A gyűrűsférgek törzsébe, a piócák osztályába tartozó, a gilisztákkal rokon orvosi pióca, valamint a lópíóca ugyancsak jól bevált csali. Az orvosi pióca vérszívó, kisebb testű. Állóvizekben a part közelében, köveken vagy növényi részeken megtapadva várja az itatóra jövő állatokat. Testének hátulsó részén tapadókorong, elülső részén szívókorong van. Hátoldala piszkos-, néha vörösesbarna. Az alapszínen három pár rozsdabarna hosszanti sáv látható, a test oldalán élénksárga szegélyek vannak. A hasoldalon rendszerint sárgászöld a színezet. A kisebb termetű orvosi pióca inkább törpeharcsa horgászatához való, de felveszi a harcsa is. Egyes horgászok horogra tűzése előtt levágják tapadó- és szívókorongját. A piócából kimosódó testnedvek (esetleg vér) távcsalihatása így kihasználható. A horgon rendkívül ellenállóak, egy-egy példánnyal gyakran tucatnyi törpeharcsát is foghatunk.
Az olykor 100 mm-es nagyságot is meghaladó lópióca vagy más néven lónadály hasonlít az orvosi piócára. Hátoldalának színe egyöntetű barnás- vagy zöldessárga, vöröses hosszanti sávok nélkül. Fontos különbség, hogy a lópióca nem vérszívó. Harcsára fenekezéshez, kuttyogatáshoz egyaránt kiváló csali. Élénk, szívós kígyózó mozgásával felkelti az éhes ragadozó figyelmét. Az apró hal nemigen tudja lecsipkedni a horogról.
Mindkét piócafaj a parti kövek alatt a parton korhadó növényi részek között él. Az orvosi piócát uborkás üvegben hónapokig eltarthatjuk, csupán a vízcserét kell elvégezni, ha a víz megzavarosodik. A lópiócát iszapos növényi korhadék között csak rövid ideig tarthatjuk.