Jellemzői:
Vaskos testű, a fején felülről, a farokrészén oldalról lapított hal. Feje nagy, hátrafelé egyenletesen emelkedő, orra hosszú, a szeme kicsi. Szája széles, állkapcsain sűrű sorokban parányi kefefogak ülnek. Fölső és alsó állkapcsán egyaránt 4-4 bajuszszál foglal helyet. Rövid, 6-7 osztott sugárral támasztott hátúszója elején egy igen hegyes, kemény csonttüske van, és ehhez hasonló csonttüskét találunk a mellúszók elején is. Farkalatti úszója hosszú, benne 17-22 sugár számolható, a farokúszója nagy, a széle nagyjából egyenes, alig beöblösödő. A hát- és farokúszó között egy kis zsírúszó van. Bőre teljesen pikkelytelen, oldalvonala végighúzódik a testén. Színe az aranyló olajzöldtől a feketéig változó, de nem foltos, nem felhőzött, csak a farokúszó előtt látszik egy világosabb harántsáv. Úszói sötétszürkék, de az úszósugarak sokkal világosabbak a közöttük feszülő hártyánál. Aránylag kis termetű faj, nagyra nőtt példányainak a hossza 25-30 cm.

Élettani sajátosságok:
A faj az ivadékgondozó pszammofil szaporodási guildbe tartozik. Jellemző populációinak gyors gradációja és azok ugyanilyen gyors összeomlása. A faj táplálkozására jellemző, hogy kifejezetten minden evő, azaz omnivor, a bentikus táplálkozási habitat csoportba sorolható.

Élőhely:
A fekete törpeharcsa tipikus élőhelye a növényzettel benőtt, változó vízjárású lassú vízfolyások, alföldi csatornák, valamint állóvizek (holtmedrek, halastavak), kifejezetten limnofil faj.

Elterjedés:
Észak-Amerikából a század elején hurcolták be Európába, hozzánk feltehetően Olaszországból került az Ameiurus nebulosus fajjal véletlenszerűen.

Természetvédelmi státus:
Adventív fajként nem áll védelem alatt.

Halászati hasznosítás:
Kis termete miatt nem hasznosítják. Horgászok zsákmányában szerepel.