Ebéd előtt…

Éjjel kettő óra huszonhét perc. Számomra nem éppen szokatlan időpont. Odakint az utcán feltűnő a csend. Egy autó suhanását sem hallani. A városon keresztülhaladó román kamionok sem találják meg percenként a lépcsőházunk előtti főúton a rég megsüllyedt csatorna fedeleket, amelyeken, ha áthaladnak robaja felér megannyi felrobbanó kézigránáttal ahány tengelyesek éppen az út királyai, háborús helyszínt …
Tovább olvasom Ebéd előtt…