
Minap végig gondoltam a tavalyi horgász évem. Annak sikereit, kudarcait. Sikerült jó néhány napot a vízparton tölteni. Volt részem több napig szakadó esőben, dagonyázásban, trópusi kánikulában vagy ezek keverékében horgászni. Azon gondolkoztam hogy az idei évben mit lehetne, kellene másképp csinálni. Rám tört a ?fejben peca? gondolata. Ezt a barátaim már nagyon jól ismerik. Nem is késlekedtem, elkezdtem az interneten barangolni, hogy a horgászati vágyamat némiképp csillapítsam. Amikor rá találtam erre a néhány videóra, persze van több ilyen jellegű, de ha ezeket végig nézitek akkor eszetekbe juthat a cikk címe az a bizonyos utolsó 20 centi?
Hányszor történhetett meg velünk mikor napokig eseménytelenül ültünk a vízparton és reménykedtünk legalább egy kapásban és lehet életünk kapitális hala csak a csalink mellett turkált. A végszerelékünkben volt egy gyenge pont és amikor az a bizonyos hal ,amiről oly sokat ábrándozunk rá szívott majd azt kifújta a horog sajnos nem akadt meg. Mi a partról ebből semmit se vettünk észre csak azt konstatáltuk, hogy már megint nem eszik a hal.
Itt kezdődik a frontok, hőmérséklet, légnyomás okolása közben pedig lehet nem ott a hiba, hanem a szerelékünkben valahol. Na most ezen a vonalon elindulva a videókból kitűnik, hogy milyen kis apró szinte figyelemre se méltó változtatásoknak a végszerelékünkben mekkora óriási szerepe van pl: előke hossz, horog forma, típus, csali ki könnyítése, lebegtetése. Tehát ha ti is egy ilyen eseménytelen peca alkalmával lekezdtek kísérletezni a végszereléketeken könnyen lehet hogy az addig ?döglött? vízen sikerül kapást kicsikarni a halaktól.
Nyilván ezek kicsit mű körülmények amit a videókba láthattok de amikor a hal felszippantja a csalinkat az természetes körülmények között is így történik.
írta: Kovács Ottó
Hozzászólás