Címünk: 4031, Debrecen Kishegyesi út 146. Tel.: (52) 739-299 Email: info@kapitalis.eu Rendelj akár regisztráció nélkül!

Harcsafogó verseny a Látóképi víztározón

Tizedik alkalommal rendezte meg 24 órás harcsafogó versenyét a Látóképi tavon a MOHOSZ HBM-i szövetsége. Az esemény 2009 július 25-én 8.00 órától, 26-án 8.00 óráig tartott. Reggel 6 órakor már nyüzsgés volt a parton. Egymás után álltak be a csónakokat szállító utánfutók és a horgászok egymást segítve rakodták le a vizi járműveket. Összesen 17 darabot. Kiemelkedően nagy létszámmal, 41 fővel kezdődhetett a verseny. 17 csónakból , valamint a partról horgászókkal indult a „ nagy bajuszúak „ elleni csata. Úgy látszott az idő is kedvezni fog a nagy harchoz, kicsit borongós, esős időjárás optimizmusra serkentette a „ vadászokat „.

A felszereléseket és vizenjáró eszközöket – csónakokat – elnézve, az volt a sanda gyanúm, hogy ezek a fiúk komoly megmérettetésre készülnek, illetve készültek. Igen készültek, mert kivétel nélkül , minden versenyzőnél azt tapasztaltam, hogy sok-sok, az előző napokban elvégzett munka árán jutottak el idáig.
 

Vannak itt olyanok akik folyamatosan a Tiszát vallatják, vannak akik a Pó deltájában is próbáltak már szerencsét és vannak, akik már nyertek itt versenyt. Egyszóval jól felkészült csapattal kell a Látókép harcsáinak szembenéznie.Rövid eligazítás, balesetvédelmi oktatás és kezdődhet.

Az első két órában két másfél kilós fogásokról hallottunk a csónakosoktól. Sebaj, majd jönnek a „nagybácsik „ is, mondták.

A kuttyogatók ütemes, monoton hangját a víz mindenhova elvitte. Profik voltak a vizen. Nem kapkodtak, nem csapkodták a vizet , látszott, hogy volt már dolguk kuttyogó fával.
 

Az idő kezdett romlani. A szél olyan erősen ostromolta a vizet, hogy valóságos hullám hegyek keletkezdtek. Na jó, nem hegyek, hanem dombocskák, ami elég volt ahhoz, hogy partra kergesse a horgászok nagy részét.

De voltak azért kitartóak is, nem adták fel, szemük előtt lebegett a győztesnek kijáró gyönyör érzet és dicsőség. Mondom képzeletben! A reményt soha sem szabad feladni.Pedig, akik a partot választották menedékül, lehet egy kicsit jobban jártak. Vagy tudtak valamit. Ez már marad az Ő titkuk.

 

Mindenesetre a szél az fújt kitartóan. A parton horgászók sem boldogultak nagyon, a szél mindenki felett uralkodott. Közben megérkezett a nap kulcsembere, Takács János versenyhorgász . Megérkezésének híre, még a túlparton horgászókhoz, illetve a hullámos vizen vergődő csónakokhoz is eljutott. Szinte mindenki egyszerre sóhajtott fel és könnyebbült meg: ma sem maradunk kaja nélkül. Ugyanis Jani volt a szakács, aki du. 17.00 órára ígérte a vacsorát. Egy egész birkát tett az üstbe. Na nem szőrőstül-bőröstől, hanem szépen megtisztítva, konyhakészen. És ahogy Jani ígérte, úgy is volt. 17.00 órakor mindenki kedvére tömhette korgó pocakját ezzel a mennyei étellel. Szóval nagyon finom volt.

Vacsora után mindenki elfogyasztotta kávéját, üditő italát és csendesen kipihente magát. Ezt hívják csendes pihenőnek.

Lokalizálód ott a szél és a csónakosok megint birtokba vették a vizet. Igaz, nem sokkal a vízre szállás után, úgy este fél nyolc körül , azokból a csúnya sötét fellegekből csak kifacsaródott egy kis zápor eső. De az edzett horgászokat mindez nem nagyon zavarta, csak a parton lévő rendezők és segítő emberek húzódtak be a sátor alá. Mert volt az is. Nagy méretű, felkészülve a legrosszabbra is. Mindenesetre jó hasznát vettük.

Az éjszaka csendesen telt, nem volt említésre méltó esemény, hacsak az nem, hogy megszólalt egy parkoló gépkocsi riasztója. A gk tulajdonosa kis idő elteltével sűrű csuklások közepette leállította az üvöltő szirénát és megin csend lett, nagy csend. Csak a vizen lévő „ kitartó” horgászok csónakjaiból lehetett hallani az egyenletes szuszogást és horkolást. Idilli kép nem? Ez a fotó nem éjszaka készült, de valahogy igy kell elképzelni a fent leírtakat.

A hajnali napsugarak ismét aktivizálták a horgászokat, mármint a kocsiban, vagy sátorban ébredőket. Irány a víz, harcra fel ! Na ez a csatakiáltás sem nagyon használt, mert reggel nyolc óráig nem sok kapás volt, öröm újongást sehol nem hallottunk. Megint csak az apraja jött.
Nálam okosabb és tapasztaltabb tiszai horgászok beszélgetéséből kaptam el néhány gondolatot:
– a nagyobb harcsák itt látóképen nincsenek hozzászokva a csónak árnyékához, ahogy föléjük áll, máris kiugrik alóla és tovább áll,
– egy évben egyszeri alkalom kevés idő a nagyobb halak kifogásához – mert vannak benne nagyon nagyok is -, ha az idő nem a legkedvezőbb, mint most is, csak a szánk szélét nyalogathatjuk,
– hasonló tavakon – Pécsi Tó – meg tudják oldani, hogy egész évben lehetőség van a csónakos horgászatra, itt látóképen az is sokat számítana, ha csak harcsázni lehetne bizonyos feltételek mellett csónakból egész évben.

Végül is elgondolkodtató elszólások , talán nem csak Én fogok agyalni rajta. Talán?!

Dudaszó vetett véget az ádáz harcnak. A nagyobb harcsák megkönnyebbülő sóhaját szinte hallani lehetett, amikor a csónakok megcélozták a partot és egymás után kikötve fejezték be a versenyt. A parti harcsalesők is bevonták gyilkos fegyvereiket és megkezdődött a mérlegelés.

Durkó István versenyfelelős és segédei hamar végeztek a művelettel – nem csodálom – majd az összesítések után jöhetett az eredmény kihirdetése.

Veres Ferenc, a MOHOSZ HBm-i ügyvezető elnöke üdvözölte a versenyen résztvevőket, megköszönte a fegyelmezett és balesetmentes versenyzést , és szólította a győzteseket.

A verseny alatt kifogott bajuszosok száma 20 db, összsúlyuk 17.250 Gr, azaz 17,25 kilogramm.

  • I.helyezett: Székely István 4850 grammal
  • II. helyezett: Szabó Norbert 4250 grammal
  • III. helyezett: Szoboszlai Csaba 3100 grammal
  • A legnagyobb harcsát Székely István fogta ki, melynek súlya2250 gramm

További fogások:

Horváth Sándor 2db ( 2350 gr ), Nagy Csaba 1db ( 1450 gr ), Cservenyák Csaba 1db (700 gr) valamint Szilágyi Sándor 1db (550gr) versenyzők által kifogott harcsákhoz gratulálunk.
A díjazottak és a halat fogó versenyzők közül öten a Debreceni CSALI Horgász Egyesület tagjai, egy fő a Helyiipari He., egy fő pedig az Interglobe He. tagja. Az vesse rám az első követ , aki helyemben, mint a Csali He. elnöke a fenti egy mondatot kihagyta volna a cikkből. Büszkék vagyunk versenyzőinkre. Gratulálok az egyesületünk nevében nekik és a másik két egyesület tagjának is.
Összességében a gyengébb fogás ellenére egy nagyon jó hangulatú, nagyon jó szervezettségű versenynek lehettünk részesei. Véleményem szerint, de nem tévedek nagyot, hogy a résztvevők szerint is az idén még sort lehetne keríteni egy hasonló rendezvényre. Reménykedünk.
A végére még egy gondolat, amit sehogyan sem tudom megállni, hogy ne mondjam el. Legnagyobb meglepetésemre a verseny az első pillanattól kezdve úgy alakult, hogy nem kellett veszekedni azokkal, akik napokkal ezelőtt fenyegetőztek a verseny kimenetelét illetően. Igen ! Az engedély nélküli terület foglalókra gondolok. Még másnap, vasárnap sem volt,” mikor hagyjuk már el a területet” kérdések halmaza, nem volt madzaggal lekerített terület, nem volt belépő. Merthogy nem voltak jelen. Nyugodtan összepakolt mindenki és sietett haza kipihenni a verseny gyötrelmes fáradalmait.
Talán még is létezhet békés egymás mellett élés a gyakorlatban is ?

Szöveg és illusztráció: Takács Lajos

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Feliratkozás hirlevelünkre

Kosár
Termék kereső
Nyitvatartás
Hétfő-Péntek 9:00-18:00
Szombat 7:30-14:00
Vasárnap 7:30-12:00