Esteli órában

Erős alkonyban ülök a magam által kiszemelt helyen. Semmi kétség az ősz kapujában kopogtat immáron a természet. Szemben a két nyárfa levelei már régen zörögnek. Megsárgult darabjai, mint egy édes könnycsepp hullanak a földre. Talán a nyarat siratják. Néha már gyengéden megcsapja az orrom a halott levelek jellegzetes illata.