Mit is jelent számomra a pergetés? A legaktívabb horgászmódszer, amit valaha próbáltam, és egyben számomra az egyik legnehezebb is, de pont ez adja meg a szépségét. Ebben cikkben nem lesz szó konkrét termékekről. Nem is az a lényeg, hanem az, amit a pergetés adott nekem. Ha kíváncsiak vagytok, hogy is indult a kapcsolatom ezzel a misztikus módszerrel tartsatok velem.
Mikor elkezdtem horgászni 15 éve, természetesen spiccbottal felfegyverkezve próbáltam a keszegállomány között rendet tenni, ám kíváncsiságom és persze a téli időszak miatti tehetetlenség arra ösztönzött, hogy idővel kipróbáljam a ragadozóhalas horgászmódszereket is, hát vettem drótelőkét, villantót, csukázó úszót és neki vágtam. Nem tartott sokáig örömöm, mert bár vízparton lehettem a zord időjárás közepette is, halat nem sikerült zsákmányolnom. Nem is vittem túlzásba a gyakorlást, ahogy teltek az évek egyre kevesebbszer próbálkoztam. Idővel már csak pergettem és elmaradt az úszós csukázás. Valahogy élveztem a pergetés adta szabadságot, a folyamatos mozgást, a cserkelést. Ezek a pecák természetes módon nem tartottak hosszú órákig, csupán egy, másfél óra, elég is volt belőle mivel nem tudtam zsákmányt felmutatni.
Majd ahogy telt múlt az idő teljesen kimaradtak a pergetések, egészen 2010-ig mikor is ősszel újra visszatértem a pergetéshez, vettem különböző műcsalikat, gumihalat, twistert villantókat, és nekiláttam. Valami furcsa oknál fogva új erőre kaptam és munka után sokszor kilátogattam egy kis csatorna partjára, amiben tudtam laknak csukák. Bizakodó voltam és bár nem sok időre, de szinte mindennap tudtam kicsit pergetni. Így ment egész sokáig, míg valamikor 25-30-ik horgászat alkalmával sikerült csukát fognom, nem volt nagy csupán úgynevezett bicska, de nem is volt lényeges. Elég volt a felhőtlen örömemhez a tudtad, hogy sikerült. Hogy végre sikerült. Pergetve ragadozó halat fognom. Ott volt a bizonyíték kezemben, és olyan boldog voltam, mint egy kisgyerek. Ott volt a szájában az a motorolaj színű gumihal, aminek fogósságáról oly sokat hallottam. Természetesen egyből visszaengedtem, és csak álltam bámultam nagyon hatása alatt voltam. Na, ez az élmény volt, ami olyan lökést adott a jövőre nézve, hogy biztos soha nem fogom elfelejteni ezt a csodás módszert.
Még mindig 2010 őszén járunk már a legvégén, mikor sikerült egy újabb csukát fognom, azonban ez már nem bicska méretű volt, lényegesen nagyobb. Nem is kívánhattam volna magamnak szebb csukát.
Majd ezen a sikeren felbuzdulva másnap ugyanarra helyre mentem pergetni, és legnagyobb meglepetésemre sikerült fognom egy még nagyobb csukát. Örömöm leírhatatlan volt.
Ebben az évben már több halat nem sikerült fognom. de nem is bántam olyan élménnyel gazdagodtam az ősz során, amit sosem fogok elfeledni.
A következő esztendőben is őszre datálható a csukafogás, azonban már más környezetben egy sokkal szélesebb csatornán. A horgászat megkezdése után röviddel mintha rávágást éreztem volna, és bár nem volt nagy tapasztalatom benne, bíztam, hogy ismét sikerült akasztanom egy csukát. Így ugyanoda visszadobtam és lám tényleg rávágás, azonban ezúttal nem hibázta el a krokodil pofájú.
Így indult a kapcsolatom ezzel a varázslatos módszerrel. Lelkesedésem a mai napig tart. Eredményességét tekintve hol kisebb, hol nagyobb sikerrel, de az biztos egy életre megfertőzött.
Mindenkinek halban gazdag boldog újévet kívánok. Görbüljön!
Írta: Dézsi Kornél
