A különböző fórumokon barangolva, olvasgattam, hogy nem mindenki ül otthon és várja a felmelegedés. Vannak akik a jégre merészkedve vették üldözőbe a csukákat, természetesen ezek a horgászok mindezt a tilalmi időszak előtt tették, mások pedig nem a ragadozókat vették üldözőbe, hanem az összecsoportosult apróhalainkat. M is így tettünk, és az eredmény sem maradt el.
Ebben az időszakban számomra már a csuka tabunak számít. Azonban a tó halállománya nem csak csukákból áll. Már régóta dédelgetett vágyam volt, hogy léken spiccbotozzak. Célzottan a kisebb halakra, a bodorkára, vörösszárnyú keszegre készültem. De nem gondoltam volna, hogy ennyire eredményes lehetek, mint ami be is következett.
A cájg egy egyszerű sneciző felszerelés volt, két méteres spiccbot, 14-es főzsinórral, 10-es előke zsinórral a horog 18-as méretű az úszó 2 grammos.
Egy méretesebb léket vágtunk, ahova egy alapozó etetésként keszegező etetőanyagot használtunk. Pár perc múlva már jelentkezett az első jelölt, kellemes oldalra vivős kapást produkált. Megvan az év első vörösszárnyúja! Majd így tovább. Sorra fogdostuk a lékből a keszegeket, bodorkákat, találkoztunk pár centisekkel illetve tenyeres példányokkal egyaránt.
Azonban egy idő után valami miatt megállt a kapás. Én arra gondoltam, hogy az etetést már felcsipegették a halak, azonban Zsolti úgy gondolta, hogy egy csuka tévedt ide. Berakott így egy csukás szerelést is a snecizőm mellé. És igaza volt! Pár perc elteltével egy egykilós csuka akadt a horgára. Ezek után ismételten több kapásom volt a spiccbotomon.
Szabi barátom, aki velem tartott. Ő csukázott, és sikerült fognia aznap két csukát, de rövid háborgatás után Ő is visszaengedte a ?zsákmányát?.
Bár a tél még kitartóan marad velünk, mi megtréfáltuk egy kicsit, és a nyári élményeket becsempésztük a télbe. És reméljük hamarosan véget ér ez a kellemetlen idő.
Köszönet a horgászatért és a jó tanácsokért Pataki Zsoltnak a Szentannapusztai víztározó tógazdájának.
