Kárász (Carassius carassius)

Carassius carassius

Elterjedés, élőhely:
A kárász Európa minden folyó illetve álló édesvizében előfordul, kivéve a hideg vizű mély tavakat sebes folyású patakokat. Oxigénigénye csekély, így mocsarakban, lápokban is előfordul. Tavakban a gyorsan felmelegedő part menti vizekben tanyázik előszeretettel, nádtisztások szélén, hínárosokban találja meg igazán, kedvező életfeltételeit. Csak a télvíz idején húzódik a mélyebb vizekbe, a nyugalmi időszak idején.

 

Testfelépítés:
A kárász magas testű, oldalról kissé lapított hal. Két faja él Magyarországon, az ezüstkárász és a széles kárász. A megkülönböztetésük nem okoz nagyobb gondot, mivel a széles kárász magasabb hátú és a farok tájékon egy sötét folt található. Feje kicsi, szája csúcsba nyíló. Testszíne hátoldalon sötétbarna, oldalán az aranysárgától az ezüst-szürkéig minden színben előfordul (aranykárász), hasa piszkosszürke. Pikkelyei aprók, kissé bőrbenőttek. Úszói világosszürkék, hátúszójának első sugara, kemény fogazott, ún. bognártüske.

 

Szaporodás, egyedfejlődés:
Ívása május-június hónapban kezdődik, szakaszosan folyik. A kárászok között kevés a hím ivarú (tejes), így gyakran előfordul, hogy a pontyfélék családjába tartozó halakkal összeívik, így létrejöhetnek hibrid egyedek. Növekedése lassú, még táplálékban, gazdag vizekben is, sőt ahol az állomány sűrű, csököttek maradnak a halak, nem nőnek meg 10-20 cm-nél nagyobbra.

 

Táplálkozás:
Az ikrából kikelő lárva az első időszakban planktonikus szervezeteket fogyaszt, kandics rákot, vízibolhát, kerekesférget. Később áttér az apró növényi és állati szervezetek fogyasztására, fiatal növényi hajtásoktól kezdve férgek, csigák, kagylókig minden szerepel étlapján. A pontynak táplálék konkurense ezért állományának nagymértékű elszaporodása miatt kárt tehet a többi nemes hal, állományban, gyérítését ragadozóhal betelepítéssel oldják meg.