Évekig a Látóképen horgásztam több-kevesebb, inkább kevesebb sikerrel. Az elmúlt ősszel összefutottam Gabi barátommal. Meghívott egy közös horgászatra, a Keletire. Nem fogtunk semmit, de sokat beszélgettünk. Aki ismeri, tudja, hogy igazi fanatikus pecás. Kisebb kitérőktől eltekintve, már gyerekkora óta a Keletin horgászik. Elég sok alkalommal indultunk együtt a vízpartra, de most azt ajánlotta, próbáljam meg a 2009-es évet a Keleti-főcsatornán.

Ráálltam, hiszen szép pontyokról 20kg feletti amurokról beszélt. Ebben az évben 7-8 alkalommal horgásztunk egymás mellett úgy, hogy nekem még kapásom sem volt, Gabi 4-es, 5-ös, 6-os pontyokat, 9-es, 10-es, 12-es amurt terelt a szákba. Legutóbb szombaton mentünk ki, mivel 3,5 kg-os és 6 kg-os pontyot akasztott péntek éjjel. Napközben semmi, délután semmi, este semmi. Éjszakára beetetett a saját recept alapján készített ?büdös tengerivel?.

Sötétedés előtt újracsaliztunk és a szúnyogok hada elől Gabi a sátrába, én a kocsiba menekültem, s aludtunk. 23:45 körül az elektromos jelzője sípolására riadtam. Mire kimásztam a kocsiból ő már a csónakban volt és fárasztott. Megvan kérdésemre ?kisponty? volt a felelet.

Néhány perc múlva ?kisamur?, de a csobbanásokból ítélve, én nagyobbra tippeltem. A sötét ellenére végre a merítőben a hal. Kifelé evezve megjegyezte: olyan tízes lehet. Megmértük: 10,25 kg amur. Újracsalizott és vissza a rejtekhelyünkre. Éppen álomba merültem, amikor a jelzője riasztott fel, de ez menet közben leakadt. Reggelig már nem volt semmi, csak nekem 3-4 pittyenés.

Már megint szerencséd volt ? mondtam, amire így válaszolt: Ha egyszer-kétszer fogsz az a szerencse, de ha folyamatosan, az tudás barátocskám, az már tudás. Igaza volt. Tudni kell a helyet kiválasztani, a beetetés anyagát, helyét, mennyiségét megválasztani, a legmegfelelőbb csalit megtalálni és a megakasztott halat megfogni. Ehhez már nem elég csak a szerencse, tudás is kell. Főleg a rejtélyes, szeszélyes Keletin.

írta és illusztrálta: id. Major Sándor