Magam sem hittem volna, hogy ilyen hamar újra kint lehetek lékelni, de néha nekem is összejöhetnek a dolgok. Szinte minden megegyezett a legutóbbi alkalommal történtekkel, leszámítva:

• Hogy, nem fújt a szél.

• Hogy nem hagytam a telefonom a horgászboltban.

• Hogy nem merült le a radar akkumulátora,

• és, hogy a fényképező is maximálisan működött.

Kicsit megváltozott a tó képe a múltkori találkozásunk óta. Mindent vastag hó fedett, apró, kitaposott ösvények vezettek a lékekhez. Sajnos a lék megjelölése sokaknak, még mindig meghaladja a képességét, így igen csak figyelni kellett, hogy hova lépünk. Lyukak és lékek egymás hegyén – hátán, így inkább arrébb húzódtam, jobb a békesség elvén, mert bár Látó 70 hektár, azért 10 négyzetméteren is képesek vagyunk tízen leülni, lékelni. És milyen jó, hogy így tettem… Látóképi léki-peca 2, avagy a ?süllőbirodalom? visszavág bővebben… →