Márna (Barbus barbus)

marna

 

Jellemzői:
Megnyúlt, nagyjából hengeres testű hal, de a feje fölülről, a farokrésze oldalról enyhén lapított. Feje és szeme aránylag kicsi, az orra ellenben hosszú, túlér a száján. Alsó állású, ívelt vonalú száját vastag, húsos ajak keretezi. A fölső állkapcsán elől 2 kisebb, hátul, a szájszögletében 1-1 hosszabb bajuszt visel. Hátúszójának elején egy hátulsó oldalán fogazott csonttüske található, amelyet 8-9 elágazó sugár követ. Farkalatti úszóját 5 osztott sugár támasztja. Az úszó csúcsa – hátrasimítva – meg sem közelíti a farokúszó tövét. Pikkelyei kicsik, számuk az oldalvonalon 55-62. A nagyobbak alsó úszói vöröses árnyalatúak. Fejlett példányai 40-50 cm hosszúak, de 70 centinél hosszabbra is megnőhet

 

Élettani sajátosságok:
A mederfenéken keresi táplálékát, amely férgek, rovarlárvák, csigák és egyéb gerinctelen állatok mellett jelentős arányban tartalmaz növényi anyagokat és szerves törmeléket is. Ivarérettségét 3-5 éves korban éri el. Az érett ikraszemek átmérője kb. 2 mm, számuk egy-egy nősténynél 3-15 ezer. Az ívásra május-júniusban, a folyók kavicsos-sóderes mederszakaszain kerül sor, az ikra az aljzathoz tapad.

 

marna2

 

Élőhely:
Élőhelye a folyók középső szakasza, a fajról elnevezett szinttáj jellemzői a kavicsos-agyagos meder, oxigéndús víz, viszonylag gyors áramlás. Legnépesebb állományai természetesen a márnazónában alakulnak ki, de a pérzónától a dévérzónáig megtalálható. Utóbbinak a fölső régiójában még gyakori is lehet, lefelé haladva azonban már megfogyatkozik, a duzzasztott szakaszokon pedig ritkává válik.

 

Elterjedés:
Az európai reofil faunakomplexumhoz tartozik, elterjedési területe európai, a nemzettség törzsalakja a Pireneusi-félszigettől a Fekete-tengerig húzódó areával rendelkezik. Észak-Európából hiányzik. Vizeinkben őshonos.

 

Természetvédelmi státus:
Európában a sebezhető fajok közé sorolják, mivel a duzzasztott folyószakaszokról kiszorul. Magyarországon kis elterjedése miatt nem tartozik a gyakori fajok közé, de nálunk még gyakori fajnak számít.

 

Halászati hasznosítás:
A folyóvizekből származó halzsákmány egyik igen jelentős összetevője a márna, amely halászati és horgászati módszerekkel egyaránt jól fogható. Húsa szálkás, de nagyon ízletes, ikráját ellenben nem ajánlatos fogyasztani, mert megárthat.