volt. Otthon maradni és valahogyan kibírni az árnyékot adó falak között, vagy kimenni a szabadba, ahol még víz is akad ott, megmártózni, majd az árnyékban pihenni. Természetesen mi a vízpartot választottuk, abból sem egy távoli helyet a Fancsikát. Már majdnem szombat délután volt, amikor megérkeztünk. Ahogyan megpillantottuk a Fancsika 1-es tavát a gyomrom szorult össze. A tavalyi évben majdnem kiszáradt, halpusztulás után is regenerálódni képes vizet, amelyet ismét egy „átok” sújt.

 

Az pedig a hínár. Szerény becsléseim szerint a tó 60-70%-át összefüggő hínár fedi. Átoknak írtam, mert a horgászatot megnehezíti, főleg, hogy bármilyen csónak használata tilos, de egyben „szerencse” is, mivel a vízinövényekre a halak szívesebben teszik ikráikat, ezzel a természetes szaporulatot elősegítve.

 

 

 

 

 

A mai napon reggel, (2013.08.05) amint 8:00-át ütött az óra, telefonáltam a Mohosz-hoz, hogy tudnak-e a „problémáról”. Tudni, tudnak, azonban a jelenlegi jogszabályozás miatt, tilos a nem őshonos hal telepítése. Ez a hal az amur , amely előszeretettel csemegézik a hínárból, nádból, sásból. Tehát, amíg megérkezik az engedély a telepítésére, addig a kezük meg van kötve. Természetesen, vannak más lehetőségek is a hínár gyérítésére, de ezek költséges illetve nagyon lassú folyamatok. A legjobb lenne az amur, amely amellett, hogy ritkítaná a növényzetet még meg is nőne.

 

Biztosan sokan hallottak már azokról a történetekről, hogy nagyon sok 20+-os amurt fogtak régebben a Fancsikai tavakban.

 

 

 

El is mesélem az én általam hallott történetet:

Valamikor a 90″-es évek közepén a Fancsikai tórendszer, hasonló sorsra jutott, mint a tavalyi évben, focizni lehetett az fancsikai 1-es tó medrében. Majd a természet ismét visszaadta az a mennyiségű vizet, amit elvett és ismét megkezdődött a horgászat. A történet a hasonló képen folytatódott, a vízinövényzet elburjánzott, és az akkori tókezelő szerv 100,000 kg amurt vásárolt és telepített a fancsikai tavakba. Ezek egyedsúlya alacsony volt, amelyek éveken belül nemcsak a hínarat, de még az egybefüggő nádast is „kilegelték.” Ebből a hatalmas mennyiségű amurból lettek később a 20 kg feletti példányok is, amelyek már nagy valószínűséggel nem laknak a tóban, de ezek sorsáról inkább nem írnék, azt talán egy másik írásban. Nem szeretném elkeseríteni azokat a horgászokat, akik még hisznek a jóindulatúságban és a rendes horgász illúziójában.

 

üdvözlettel: Balla Mihály