Olyan horgász vagyok, aki nem szeret fázni, így a hideg beköszöntével a horgászeszközeim a sarokba kerülnek, azonban az idei tavasz hamar érkezett, így engem is hamarabb a partra csábított a vérem. Mondhatni jól ismerem a Diána tavat. Közel két éve járok ide, rengetek kedves emlékkel ajándékozott meg. Látogatásom célja mégis most más volt. Nagyméretű tokok kerültek a tóba, amelyekből szerettem volna néhányat a horgomra csalni.
A korai órákban érkeztek, körbejártam a tavat, majd leültem oda ahol a legtöbb mozgást láttam a halaktól. Hétfői nap révén nem voltak sokan. Másodikként foglalhattam el állásom. A part szélében mézes kukoricával ágyaztam meg a csalimnak, amelyet folyamosan változtattam, hogy megtaláljam az aznapra legmegfelelőbbet.
Kettő órát kellett várnom az első jelentkező érkezéséig, amely egy kisebb ponty volt. A csalim csonticsokor volt.
Az időjárás nem volt kegyes, nem tudták eldönteni a fentiek, hogy jó idő vagy rossz idő legyen, így egész nap az alábbi kettő váltogatta egymást, gyakran eleredő esővel.
Majd a nap végén ez az öt kilogrammos ponty jött, szintén a csonticsokorra. Bár az időjárás nem kedvezett, de mégis egy eredményes napon vagyok túl. Tokot ugyan nem fogtam, de nem mondok le róla. Jövök én még ide.
írta és illusztrálta: Ferencz Kálmán
