A Vekeri-tó elkészítése után nem álltak meg az erdőspusztai tavak kialakításának munkálatai. Ennek a tónak a megteremtése után olyan tavakat akartak kialakítani amelyeken a horgászat szerelmeseinek szerettek volna kedvezni. Így jöttek létre a Fancsikák 1975-1976-ban, és a Mézeshegyi-tavak 1977-1978-ban. Ezeknek a tavaknak a történelmével foglalkozunk most az elkövetkezendőkben..
A tározó kialakításához olyan helyeket kellett keresni ahol vízállásos nádas lápos területek voltak. Azért kellet ilyen helyeket keresni hogy a kialakításra kerülő tavak ne csak a rajtuk keresztül folyó csatornákból kaphassanak vizet, hanem magából a talajból is vízhez jussanak. Ehhez a feladathoz a vízügy szakemberei olyan régi 19. századbeli térképeket használtak, amelyek még a vízrendezési időszak előtti ? vízi-világot? mutatták. A térképről kiszemelt területeket a vízügyesek és az erdészek közösen járták be, amely az akkori még elvadult nádas „dzsindzsás” területeken abszolút nem volt egyszerű.
Az alkalmasnak látszó vizenyős területek helyét térképen rögzítették, amely utána az irodákba került, ahol vízügyi és erdészeti szakemberek folytatták az elkészítendő tározók tervezését. Amikor a tavak helyét keresték az elvégzendő földmunkák mennyiségét is figyelembe vették, megpróbálták úgy kialakítani a tározók partszakaszait, hogy azokhoz lehetőleg minél kevesebb mesterséges töltést keljen létrehozni, és inkább természetes, a domborzat által már adott partszakaszai legyenek.
Fancsikai-tavak ? I-es tározó:
Ez a felvétel egy igazi kuriózum, ugyanis ez a kép a Fancsika-I-es ( Báltisztai) tó helyén 1975 előtt elterülő legelőről készültek. Így festett az I-es tó területe a földmunkák elkezdése előtt. A földmunkákat a Tiszántúli árvízvédelmi munkákra Hajdúszoboszlón letelepített ?kis? és ?nagy? gépcsoport végezte.
Az I-s tó elkészítésének folyamatáról igazán sok írásos dokumentum sajnos nem maradt. Azok akik a kivitelezését, tervezését végezték az I-es tó földmunkáinak, azok közül már sajnos nagyon kevesen élnek. Annyit tudunk a tó készítéséről, hogy a területe belvizes legelő volt. Területén egy tanya volt, amely igaz nehézségek árán, de kisajátításra került. Az akkori munkálatokon dolgozó egyik földmunkagép kezelőjének elmondása alapján egy idős házaspár élt a tanyában, akiket már szinte teljesen körbeástak a gépek mire meggondolták magukat és átadták a tanyájukat?
Egy másik érdekesség abból az időből? Pataki Károly, aki a kisajátítási feladatokkal volt megbízva, még ezen a területen vákáncsos tanyát is talált. Ez a földbe vájt kunyhó azoknak a vákáncsos kunyhóknak volt az utolsó egyede, amelyek a 19.század elején egy erdei életformaként népesítették be az erdőspusztákat. Pataki úr elmondása alapján ez az utolsó fancsikai vákáncsos kunyhó a mostani I-es tározó északi oldalán egy dombba volt bele vájva. Ebbe a kunyhóba belépve nagy meglepődéssel fogadta, hogy lakója, aki épen egy sámlin ült, és olvasott, egy kisebb fajta könyvtárnak is beillő mennyiségű könyvvel volt a kunyhóban körül véve.
A Fancsika-I-es tározó (Báltisztai-tó) akkori kialakítási költsége 6,9 millió forint volt. Területe 90 ha, maximum víztározási kapacitása 1,2 millió köbméter.
Az 1976-os programterv, a Fancsikai pihenőerdő létesítményei között, sem az I-est, sem az ugyancsak 1975-ben 4 millió forintos költséggel elkészült, 0,17 millió köbméter tározói kapacitású III-as tavat nem szerepelteti. Ennek az az oka, hogy a kezdeti elképzelésekben ezek a tározók csak időszakos belvíztározóknak lettek építve, és minősítve. Tehát ezeket a tározókat az eredeti elképzelés alapján csak azért építették meg , hogy a csapadékosabb időszakokban vizet gyűjthessenek össze, amellyel a szárazabb időszak beköszöntével a Létai-tavat, ( Fancsika-II) és a Mézes, és Vekeri tavakat táplálhassák. Ebben a minőségükben az I-es, és a III-as tavak hasonló célzattal működtek volna mint a későbbiekben elkészült Bodzás, és Halápi víztározók. Csak vízgyűjtők lettek volna mindenfajta túrisztikai funkció nélkül. A Fancsika-I, és III-as tó átminősítése Jóléti-tavakká csak azután történt meg, miután a bizonytalan vízellátásukat megszüntetve a halápi, és gúthi vízfolyásokat a Kati-ér vízgyűjtőjébe kötötték át. Ezzel biztosítva a stabilabb vízellátást.
A Fancsika I-es tó hatalmas 90 ha-os víztükrének szépsége akkoriban az ilyen látványhoz nem szokott alföldi ember számára páratlan élményt nyújtott. A mai embernek valószínűleg hihetetlennek tűnik, de a 70-es években motorcsónakoztak, vízisíztek, és vitorláztak is a nemcsak környékbeli, de még messziről érkezett turisták is. A Fancsika-I-est a Mohosz telepítette be hallal először 1979-ben. Ettől a dátumtól vízkezelője a tározónak, és ettől az évtől kifejezetten csak horgásztóként funkcionál.
Az I-es tározó mellett 1979-ben létesítették a Fancsikai ifjusági vándotábort. Ez a létesítmény sajnos már jó ideje nem létezik, ugyanis vandálok rombolásának áldozatává vált. Ez az épületkomplexum állt egy főépületből, amely 450.000 ft os költségen létesítettek, és konyha + mosdó épületből amelyek 120.000 ft-ba kerültek az akkori elszámolás szerint. A vándortábor területén fúrott kút üzemelt. A tábor helyén már sajnos semmi olyan tárgyi emlék vagy akár épületmaradvány sem található amely a régi gyermekzsivajtól átitatott fancsikai nyaralásokra emlékeztetne.
A Fancsikai vándortábor helyileg a Fancsikai-I-es tározó elején volt megtalálható, a tápcsatorna mellett, a Panoráma útról letérve, a földúton néhány méterre. Sajnos erről az építményről semmiféle fényképes emléket nem sikerült találnunk. Magának a vándortábornak az volt a lényege, hogy az ország más hasonló táboraiból érkeztek ide gyerekek, és innen pedig utaztak más hasonló táborokba. Általában két naponként cserélődtek a tábor lakói. Ezt a fajta turnusváltásokat jelezte a vándor tábor kifejezés is. Ezeknek a vándortáboroknak a célja az ország különböző területen fekvő túrisztikai centrumainak a megismerése volt. Az erdőspusztákon még Hármashegyen volt hasonló erdei vándortábor, amely már szintén megszünt, építményeit elbontották. A régi vándortábor mellett néhány száz méterre ma is üzemelő Hármashegyi erdei iskola ennek már egy modernebb változata.
Fancsika-II-es tározó. (Létai-tó)
A Fancsika-II-es ( Létai-tó) 26 ha-os tározót 1978-ra alakították ki. A víztározó helyén nyárfaerdő volt. Ennek nyomai még mindig láthatóak, ugyanis mint pl. a 2012 es szárazság idején látható is volt, még a víz a mai napig konzerválta a hajdani nyárfák töveit, tuskóit. Már a tervezésekor is jóléti tározónak szánták, ahol elsősorban horgászati célra tervezték. Partján illetve a félszigetén a turisták és a horgászok kényelmének biztosítása érdekében több helyen alakítottak ki esőbeállókat, menedékházakat, amelyek már sajnos nincsenek meg, ugyanis ezek a létesítmények is a vandalizmus áldozatává váltak. A II-es tározó kialakítási költsége 3,4 millió forint volt. Maximális víztározói kapacitása 0,38 millió köbméter.
Nevét a tározó (Létai-tó) az északi oldalán futó Létai ?útról kapta, amely egyben a tározó északi határát is képezi. Délről a panoráma-út határolja a tavat. A kezdetekben a Panoráma, és a Létai útak keskeny töltése magasabb tartós vízállás alkalmával többször átnedvesedett, amely megerősítésére a FEFAG 486.000 ft-ot költött.
A Fancsikai-tavak fejlesztésitervében a II-es tó keleti oldalára horgásztanyák lettek tervezve. A városi rendezési terv igaz nem engedte ugyan a pihenőövezetek parcellázását, de közcélú igénybevétel esetén a rendelet ez alól kivételt tett. El is készült 3 féle tervdokumentum a horgásztanyák kivitelezését illetően. 1980 ban 2,1 millió forintos költségen a horgásztanyák elérését biztosító aszfaltozott szervízút el is készült. Akik kirándulásaik alkalmából útba ejtik a II-es tó panoráma úttal szembeni oldalát, azok még mindig láthatják, és közlekedhetnek is ezen az úton. Sőt akik már jártak ezen az aszfalt úton azok közül szerintem már sokak fejében megfogalmazódhatott az a kérdés, hogy vajon milyen céllal épitették ide ezt a se eleje se vége utat?
A horgásztanyák típusterveinek kivitelezése elsősorban olyan akkori vállalatok, szervezetek, egyesületek részére lettek felajánlva, akik pénzzel rendelkeztek a megvalósításhoz. Ez egy amolyan üdülőövezet lett volna a Fancsika-II-es tó partján. A szép elképzelések, és tervek ellenére sajnos ezekből semmi nem valósult meg. Ennek az volt a fő oka, hogy a már akkor is hangsúlyt kapott aggály, miszerint nem látták folyamatosan biztosítottnak a Fancsika-II vízellátását, ez a félelem elrettentette a befektetőket.
A tó északi végétől néhány száz méterre a Panoráma út melletti domb tetején építették meg a Fancsikai kilátót. 1980 ban készült el ez a létesítmény és 350.000 ft-ba került. A kilátó könnyebb megközelítése érdekében 1982-ben 40.000 forintért egy parkolót is létrehoztak.
A kilátótól szintén északra lett kialakítva a Vénházi játszótér 1984-ben. Ez a hely nem csak a gyerekek számára hanem felnőtteknek, és fiataloknak egyformán volt szórakozó helyük. Főleg a hosszú téli időszakok után, a város zsongásából, a tavaszi erdő üde levegőjétől átitatott tavaszi rétre nagyon sokan érkeztek ki. Ki napozni, de tollasozni, focizni, vagy csak egyszerűen jó levegőn lenni, bográcsozni, és nézelődni is. Ennek a játszótérnek az elemeinek a kialakítási költsége, az akkoriban még meglévő körszínnek 175.000ft, a parkolónak 100.000ft, az ivókútnak, a WC-nek, és a gyerekvárnak a költsége 120.000 ft volt. Sajnos az erdőspuszták más területein is tapasztalt rongálás ezt a részt sem kerülte el, így ezeket a létesítményeket is gyakran kellett felújítani, cserélni.
A Fancsikai-tavak a mai napig is Hajdú-Bihar megye legkedveltebb horgásztavai, ahol a létezésük óta eltelt 40 év alatt rengeteg horgász és kiránduló megfordult, talált felfrissülést, a hétköznapok gondjaiból kikapcsolódást. Sajnos a Fancsikai tavak építésekor már felmerült vízellátási problémák a mai napig fennállnak, sőt a klima, és ezen belül a dél-nyírségi tájegységen tapasztalt fokozatos felmelegedés, és emiatt létrejövő csapadék hiány miatt jövőjük, fennmaradásuk nagyon sérülékeny. Ezt a problémát a tavak megmentése érdekében minél hamarabb ki kell küszöbölni, mert a Fancsikai- tavak, és ezzel együtt a tőbbi hasonló vízellátottságú erdőspusztai tavak elöregedése, elmocsarasodása végkifejlet állapotába került. Ezért ha rövid időn belül nem kerül állandó utánpótlású élővíz a térségbe, akkor néhány év múlva már csak az ehhez hasonló múltat idéző írásokból emlékezhetünk az erdőspusztai tavakra.
Mézeshegyi-tavak
Az 1976-1977-es évek egyik legnagyobb jelentőségű beruházása a Mézeshegyi-tavak megépítése volt. Addig míg a Vekeri-tó egy turisztikai centrumként üzemelt, ahol csónakázni, vízibiciklizni, hangosabb szórakozásnak lehetett hódolni, addig a Mézeshegyi-tavak a csendesebb sportok kedvelőinek szeretett volna otthont adni. Ezek a tavak a horgász sport szerelmeseit, és a túrázók igényeit szerette volna kielégíteni. Erre a célra épült meg a 43 ha-os Mézeshegyi-tó, a 2 ha-os Csonkás-tó, az 1 ha-os Kerek-tó, és a 2 ha-os Sás-tó. Mind a 4 tó az erdőspuszták? Jóléti tavai? kategóriába tartoznak, amely azt jelenti hogy nem csak víztározási feladatokat látnak el, hanem kiemelt turisztikai körzetként működnek. A 4 Mézeshegyi-tározó maximális víztározó kapacitása 0,4 millió köbméter.
Ezeknek a tavaknak a helyén kialakításuk előtt erdős, mezős, sok helyen vízállásos terület volt . A Mézeshegyi-tározó helyén 2 tanya volt, a Sidó, és a Tóth tanyák. Ezek a tanyák kisajátításra kerültek, amelyet akkoriban Pataki Károly, a ma már a FEFAG nyugdíjas igazgatója végzett. Pataki úr elmondása alapján ezek a régi tanyák zömében patics falu (vert sárfal) épületek voltak. A kisajátítási folyamat zökkenőmentesen zajlott, amely tanyákért akkoriban 80-100-ezer forint közötti összegeket fizettek, de ha kellett csere tanyákat is feltudtak ajánlani számukra. Kisajátításra a FEFAG 250.000 ft ot fordított.
A tavak megépítése 2 lépcsőben zajlott, 1976-ban, és 1977-ben. Építési költsége 2,4 millió forint volt.
A mézeshegyi-tavakat kezdetben a MOHOSZ üzemeltette. Idő múltával viszont az erdészet , a FEFAG felvetette hogy ő is szeretne horgásztavat, amelyet tagjaiból szervezett horgászegyesület üzemeltetne.
Így jött létre 1980-ban a Zöld-arany horgászegyesület. Az egyesület nevét is az erdőről, a ?zöld aranyról? kapta. Kezdetekben 30 taggal indult az egyesület működése, amely tagok kizárólagosan az erdészet dolgozói voltak. Később már lehetőség volt külső tagoknak is a belépésre, de az egyesület megtartotta továbbra is erdészeti jellegét. Az egyesület vezetője a 90-es évekig Pataki Károly volt. A Mézeshegyi-tavakat a Zőld-arany akkoriban évente egyszer telepítette, amely alkalmakkor hektáronként 2 mázsa hal került a vízbe, mely zömében ponty csuka süllő, majd a későbbiekben a vizinövények elszaporodása miatt amur volt. Tavak kezelését, szépítését az akkori tagok lelkiismereti kérdésnek tekintették, amelybe rengeteg társadalmi munkát fektettek. Az akkoriban még tiszta, nádtól, sástól hínártól mentes nagy Mézeshegyi-tóba pl, kézzel készített süllő fészkeket készítettek ezzel elősegítve a süllő mihamarabbi elszaporodását.
A 90-es évektől megváltozott az egyesület működésének jellege. Az ezután az egyesületbe bekerülő tagoknak beugrót, azaz első halasítást kellett fizetni. A bekerülés egy régi tag ajánlásával történhetett. Kivétel volt ez alól a volt Petőfi horgászegyesület tagsága, akiket megszűnésük után át vett a Zöld-arany he. csak a területi jegyet kellett megfizetniük.
A tavat üzemeltető Zöld-arany horgászegyesület most is egy zárt közösségként működik, ugyanúgy mint a kezdetekben megalakult erdészeti egyesület. A tagoknak maradéktalanul be kell tartani a közösség szigorú szabályzatát, amelyet a jelenlegi elnök Elek Tibor felügyel. Ezeknek a szabályoknak a betartása, a szigorú örzés, és a rendszeres telepítések hatására ma ?Erdőspuszta horgászparadicsomának? is hívják a Mézeshegyi-tavakat.
Forrás: Erdőspusztai horgászportál
