Sorozatos betlijeimet nem tudom minek a számlájára írnom.Mivel nem találok rá reális magyarázatot,kénytelen vagyok a babonára fogni.Most már biztosra veszem,hogy átok űl rajtam! – mondom feleségemnek ahogy a lakásunk ajtaján belépek.Az ötödik portyámból jövök keserű szájízzel haza,hogy egy fia halat nem voltam képes fogni.Tudom pedig,hogy jó helyeken horgászom.Minden aprócska jel ragadozó halakra utal.Méghozzá nem is olyan kicsikre.Nem tudom becsapni őket,keresem a titkot.Egyenlőre mindhiába.Ha valamelyik pergetéssel most ismerkedő barátomat magammal viszem akkor most ők lesznek a nap sztárjai,nekem nem jut babér.Viszont elégedett halakkal pózoló horgászokat fotózhatok és talán megfelelő információkat gyüjthetek a későbbiek során.Mert szerintem ez az a műfaj ahol mindenki tanulhat-okulhat egymástól a kezdőtől a gyakorlottig oda-visza egyaránt.Természetesen a megfelelő bizalom teljes hiánya nélkül.

– Nincs rajtad semmiféle átok! – mondja feleségem mosolyogva.Nem lehet valami meggyőzőtt az ábrázatom ezért még hozzáteszi – Na jó,holnap veled megyek,majd én szerencsét hozok neked!Mert,ha veled megyek mindíg fogsz.

Másnap hozzánk csatlakozik még Attila.A gyógyító őszi friss levegőre vágyik.Nemrég jött haza a kórházból egy eléggé komolynak tűnő betegség után.Horgászvére pedig a vízpartra hívja.Közös megegyezéssel az egyik öntözőcsatorna felső részének szivattyúházához megyünk.Onnan meg mindenki odavándorol ahol a halat gondolja.Párom és Atti a folyóra illetve beömlőjére voksolnak.Én maradok a csatornánál,már csak azért is mert a sejtéseim alapján a hozzáfűzött reményeimet még nem igazán sikerült teljesítenie.

A kissé szikes illatú napsütéses ragyogó őszi délután mindhármunkat pillanatok alatt magába szippant.Az időjárás is türhető lenne,ha nem fújna a szél.Itt „kint” pedig mindíg is nyomatékosabb,mint a városban a házak között.A pusztán nincs sok minden ami az útjába álljon,nyugodtan kedve szerint nyargalászhat.Elszáradt szürke halott kórók dideregnek hatalma alatt.A csatorna szélén levő nádcsoportok,mint egy izgalmasnak ígérkező football mérkőzésen a nézőközönség,hullámoznak intenzíven hangos súrlódások közepette.

Megfigyeltem már régebbről más horgászataim alatt is,hogy a szél keltette zajok miatt a partközelben tartozkodó halak a közeledtemre illetve a jelenlétem alatt nem lesznek annyira félénkek.Gondolom az ilyenkor fellépő vízbe ható hangok mellett az én parton tevékenykedő zörejeim is kevésbé feltünőek.Tévedés ne essék;ezzel most nem azt akarom sugallni,hogy szélben mikor susog a nád,hullámzik,esetleg tajtékot ver a víz akkor az alkohol hatása miatt amatőr szumó bajnokságot kell rendezni a nádfal mellett.Nem,csak arról van szó,hogy ilyenkor mintha óvatlannabbak lennének és bátrabban horogra csalhatóak.Ráadásul fajtán belül nem feltétlen kisebb egyedsúlyú hal lehet az ellenfelünk.

A szinte vonalzóval húzott egyenes csatornán vélhetően jellegzetes haltartó helyet keresek.Nincs nehéz dolgom,mert a csatit nem túl rég kotorták.A kitermelt iszapot a partjára rakták.Igaz,hogy belepte immáron a végét járó botanika,de azért még jól kivehető a kotrógép munkája.Ahol kezdődik a földkúp a mederben is lennie kell mélységváltozásnak.Gondolom ez másnak is feltünhtett,mert egy egész széles látszólag használt horgászhely lett kialakítva.Próba.Első leúsztatásból mindjárt alig érzékelhetően valaki a fognyomát bennehagyja szűz twiszterem farkában.Aztán eljátszuk ezt egy párszor,de akárhogy trükközöm nem akad meg.Jellemző.

Eltelik egy kis idő,majd messziről feleségem látom közeledni.Elmondása szerint egyetlen egy koppintása volt gumihalra aztán semmi.Élénk színű twiszterre váltok.Attila kedvence ez,míg ő sok halat köszönhet neki,addig én egyet sem.Megjáratom magam előtt.A sötét vízben egész mélyről lehet látni,a mozgásában pedig semmi kifogásolható sincs.Dobok vele párat próba képpen,mikor egy hosszabb dobást követően kb:félúton elnehezül.Azonnali bevágásom űl és lelkesen közvetítem páromnak,hogy ez jó hal lesz.Az aránylag jellegtelen keskeny és sekély vízhez képest még nem látszik semmi sem,csak a feszülő zsinórom ahogy a csatorna vizébe fúródik.Egy megtorpanás következik és hatalmas búrványokban megmutatja őrült természetét ahogy kétségbeesetten horgomtól szabadulna.A védekezéséből ítélve az idei ősz számomra eddigi legnagyobb csukájával küzdök.Mint írtam sejtéseim voltak,de nem gondoltam volna,hogy itt fogom meg a szezon első darabosabb csukáját.

Küzdelmünk vége felé a zsinóromat vagy három menetben magára tekeri és így próbálja nagyra tárt szörnyűséges csupafog pofájából a műcsalit kirázni.Egész kritikus pillanatnak látszik,mert teljesen tehetetlen vagyok ellene.Pár hosszú másodperc múlva kiderül a horgom jól akadt.Egy-két fáradt manőver és tarkón ragadom a babonatörő csukámat.

Mint egy butaságokon legyintő kéz,úgy száll ki belőlem hirtelen az elmúlt napok haltalanságának keserűsége.Nagyon kellet már az aránylag sok hallal elkényeztetett mivoltomnak ez a régen várt siker. – Mondtam,hogy szerencsét hozok! – mondja széltől kipirult arcal,ragyogó,vidám szemmel párom.Sokat sejtő mosolyától egy rövid pillanatra olyan érzésem támad,mintha tényleg ő varázsolta volna horgomra ezt a halat.Boszorkányok ide,babona oda az viszont tény,hogy ezzel kezdetét vette egy sikersorozat mely tartott teljesen a fagyok beálltáig.