Posted on Hozzászólás most!

Amikor minden összejön

dsc03308

A címben szereplő kifejezést gyakran szoktuk használni, akár horgászatra vonatkozóan is, és sajnos általában éppen ellenkező értelmében, azaz legtöbb esetben a sorozatos balsikerekre értve. Én viszont ebben az esetben maradni szeretnék a szóösszetétel eredeti értelménél, és egy nem mindennapi sikersorozatot szeretnék feleleveníteni a közelmúltból. Néhány hete futottam össze Misi barátommal, aki megragadta az alkalmat, és megkért, hogy írjak egy cikket egy eredményes látóképi pergetésről. Mi is lehetne egyszerűbb ennél, néhány akadályt leszámítva, melyek közül az első ? és egyben talán a legnagyobb ? az volt, hogy addig talán egy alkalommal pergettem idén, akkor is eredménytelenül. Versenyhorgász lévén célhalaim legtöbbször a keszegek, horgászataim legnagyobb része pedig valamely finomszerelékes módszer gyakorlásával, vagy egy következő versenyre való felkészüléssel telik. Mindennek ellenére nem mondtam nemet a kérésre?

06.29.

Néhány nappal a beszélgetésünk után egy kis matchbotos keszegezésre indultam Látóképre, de mivel eszembe jutott korábbi ígéretem, bekészítettem egy pergető botot és néhány műcsalit is. Nem kapkodtam el az indulást, 10 óra is elmúlt, mire megérkeztem a versenypályára. Túl sokan nem vallatták a vizet, viszonylag közel a tó elejéhez mindjárt találtam egy a céljaimnak megfelelő helyet, ahol a beálló bal oldalán álló fűzfa kellemes árnyékot adott a rekkenő meleg elől a ládám felállításának tervezett helyén. Hirtelen jött ötlettől vezérelve nem az etetőanyag keverésével kezdtem az aznapi horgászatot.

A pergető bot összerakása mindössze néhány percet vett igénybe, tucatnyi dobást megér a hely, ha az időpont nem is a legígéretesebb. Első próbálkozásként sötét színű kettes körforgóval vallattam a fűzfa vízre hajló ágainak környékét, eredmény nélkül. Három-négy dobás után cseréltem le a villantót egy sokszor bevált fehér színű twisterre, hátha a fenék közelében ?találok valamit?.  A harmadik dobás után mindössze néhány emelés kellett hozzá, hogy elüsse az ekkor még ismeretlen ellenfél a jól választott műcsalit. A gyors oldalirányú kitörésből már sejtettem, hogy csukával van dolgom. A finom felszerelés miatt még a fék is szerephez jutott a pár perces fárasztás során. Bár a csuka méret körüli volt, a viszonylag vékony zsinór és a könnyű kategóriába tartozó bot megkívánja az óvatosságot. Örültem, hogy az elképzelésemet ilyen gyors siker koronázta, de mivel további néhány dobás során már semmi nem bántotta a gumiférget, megfordult a fejemben, hogy talán a békésebb halakat kellene célba venni, hiszen mégiscsak fél tizenegy körül jár az idő, a csuka meg lehetett akár a vakszerencse adománya is. Mielőtt feladtam volna, megszólalt bennem a kisördög, meg is egyeztünk három hosszabb dobásban, hátha a mélyebb vízben kutat még préda után valamilyen ragadozó.

dsc03308

A második dobás után alig indítottam el a fenékről a fehér gumit, szinte azonnal jelezte egy ütéssel jelenlétét a következő érdeklődő. Fárasztásra sem nagyon volt szükség, bármilyen finom is a felszerelésem, a tizenöt deka körüli sügér nem jelent nagy igénybevételt. De nem is az a fontos, hanem, hogy az elképzelésem ismét működött. Mivel nyerésben kell abbahagyni, elégedetten ültem le, hogy a kora délutánt egy kiadós keszegezéssel töltsem el.

07.06

Bármennyire szeretek keszegezni, a borult, esőre álló idő engem a legkevésbé sem csábít arra, hogy megbirkózzak a testépítő edzésnek is megfelelő felszerelés be- és kihordással a Látóképi tó agyagos partján. Viszont a horgászathoz volna kedvem, így marad az egy héttel ezelőtt sikeresnek bizonyuló pergetés. Mindössze a pergető táskám és a kedvenc pergető botom került a csomagtartóba, mindent vagy semmit alapon, ha nem mutatnak érdeklődést a ragadozó halak, akkor marad a természet szépsége és a táj csendjének élvezete.

Délután öt óra körül érkeztem meg a vízhez, a körülmények optimálisak, a borongós időben szinte teljes volt a szélcsend, és ennek megfelelően tükörsima a felszín. Bár egy-két rablásnak örültem volna, nem zavart a hiánya, hiszen a mély vízben legtöbbször semmi jel nem utal arra, hogy ragadozó tartózkodna egy-egy helyen, ha az a fenék közelében áll lesben és táplálkozik.

A sokadik helyen végzett sokadik üres dobás után azonban már nem úgy vélem, hogy bármi is lesne a mélyben arra úszó prédájára, hiszen sokféle műcsalit kipróbáltam, többféle mélységben és többféle sebességgel, technikával vezetve, ennek ellenére abszolút semmi érdeklődést nem sikerült kiváltani. Este hét körül járhat az idő, amikor kezdem elfogadni, hogy a pergetés nem hozhat minden nap sikert. Azért egy utolsó beállót még megpróbálok megvallatni. Az egyre kevesebb fényre való tekintettel egy sárga twister kerül a zsinór végére, hátha az élénk szín talán jobban látható az alkonyatban.

A második dobás után talán félúton járhat a gumi, amikor két gyors, egymást követő ütés jelzi az érdeklődést odalentről. Reagálni is elfelejtek a kapásra meglepetésemben, folytatás pedig természetesen nincs. A következő dobás során igyekszem a kapás helyére visszatalálni a műcsalival, hátha. A második emelésnél mindjárt jelentkezik is az előbb tapasztalt ütés, de most már számítva rá, sikerül megakasztani a halat. A gyenge védekezés apró sügért sejtet, annál jobban meglepődök, amikor felszínre ér a kis süllő. Óvatosan szabadítom meg a jól akadt horogtól, nyugodtan engedem útjára, ? küldd a nagyapádat biztatással ? biztos vagyok benne, hogy sértetlenül fogja túlélni a kalandot. Akármilyen közeli is a sötétedés, a következő dobással kivárok pár percet, hadd nyugodjon meg kicsit a környék a víz alatt.

dsc03314

dsc03319

Alig emelek néhányat a bottal, ismét az előzőhöz hasonló kapás jelentkezik, majd az akasztás után jelentősen emelkedik az adrenalin-szintem. Azonnal érzem, hogy ellenfelem méretét tekintve, ha nem is a nagypapa, de minimum az előző érdeklődő apukája lehet. Rövid huzavona után azért megszelídül, így ? egy-két vágás árán ? kézzel is ki tudom venni a kiló körüli süllőt. Gyönyörű befejezése a napnak egy sikertelennek induló délutánt követően.

07.10.

Nyári szünetben a hétvége a családi programok ideje. Mivel hétköznap is tudok horgászni, a szabadnapokon nem nehéz lemondani róla annak érdekében, hogy feleségemmel kicsit több időt tölthessünk együtt, mint hét közben. De miért ne kötnénk össze a kellemeset a hasznossal, ha már sikerült életem párjával is megszerettetni a szenvedélyemet, és ő is szívesen tölt el alkalmanként néhány órát a vizek partján.

Mivel korán kelni egyikünk sem szeret, egy délutáni keszegezés volt az eredeti cél ? kedvesem mit sem sejtett róla, hogy én azért ?a biztonság kedvéért? a pergető botot is becsúsztattam a botzsákba. A délutánra nem lehetett panaszunk, a ragyogó napsütéses időben szépen jöttek a karikák, és néhány kicsit termetesebb dévérkeszeg is színesítette a fogást. A hazafelé vezető út előtt azonban szerettem volna még pergetni egy kicsit, így ahelyett hogy egyenesen felhajtottam volna a 33-asra, megálltam az előző süllőfogások színhelyén. Feleségem kérdő tekintetére válaszként elegendő volt megemlíteni, hogy itt fogtam minap a süllőket.

dscf3272

Tucatnyi dobásra szerettem volna csak maradni, az időpont is késői volt már, és nem akartam próbára tenni asszonykám türelmét sem azzal, hogy én pergetek, ő meg csendben nézi. Legnagyobb meglepetésemre a második dobást kapás jutalmazta, a formás, de sajnos méret alatti süllőt szinte fárasztani sem kellett. A ?csak van itt nagyobb is megint? reményével folytattam a pecát, ennek ellenére a következő dobáson jelentkező újabb kapás még egy retúrsüllőt eredményezett. Új helyet keresni már nem lett volna kedvünk, a két méret alatti hal viszont arra utalt, hogy a szebb süllők aznap másutt vacsoráznak. Így elégedetten zártuk a napot, mivel néha jobb érzés a zsákmány szabadságának visszaadása, mint az éjszakába nyúló halpucolás, és mi aznap délután egyetlen halat sem tartottunk meg, még ideiglenesen sem.

07.11

Kevesebb, mint egy héttel a Cora kupa előtt nemcsak a saját érdekem, ? lévén szó csapatversenyről ? hogy elkezdjek tréningezni egy kicsit. Mivel azonban a horgászat mégiscsak elsősorban szórakozás, nem maradhat otthon a mostanában megszokott pergető felszerelésem sem ? fél óra dobálás be kell férjen a felkészülést segítő horgászat elé.

Fátyolfelhő sem zavarja a ragyogó napsütést a délelőtt közepén, amikor megérkezek, és a teljes szélcsend sem kecsegtet sok sikerrel, ami a rablóhalfogást illeti. Ennek ellenére nem megy el a kedvem pár dobástól, mielőtt leülnék a keszegnép kapókedvét tesztelni. Az ideálisnak nem mondható körülmények ide vagy oda, még a pergető szerelésem összerakása közben óriási rablás árulkodik arról, hogy azért napközben sem csak a békés halak táplálkoznak aktívan. A vízközti, illetve felszín közeli horgászatot legszívesebben körforgó villantókkal oldom meg, ennek megfelelően most is ez kerül a zsinór végén lévő forgóba.

Talán a harmadikat dobom az előző rablás irányába, amikor elementáris erejű rávágás állítja meg a kanalat. Amennyire a finom felszerelés engedi, keményen próbálok bevágni, amire igencsak heves védekezést kapok válaszul. Halam azonnal a felszín felé indul, a botot szinte vízszintesen tartva próbálom megakadályozni az ugrását, de érzem, ennek a halnak a fárasztása közben nem én diktálom a szabályokat. Pillanatokon belül szétnyílik a víztükör, és beigazolódik, amit eddig is sejtettem: hatalmas fekete sügér küzd az életéért minden erejét beleadva. Nyélből hajlik a bot és pattanásig feszül a zsinór, ahogy a felszerelésem minden erejét igénybe veszem, hogy visszafordítsam a nádas felé igyekvő halat. Sikerül megfordítani, néhány kört úszik a nyílt vízen, eközben van egy kis időm felmérni a helyzetet: merítőt pergetéshez általában nem használok, tehát a tőlem jó tíz méterre levő lezárt kocsiból nincs sok esélyem elővenni, egyetlen horgász nincs a környéken, halam pedig bármerre indul, legfeljebb 15 méter után eléri a nádast. Ennyi időm volt átgondolni a helyzetet, mert a sétálgatást megunva, a sügér ismét megcélozza a növényzetet. Az orsó dobjára ráfogva újabb töréspróbának teszem ki a botot, de ismét bírja a nem mindennapi igénybevételt. A forduló végén viszont nem úszom meg az ugrást, hiába minden igyekezetem, halam teljes testével vetődik a levegőbe, és nagy csobbanással éri el újra a vizet. Tíz percnél is több kell, mire elfárad annyira, hogy kihúzhatom a part széli sekélybe, és ? a hármashorogra nagyon figyelve ? óvatosan a szájába nyúlva kiemelhetem a hatalmas ragadozót. Talán egy perc is kell hozzá, hogy felfogjam: győztem. Még a mérés közben is remeg a kezem, de a kijelző harmadjára is 2,2 kg-ot mutat.

dsc03333

Hiába szívok el két szál cigarettát is egymás után, nehezen tudok lehiggadni. Pedig megérné, mert körülbelül tíz perc csend kell a fárasztás után, hogy hasonló rablást láthassak, mint amilyet ? valószínűleg ? halam produkált az érkezésem után. Természetesen azonnal próbálok rádobni, de elsőre érintetlen marad a villantó. A második dobás után, szinte abban a pillanatban, ahogy elindítom a villantót, ugyanaz az erő akarja kivenni a botot a kezemből, mint bő húsz perccel előtte. Sajnos csak egy pillanatig voltunk kapcsolatban, ez a hal nem akadt meg.

A második kapás után hiába várok bő negyed órát az újabb rablásra, úgy tűnik a csoda mára véget ért. Leharapom a villantót, szétszedem a botot, itt az ideje, hogy tréningezzek egy kicsit, hiszen elsősorban azért jöttem.

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .