“Párossával szép…”

Úgy tűnik, nem túl rég jártam erre. A napok olyan gyorsan peregnek, mint egy erősebb dobásnál a horgászorsó dobjáról a túltöltött zsinór, amelyek ráadásul néha ugyanúgy összegubancolódnak, mint a hirtelen, egyszerre lefutó damilhurkák. A termőföldeken a múltkor még kislányosan szégyenkező napraforgók most bús, boldogtalan, szomorú magányukba száradtak. Nyoma sincs bennük dicsőségnek, büszkeségnek. Konok szép sugárzó …
Tovább olvasom “Párossával szép…”

Apró csodák meséi

A nap sugarai lézerrel élezett hegyes vékony húsú horgok százaiként hasítanak a szemembe. Egy nagy napraforgótábla mellett haladok. Úgy tűnik, nem csak engem zavar a napból áradó fénysugárzás, mert a kerek tányérú növények is elfordították szerény, formás, zöld – sárga színben játszadozó fejecskéjüket, olyannak tűnnek, mintha egy pillanattal ezelőtt a fiatal, csodaszép, jó erkölcsre nevelt …
Tovább olvasom Apró csodák meséi

Ebéd előtt…

Éjjel kettő óra huszonhét perc. Számomra nem éppen szokatlan időpont. Odakint az utcán feltűnő a csend. Egy autó suhanását sem hallani. A városon keresztülhaladó román kamionok sem találják meg percenként a lépcsőházunk előtti főúton a rég megsüllyedt csatorna fedeleket, amelyeken, ha áthaladnak robaja felér megannyi felrobbanó kézigránáttal ahány tengelyesek éppen az út királyai, háborús helyszínt …
Tovább olvasom Ebéd előtt…