Megcsörrent a telefonom múlt héten, és egy kedves ismerősöm, aki egy új horgásztó tulajdonosa meghívott a tavára azzal a céllal, hogy próbáljam kideríteni vajon a halakat milyen módszerrel lehet kapásra bírni ebben a kánikulában. Rövid gondolkodás után a válasz természetesen igen volt a meghívásra. Munkám miatt kedd délután sikerült időt szakítani a horgászatra és Bihari Gyuri horgászcimborámmal valamint édesapámmal érkeztem a tóra. A hőmérséklet bőven 30 Celsius felett volt, és halmozgást sem láttam a vízen, ezért nem nagyon bíztam a halfogásban.
A horgászláda felállítása után az etetőanyag keverése következett: 1 kg Maros-mix XXL ponty tuningolva egy kis pellettel, kukoricával és 2dl csontival. Gyuri barátom a feeder botot választotta, én egy könnyű match botot raktam össze. Mélységmérés után következett az etetés, ami 5db egykezes gombócból állt, és a nekünk szemben lévő sziget elé lett bejuttatva.
Negyed óra elteltével nagyon óvatosan megbillent az úszóm, majd szép lassan kiemelkedett. A bevágást követően egy szép kárászt sikerült kivezetni a partra. Ezután egymást érték a kapások és legalább ötször ismétlődött meg az előbbi jelenet, majd hirtelen csend lett. Gondoltam valami nagyobb hal érkezett az etetésre. Vártam türelmesen és igazam lett, egy Lénai tok érkezett meg a két szál gilisztára.
Később Gyuri percei következtek. Egymás után kezdte fogni a szebbnél-szebb halakat. Először egy Lénai toknak tetszett meg a csonti csokor, majd később szép kárászok és néhány ponty is elcsábult fél óra alatt, miközben nekem nem volt egy kapásom. Ezt már nem bírtam cérnával ezért változtattam a szerelékemen. A 14-es előkét 10-re cseréltem és 16-os horgot kötöttem. A változás azonnali volt. Visszatértek a kapások és én is elkezdtem fogni a halakat, viszont ami a legnagyobb meglepetést okozta ezek a halacskák mind 4-6 centisek voltak kispontyok, kárászok, apró bodorkák.
Természetesen kíméletes horogszabadítás után mindegyik visszakerült a vízbe. Közben édesapámnak is kapása volt és egy afrikai harcsát sikerült fognia.
Lassan kezdett besötétedni, ezért a pakolás mellett döntöttünk. Részemről felemásra sikerült ez a két óra, amit a vízparton töltöttünk. Kicsit sajnálom, hogy nem sikerült több nagy halat fognom, viszont nagyon örültem az apróságoknak, mert reményt adnak a jövőt illetően, hogy egy szép törzsállomány fog kialakulni belőlük ezen a tavon.
A tógazda rengeteg munkáját, odafigyelését jelzi a tény, hogy „Műanyag” tavon is sikeresen szaporodhatnak a halak és az évek előrehaladtával remélhetően csak jobb lesz a helyzet. Örülök annak, hogy a Pacsirtás tavon előtérbe helyzeték az igazi sporthorgászatot és kedvezményes lehetőséget biztosítanak azoknak, akik nem csak a halhúsért járnak horgászni.
Üdvözlettel : Dankos Tibor (Dorozsmás)
