A horgászvizeink közül pergetésre sok féle variációt találunk. Vannak állóvizeink, vannak folyóvizeink, és van ami köztesnek mondható mint például a csatornák, melyeken van szinte álló víz vagy éppen kavargó zubogó részek is, éppen ezért a horgászata a csatornánknak elég komplexnek tűnik, de csak elsőre.

Egy átlagos csatornában, könnyedén elérjük a túlpartot.

Csatorna nagyon sok van Magyarországon is, ezek sokszor rejtenek hihetetlen mennyiségű és persze minőségű halat. A fogható halfajok közül persze sokaknak a csuka, vagy éppen a sügér jut eszébe, azonban sok helyen van jelen a balin vagy éppen a harcsa, de a legtöbb csatornában jelen van a süllő és a kősüllő is.

Nem feltétlenül a legnagyobb halara kell számítanunk.

A csatornák eleve méretükben és sok egyéb paraméterükben eltérnek egymástól. A kisebb gondozatlan csatornák, szinte teljes növénytakaróval rendelkezhetnek, ezekben természetesen elsősorban a csuka és a sügér találja meg életterét, ellenben a nagyobb intenzívebb öntözésre is használt csatornák már több lehetőséggel kecsegtetnek, ezekben tényleg minden ragadozó megtalálja életterét.

A balin gyakori, elsősorban a műtárgyak közelében, nagyobb számban is előfordulnak.

A csatorna pecákban a zsilipeknek nagy szerepük lehet, ezek ? ha valóban működnek -oxigéndússá tehetik az alsó részt, ami köztudott, hogy kiváló vadászterület a ragadozók számára. A befolyásnál a kavargó vízben a balinok portyáznak, ugyanitt a mélyben sokszor a kősüllők és a süllők találnak megfelelő életteret. Lentebb haladva a nem annyira zúgó vízben a harcsák portyáznak, a szélvizeken pedig mindenhol ott lehetnek a sügérek és a csukák.

Azért egy kis csatornából is előkerülhet egy szebb harcsa.

Ebből is látszik, hogy nagyon sok lehetőség rejlik akár a legkisebb vizekben is. A zsilipekkel és a műtárgyakkal kapcsolatban egyre felhívnám a figyelmet minden esetben tájékozódjunk a helyi szabályokról, ugyanis a zsilipek környékén már nem tiltja az országos horgászrend a horgászatot (régen általánosan tilos volt) azonban a helyi horgászrend ettől lehet szigorúbb is. Bár a normális vízkezelők ezeket a tiltásokat táblával pontosan jelölik.

Ezek a tüskéshátúak nagy csapatban megtalálhatóak, szinte az összes csatornában.

A csatornáknak még jellemzőjük lehet a téli alacsonyabb vízszint. Ekkor az öntözés mivel szükségtelen, partvédelmi okokból alacsony vízszintet tartanak, ez extra lehetőséget biztosít a horgászok számára, hiszen az összeszűkült éllettérben könnyebb megtalálni és megfogni a halat. Ehhez még hozzáadódik a növények eltűnése a késő őszi időszakban, amellyel eltűnik a búvóhely a csatorna nagy részéből.

Az örök nagy kedvenc a Power Kick!

Megvannak hát a helyek, fogjunk bele a pergetésbe. Kezdjük a szokásos első kérdéssel, a felszereléssel. Mivel szinte kizárólag csak parti pergetésről van szó, ezért eleve ehhez kell igazodni, ez elsősorban a bot hosszban tud megmutatkozni, ha nem nyílt a víz akkor érdemesebb egy picit hosszabbat választani, ami lehet 220 vagy 240 centiméter, de van, ahol jól jön egy hosszabb 270-es bot is. Az erőssége már más kérdés, hiszen ott a megfogni kívánt halfaj és a felhasznált műcsali együttese határozza meg. Azonban alapvetően ezekre a vizekre finomabb botot szoktam használni, kivételt képez persze, ha nagyobb halra pályázunk. A leg szeretettebb fegyverem így a Perch Blade, amely nagyon finom spiccel rendelkezik, így a legapróbb csalikat is tudjuk vele vezetni, ennek ellenére, ha kell felveszi a harcot a legnagyobb halakkal is, köszönhetően a gerinceségének.

Plasztikból nem árt felkészülni rendesen.

Az orsó ehhez mérten, természetesen nem túl nagy, illetve a zsinór is nagyrészt nagyon vékony fonott, ami 0,08-as vagy 0,06-os szokott lenni. Mivel ezekben a vizekben gyakran előfordul a csuka, ezért biztonság kedvéért fluorocoated előkét is használok. Persze, ha célzottan csukára pergetünk, vagy gyakori a csuka, akkor érdemes wolfram előkére váltani.

Akár monofil zsinórral is megoldhatjuk a szituációt, főleg a mostani mopdern pergető zsinórok, amelyek kiválóak lehetnek a feladatra.

A csatornákon sokat használok plasztikcsalikat, melyek közül a Floating Shadot emelném ki amely pontosan a hasonló lassabb vagy éppen álló vizekre lettek kitalálva. Ez mellett persze mindig ott van az állandó kedvenc a Power Kick, titkos favoritként pedig egyszerű twister szokott a horogra kerülni.

A Perch Blade is kapható akár 240-es hosszban is.

A műcsalik közül még a wobblereket szoktam előszeretettel dobálni, ezek közül egyértelműen kiemelkedik a Salmo Thrill amely nem csak balint ad megbízhatóan, mellette szinte az összes többi ragadozó is megfogható vele, persze kicsit trükközve már a csalivezetéssel. Harcsára itt is beválnak a duci típusok, mint például egy Hornet, melynek a legújabb törtcsőrű változatával már a felsőbb vízrétegeket is átpásztázhatjuk. Míg a Thrillt inkább hosszában vagy srégan szoktam dobálni, addig harcsára már keresztben érdemes dobálni, valamiért ezt a vezetései irányt a harcsa jobban szereti. Még a csukára is ajánlanék egy wobblert mégpedig a Salmo Slidert amely, kiváló csukamágnes, de egy Frisky is sokat ott lapul a dobozban hiszen ezzel a balin- csuka-harcsa trióból mindegyikre alkalmas műcsali kerülhet a zsinór végére.

Az állandó kedvenc wobbler a Thrill!

A sügért már inkább a plasztikokkal szoktam vadászni, hasonlóan a süllő és kősüllő párosra is hasonlóan a plasztikokat preferálom. Itt a hagyományos jig fejes felkínálás mellet érdemes egy Drop-shotos szereléken is felkínálni a plasztikot, főleg, ha pontosan tudjuk, hol vannak a ragadozók.