Szerintem mindenki telerakta horgászvideóval a merevlemezét tél végére, vagy ha nem, akkor legalább órákat ült a youtube előtt naponta. Ezzel én sem voltam másképp, sőt így márciusra annyira kiégtem a horgászmédián, hogy minden motivációm elhagyott. De a szigorúbb énem megszólalt és igaza volt, ekkora vízállásnál kár lenne kihagyni egy pecát az első felmelegedésben, Hármashegyen.
Eredetileg egy szombati napot néztem ki, de egyöntetűen rossz időt jósolt a meteoszcientológia. Viszont a vasárnap jónak ígérkezett, még szombat este bekevertem a kosárba szánt anyagot. 5:00 – szól az ébresztő, kérek 5 perc haladékot. 6:20 – megint ébresztő és igen, sikerült az első peca előtt elaludni. Azért ahogy lehetett, összeszedtem magam, hiszen már akkor olyan szépen sütött be a nap az ablakon, hogy egy sima kirándulás is megérte volna.

Kereken 7:30-kor érkeztem meg a parkolóba, kb. tíz perc elteltével pedig a sziget hosszú oldalán a bokrokkal szemben el is foglaltam egy helyet. A beállóról annyit kell tudni, hogy a túloldal közel van, nagyjából 20 m-re kell dobni a vízben álldogáló cserjék elé. Két etetőkosaras felszerelést állítottam össze, mindkettőt csúszóra szerelve. Az édes koncepció mentén indultam el, így került a hajszálelőkére mézes, 100 %-ig bolti kuki. A vízfelszínen megjelenő karikák sorozata csak idővel terjedt a mélyebb víz felől irányomba, és lassacskán beigazolódni látszott a feltételezésem, miszerint kijönnek majd a gyorsabban melegedő sekély vízrészre a halak. Egyébként olyan 80-100 cm lehet a víz azon a részen.
Az etetést nem vittem túlzásba, az etetőkosaras keverékből formáltam gombócokat, ezeket kézzel (nem egyszerű, szóval érdemes egy csúzlit vinni) juttattam az ágak elé. Csak újabb kapás után pótoltam, ezt nyáron sem teszem másképp. 10:40-ig kellett élveznem a zavartalan napsütést, mire az első ponty elcsavarta a spiccemet, 1,80 kg-ot nyomott. Ezen a napon valamennyi halat lemértem visszaengedés előtt és a fogás idejét is feljegyeztem rendhagyó módon.

A távolság, amelyen horgászok már pont az, amin nem lehet megkülönböztetni a vízfelszínen sodródó levéltörmeléket a halak turkálásakor felszabaduló gázbuborékoktól, tehát semmi információ nem áll rendelkezésre afelől, hogy mi történik a horog körül. 11:50-kor jött még egy tükrös 1,70-es súllyal, a két ponty között pedig egy gigadévér, majd egy kis szünet.

A kapásközöket sétával töltöttem a szigeten, mert- bár néha beborult, ragyogó idő volt. Az utolsó beállóból egy nádast látunk a túlparton, alig 20 m hosszan. Előtte egy sütkérező pontyocskát pillantottam meg, pipált egyet és alámerült, de láttam teknőst is, szintén a vízfelszínen úszkált. Mint a többi erdőspusztai tó, úgy a hármashegyi sem csak egy egyszerű földbe ásott gödör, saját hangulata van, ami azonnal megérinti a kirándulót. A fák jellegzetesen magasak, sok a fűzfa és nemcsak a vízi, de a szárazföldi élővilága is gazdag.

Kevéssel három előtt belazult a zsinórom, utána tekertem és ráemeltem. Ez már kicsit szebben küzdött, mint az előző kettő, habár meg kell jegyeznem, hogy egyáltalán nem adják magukat könnyen a halak. 2,40 kg-ot mértem a hibátlan nyurgánál bizakodva, hogy lesz folytatás. Gyorsan dobtam pár gombócot, úgy tűnt helyesen, mivel kereken egy óra telt el a soron lévő 2,30-as tövesig. A képeken is látszik, hogy a kíméletes bánásmód nem maradt otthon és arra kérem a horgásztársakat, hogy mindenképp tegyenek hozzám hasonlóan!

Összepakolás előtt még a jól sikerült nap örömére megettem az örömsütit, majd elbúcsúztam Hármashegytől. Összegezve 8:00-17:00-ig 5 db halat fogtam: 4 pontyot és 1 dévért. Édes csalikat használtam, hozzá édes etetőanyag-keveréket. Közvetlenül a növényzet elé horgásztam, ahová nem etettem sokat. Enyhe, kellemes nap volt É-ÉNY széllel. Nem fogtam törpeharcsát. A hármashegyi tavat azoknak ajánlom, akik szeretik a természetes környezetet, elszigeteltséget a többi horgásztól és érdeklődnek a finomszerelékes horgászat felé.