Ez a tábor is egy elfelejthetetlen horgásztábor volt. Pista bá most Gávavencsellőn szervezte meg a tábort a János tón. Amikor megérkeztem a szállásba, kicsit szokatlan volt. Akivel régen találkoztam Berekfürdőn alig ismertem meg Pl: Ricsit. A János tón rengeteg hal volt mindenféle főleg sülő: Be dobtuk a twisztert és a körforgó villantókat és már rabolt is rá a süllő. Összesen kb 22-en voltunk. A szállás nagyon jó volt, egy klassz panzió. Reggel 6-kor felkellet kelni, de ez nem mindig így volt,valamikor 8 kór keltünk.
A reggeli, ebéd, vacsora nagyon jók voltak,sokszor lehetett repetázni. Mindig finom volt minden. Főleg amikor pizzát rendeltünk. A mi szobánkba voltunk a legtöbben 5-en . Én,Misi,Dani,Dénes,Ricsi. A tábor közepe fele voltunk egy Kéménygyár szerűségbe nagyon szép volt. Nagy kazánokkal tele, amikbe szerintem pár ember bele fért volna főleg Dénes.
Három kocsival mentünk 4 csoport volt én a negyedikbe voltam, de mi szerencsésebbek voltunk. Mi elmentünk a Tiszához és ott volt egy bácsi aki kuttyogtatott. Pista bácsi vett 2 zsák kukoricát amit megfőztünk és csónakból etettünk. Négy ember ment be csónakkal Én, Ricsi, Dani, Misi. Jó alaposan beetettünk, végig szórtuk az egész tón 1 csíkot de, ez az etetés nem vált be. Egyre nagyobb kárászok kaptak, ponty, amur nem kapott.
A versenyek nagyon szorosak és jók voltak, a barkácsverseny annyiból volt nehéz mert az ifinek és a gyereknek ugyanazt kelletett csinálni.
A célba dobás is nagyon szoros volt és egybe jó is 🙂 . A szellemi vetélkedő könnyű volt. Itt aki nem tud semmit az nem igazi horgász 🙂 A Horgászverseny annyiból nehezítette dolgunkat hogy, előttünk raboltak a süllők csukák. A horgászversenyen nem sokan fogtak halat.
Nekem a táborba a csónakból etetés tetszett a legjobban, amit elszerencsétlenkedtünk, legelsőnek nem tudtunk rendesen evezni, de a végén megtanultunk.
Ez a tábor számomra elfelejtetlen lesz, remélem jövőre is megyek.
