5-15 cm magas, évelő, tőálló levélrózsával és füzéres forgó virágzattal. A levelek hosszú nyelűek, kerekdedek vagy haránt elliptikusak, épek, szétterülők, ragadósak és vörhenyes mirigyszőrökkel fedett. A táplálékszerző technikájuk is eléggé különös : A leveleken található szőrszálak végén apró nektár cseppek vannak, ezekhez ragadnak oda a kisebb-nagyobb rovarok. Miután a zsákmány végleg megragadt, a növény összesodorja a levelet és emésztő enzimek segítségével feldolgozza a rovart.A füzéres forgóban lévő, sűrűn álló virágok kicsinyek, jelentéktelenek, rózsaszínes fehérek. A tőkocsány többszörösen hosszabb a leveleknél. A tenyészidő végén csúcsrügyet fejleszt, s ezt a llevélszerű takarólevelek borítják. Rovaremésztő. Védett faj.
Jellemzői
5 ? 15 cm magas évelő növény tőálló levélrózsával és füzéres forgó virágzattal. 4 ? 10 mm hosszú levelei, kerekdedek vagy haránt elliptikusak, épek, szétterülők, felszínük vörhenyes mirigyszőrökkel fedett, melyek ragadós anyagot választanak ki. A levél szára keskeny, szőrös, 1,3 ? 5 cm hosszú.
Egy tipikus növény átmérője 3 ? 5 cm, virágzata 5 ? 25 cm magas. A virágok egyetlen vékony, szőrtelen szár egyik oldalán nőnek, ami a levélrózsa közepéből nő ki. Fehér virágai négyesével csoportosulva ún. tetrádokat alkotnak. A füzéres forgóban lévő, ötszirmú, sűrűn álló virágok kicsinyek, a növény méretéhez képest jelentéktelenek, rózsaszínek vagy fehérek. A virágok 1 – 1,5 mm-es vékony, kicsúcsosodó végű világosbarna magvakat növesztenek.[1] Toktermése van. A tőkocsány többszörösen hosszabb a leveleknél. A tenyészidő végén csúcsrügyet fejleszt, s ezt allevélszerű takarólevelek borítják. Júniustól augusztusig virágzik.
A növény télen hibernákulumot (védőburkot) növeszt, hogy túlélje a hideget. Ez földhöz közeli, szorosan összepöndörödött levelekből áll. A kereklevelű harmatfű a nedves környezetet kedveli, például a mocsarakat és lápokat.
Táplálkozása
A növény rovarokkal táplálkozik, melyeket élénkvörös színe és a leveleit csillogó, cukortartalmú ragadós anyag vonz oda. Ez a táplálkozásmód a tápanyagokban szegény vagy túl savas élőhely hatására alakult ki. A növény enzimekkel bontja le a leveleire ragadt rovarokat és testükből nitrátokat és más tápanyagokat von ki.
Elterjedése
A növény Európa nagy részében megtalálható, ideértve a Brit-szigeteket, Franciaország nagy részét, Belgiumot, Hollandiát, Luxemburgot, Németországot, Dániát, Svájcot, Lengyelországot, Fehéroroszországot, Észtországot, Lettországot, Litvániát, Svédországot és Finnországot, valamint Spanyolország, Románia és Izland északi részeit, Norvégia és Grönland délebbi területeit. Elszórtan található meg Ausztriában és Magyarországon. A Balkánon néhány populációja él. A tengerszint feletti 2000 m-es magasságig fordul elő. Az Egyesült Királyságban a harmatfűfélék legelterjedtebb változata, megtalálható Skóciában is. Ázsiában megtalálható Szibériában, Japánban, Törökország és a Kaukázus egyes részein, a Kamcsatka-félszigeten és Korea déli területein. Új-Guinea szigetén is találtak populációt. Észak-Amerikában megtalálható Kanada minden részén, kivéve a kanadai prérit és a tundrarégiókat.
Gyógyhatása
A növényben lévő hatóanyagok görcsoldó tulajdonságúak. A kereklevelű harmatfű alapú készítményeknek köhögéscsillapító hatásuk van, amelyet a naftokinon-származékok felerősítenek. Gátolja továbbá a kórokozók szaporodását. A kereklevelű harmatfű enyhe köptető is.
Felhasználása
A kereklevelű harmatfüvet a légúti megbetegedések kezelésére használják: hörgőgörcsök, hörghurut, erőltetett köhögés, szamárköhögés. Gyakran a pipaccsal és a kakukkfűvel együtt (szirupban) alkalmazzák. Külsőleg történő felhasználásánál a friss növény kivonata hatékony a szemölcsök és a tyúkszem ellen.
A növény néha bőrkiütést és nyálkahártya-irritációt, de hányingert és véres hasmenést is okozhat. Belső használatnál gyomor-vagy nyombélfekély esetén kerülje az éhgyomorra való fogyasztást, inkább a hígított formában használja.