Nem volt véletlen, hogy az ezt megelőző cikk egy ismertető volt a Tisza tóról. Régóta horgászom, az élő Tiszán már horgásztam, illetve holtágain is, de még soha nem jutottam el ide. 2010-ben azonban megtört a jég. Szeptember vége volt. Korán indultunk a Tiszaörvényesen levő Szabics kikötőbe. Csónakos pecára készültünk. Oti, a kapitány, azt javasolta, hogy erős felszerelést vigyünk, mert közel a nádhoz kell horgászni, ahol a halak az akasztásuk után egyből betörnek oda.

Jellemző rám, hogy a felszerelést mindig az utolsó pillanatban pakolom össze, hiszem azt, hogy minden horgász praktikához kedvet kell érezni. Ez most sem volt másképp. Ezért a pakolásnál a spiccbotokhoz nyúltam. Betettem egy 3, 4, 6 méteres spiccet, a biztonság kedvéért egy matchet is, illetve a ki nem hagyható pergető botot. Persze a match a dobozban maradt.

Az időjárás kedvezően alakult, bár a reggel szeles volt, kis idővel az is elcsendesült.

Első horgászhelyünk a Szilas fok volt. A kikötőből az út kis csatornákon át tartott. A Tiszából be egy kis csatornába, majd onnan egy még kisebbe, majd az hirtelen kiszélesedik és a szemünk előtt a sokak által oly kedvelt Tisza tó. Onnan már 10 perc volt a horgászhely. Közben persze ment a pergetés. Az eredmény az odaúton: két műcsali mínusz. (A bedőlt tuskókat még szokni kell)

Etetőanyagot gombócokként juttattuk be. Pontyos-kárászos, illetve dévéres anyagot kevertem, ezekbe csemege kukorica és csonti került. Hiába látszott, hogy első alkalommal horgászom itt. 2 óra horgászat után az eredmény siralmas.

Menteni kellett a menthetőt, így horgonyt bontottunk és átmentünk a Tiszafüredi holtágra. Az odafele tartó úton ismét pergettünk. Kerestük a megfelelő műcsalit, amelyet egy Salmoban találtunk meg. A kis csoda 9 balint adott, egymás után. Bár ezek a halak nem voltak rekord listásak, de igen jó erőben voltak.

Megérkeztünk a holtágra, ahol egy tökleveles mögé horgonyoztunk le. Itt az etetést visszább vettük, hátha a másik helyen az volt a gond. Lassan, de biztosan beálltak a bodrik, dévérek, és az arasznyi nagyságú küszök. Egyik pillanatban Szabi akasztott valamit. És elkezdődött a hajsza. A match bot görbült, a fék zenélt. A hal jó erőben volt, de közeledett a csónakhoz, elérkezett a szákolás ideje. Amikor ezt gondoltuk a hal szempillantás alatt a töklevél töve felé vette az irányt, majd az előke elpattant.

Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy miért nem fogtunk a Szilas Foknál. Ezért ismét visszatértünk. Az etetésre szépen beállt a bodorka. Élmény volt a 30-40 dkg-os bodrik fárasztása a 6 méteres spiccel.

Lassan közeledett az éjszaka, indultunk a kikötő felé, még nincs meg a kellő magabiztosság az éjszakai kalandozáshoz a Tisza tavon. Mindenesetre eredményes napot zártunk, és nagyon jól éreztük magunkat.