A Kotrón?
Gyékényesi télelő
Már közeledett a november vége, de csak nem akart tél lenni. Az időjárás késő őszi arcát mutatta, délutánonként még 10 °C-ig is felszaladt a hőmérő szála, az előrejelzés pedig nemhogy fagyokat, de 15-18 °C-os nappali hőmérsékletet jósolt következő hétre. Ilyen időben parton a helyem ? mondtam magamnak. Elkezdtem hát gondolkodni a célpontokon és azonnal beugrott egy: Gyékényes!
A hajnali köd felszállta utáni reggeli órákban tükörvíz fogadott, a tó déli oldalán, a nyaralók között álltam meg, szerencsém volt, mivel az első megérzésem be is igazolódott, a nagysziget délnyugati oldalánál félóra alatt jó pár ponty fordulását láttam, akadt köztük komolyabb példány is. Gyorsan döntöttem, elsőször itt próbálkozom. A kastélyfogadóval szemben a nagy sziget vége előtt kötöttem ki. A szigeten senki nem horgászott, bárhová leülhettem…
Matlák Péter:
Hosszú és göröngyös?
A sikerhez vezető út
Az én történetem valamikor a kilencvenes évek végén kezdődött. Ugyanolyan horgász voltam, mint bárki más, talán azzal a különbséggel, hogy a többi megszállottal ellentétben, engem mindig jobban érdekelt a felszín alatti élet, valamint az, hogy megtaláljam esetleges sikertelenségeim okait. Azokban az időkben már boldog házasságban éltem, és egy gyönyörűséges kislány büszke apukája voltam. És akkor váratlanul beütött a ménkű. Történt ugyanis, hogy az egyik horgászboltban kezembe akadt a ?Pontyhorgászat megszállottjai lettünk? című videokazetta. A filmet persze azonnal megvásároltam és rohantam haza, hogy minél előbb megnézhessem. Mondanom sem kell, hogy a képernyőn látottak teljesen megbabonáztak.
Csak néztem a hatalmas és hibátlan pontyokat, amilyeneket az idáig csupán horgászújságokban láthattam ? azt is elvétve ? és amelyeket elejtőik, a fotózás és kamerázás után kíméletesen visszahelyeztek az éltető elemükbe. A kapitális halak látványa mellett a filmben szereplő pontyhorgászok magatartása és viselkedése is megdöbbentett, hiszen azokban az időkben a kifogott halak visszaengedése még igencsak fura dolognak számított. A legmegdöbbentőbb azonban mégiscsak az volt, hogy ezeket a szépségdíjas pontyokat nem kukoricával esetleg kukacokkal fogták, hanem valamilyen csodagolyókkal, amit bojlinak hívtak. Attól fogva minden megváltozott, a gyönyörű halak teljesen rabul ejtettek, éjjelente gigászi pikkelyes és tükörpontyokról álmodtam, amelyeket mindenáron meg akartam fogni?
Szalma József:
Az én téli szerelékem
Sokak számára a téli pecák elengedhetetlen tartozékai a kisméretű csalik, melyekhez éppen ideális a Korda rengeteg lehetőséget kínáló pop-up kukoricája. Azt gondolom, hogy akik már használták vagy kézben tartották, azoknak feltűnt erős felhajtóereje. Nemrégiben elhatároztam, hogy én is bevetem a lebegő plasztik kukoricát téli módszerként az Etienne Gebel által korábban bemutatott ?úszóhorog? szereléséhez.
A felúszó kukoricatestet használtam a horogszáron parafahenger helyett. Ennek előnye, hogy a horog nem csak álcázott, hanem önmagában még egy csali is! Így a felépítés abban az esetben is hasznos, ha a csali ? mint az én esetemben egy apró pellet ? feloldódik.
