Adrián Jamrich: Rövid barangolás a szlovák vizeken
A Vág – a leghorgászottabb folyónk, ami már a halállományban is megmutatkozik, mivel egyre kevesebbet fogunk itt. És ez nem csupán a pontyokra értendő, de az egész populációra. Ennek ellenére ez a legkedvesebb folyó számomra, talán azért is, mivel nem egészen 200 méterre folyik a házamtól. Ismerem szinte az összes jó helyet egészen a torkolatig, ahol a Dunába ömlik. Sok eredményes részre bukkantam már a Kis-Duna feletti és alatti részeken egyaránt. Sok víztározót építettek rá, amelyek közül az egyik legkiemelkedőbb a Királyfán található.
Az egyéni rekordom 23,5 kg, amit az egyik túrám harmadik napján sikerült elejtenem: szerencsére kitartottam addig, mivel már a hazaindulást fontolgattam. Azt kérdezik miért? A kánikula miatt? tíz napon keresztül 33-36 Celsius fok tombolt, ráadásul a fogás napján egy meglehetősen nagy erejű vihar is lecsapott. Úgy döntöttünk, hogy csak másnap reggelig maradunk, hogy a felszerelést még kiszáríthassuk, de megérte kitartani a vihar után, mivel szinte alig győztük a fárasztásokat: sok pontyot és egy harcsát is fogtunk aznap. Úgy éreztük, hogy a paradicsomba kerültünk. Reggel későn ébredtünk, és mire a nap felkelt, már bőven 30 °C fölé emelkedett a hőmérséklet. Édesapám meg is kérdezte tőlem, hogy mikor jön a következő vihar, mert akkorra kivenné az éves szabadságát is – csak mosolyogtunk az előző napon átélt Kánaánon.
Bujáki Géza:
Amuros cselek
Sorozatunk eddigi részeiben elemeztük a végszerelék alkotóelemeit, melyeket sorba vettünk a legtávolabbitól, vagyis a csali ütköztetésétől egészen a nehezéket követő szakaszig. Eddig tartott a bevezető, a cikkfolyam mostantól fordulatot vesz: minden hónapban különböző szereléktípusokat, érdekes csalizásokat ismertetünk majd, illetve fel is vázoljuk azok működését. A tippek, ötletek nyújtásában hazai és külföldi szakíróink lesznek segítségünkre.
Mivel augusztust írunk – ami számomra egyenlő a nagy amurok havával -, ezúttal kedvenc amuros szerelékeimet, legeredményesebb csalizási technikáimat mutatom be.
Szabó Ákos Bekény:
A Hársasberki-tavon…
Az előző idényben két alkalommal is lehetőségem volt meglátogatni e kiváló pontyállománnyal rendelkező vadregényes víztározót, mely akadóinak köszönhetően makacsul őrzi kincseit. Ráadásul egy 2010-es árvíz – amikor a vízszint drasztikusan megemelkedett és a közelben fekvő két kisebb tóval egyesült – következtében három tó halállománya koncentrálódott egy területre, s mivel itt még sohasem történt lehalászás, senki sem tudhatja, mit rejthet a tuskók, bokrok, akadók rengetege.
A Hársasberki-halastó (255 ha) északi befolyója felett található a Hársasberki-tó, kettőjüket a Kisgyalán-Gölle közút választja el egymástól. Eredetileg víztározó céljára épültek a tavak az 1980-as évek közepén, majd halászati, illetve horgászati hasznosítást is kaptak 1995-től. Ekkor alakult meg a Hársasberki HE (a jelenlegi Tógazda HE jogelődje).
