Harangozó Ferenc – Az Erdőspuszta vizivilága és halfaunája

Ebben a fejezetünkben némi áttekintést szeretnénk adni az erdőspusztai tájegység halfajairól, tavakról, csatornákról, helyeikről és kissé vissza szeretnénk menni a múltba, hogy hogyan kerültek oda ahol most találkozunk velük, horgászunk rájuk, -hogy igazán megértsük miről is van szó, azt hiszem az elejéről kell kezdenünk, az 1800-as évekbe visszanyúlva. Ebben az időszakban teljesen más képen festet az erdőspusztai táj. Ekkor a tájra jellemző dombos völgyes területek váltakozása miatt rengeteg álló víz, zömében láp, mocsaras, vízinövényes tavak borították az erdőspusztákat. Az erdőspusztai tájrész a dél-Nyírségbe ( Ligetaljába) nyúlik bele. Ezen a területen a nyírségi tájra jellemző homokból felépült parabola buckák tarkították a tájat, melynek nagy részén többnyire tölgyes erdők voltak. A lankásabb, aljasabb részeken pedig rétek sztyeppék, láprétek tarkították ezt a tájat.

Harangozó Ferenc - Az Erdőspuszta vizivilága és halfaunája-01

Harangozó Ferenc - Az Erdőspuszta vizivilága és halfaunája-2

A terület településeinek helytörténeti kutatásait olvasva, több kiadványban is a mai ember számára igen érdekes megállapítás olvasható. Eszerint a 19. században itt élő emberek közt nagyon sokan foglalkoztak halászattal, és a még nyáron is vízállásos lápokban, tavakban fogott halakat a debreceni piacra hordták be eladni. A ma embere számára már valószínűleg hihetetlen ez a kijelentés, ugyanis mostanság már a mesterséges tavakon kívül nem találunk a környéken állandó vízfelületet.

Korai feljegyzések az akkori mocsaras álló vizekben gyakori halként említik a ma széles kárásznak nevezett halfajt, melyet akkoriban ?cigány kárásznak?, neveztek. Továbbá a csukát, csapó sügért, compót, (cigányhalat).

Az akkori időkben a horgászatra, halászatra nem vonatkoztak külön szabályok. Kivéve ha a vizes területet birtokló földesúr, földtulajdonos valamiképp nem rendelkezett. Horgásztak horoggal, hurokkal, vadásztak halra szigonnyal, varsával, dobó hálóval, kosárral tapogattak, de az akkori halbőségben kézzel is sikeresen boldogulhatott az ügyes halász. A halbőséget a kiváló szaporodási körülmények segítették elő. Sok volt az állandóan vizes hely, amelyek a tél elmúlta után, a tavaszi napsütésben hamar felmelegedtek. Ezeknek a tavacskáknak, mocsaraknak a kiöntéses, növényes helyei kiváló szaporodási körülményeket nyújtottak a csukáknak, kárászoknak, keszegféléknek.

Harangozó Ferenc - Az Erdőspuszta vizivilága és halfaunája-3

A fenti képen baloldalt egy 1850-ben készült katonai térképen láthatjuk a Fancsikai tavak helyét, és környékét. Jól kivehető ezen a képen, hogy abban az időben sokkal több állóvíz volt a környéken mint manapság. A jelen helyzetre pillantva, ( jobb kép) látható hogy sokkal kevesebb víz fedi a területet mint 150 éve.

Ennek nem csak az éghajlat változás az oka, hanem ebben nagyon nagy szerepet játszott az 1890-es években elkezdődött vízelvezető csatornarendszer megépítése. Ez a rendszer az 1910-es évekre készült el, melynek célja a dél-Nyírségben felhalmozódott, belvizek, mocsarak, tocsogók, a ?nyírvíz? levezetése a Berettyóba. Ez a beavatkozás drasztikusan lecsökkentette a dél-Nyírség, erdőspuszta, vizel fedett területeinek mennyiségét, minek következtében az egykoron halbőségnek örvendő völgyes, mélyebben fekvő mocsaras részek kiszáradtak, termő földé alakították őket.

1910-re mint egy 1000 km csatornát építettek meg a víz elvezetésére. Ekkorra a halászat mint megélhetés teljesen vissza szorult a környéken. A vízelvezetés hatására felszabadult földterületeken megindult a mezőgazdasági művelés, mely egy új irányba terelte a környék embereinek tevékenykedését.

Arra hamar rájöttek a környék lakói, hogy a csatorna építés sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ugyanis ez a rendszer megszüntette a terület víztartalékait. Mondhatnánk úgy is, hogy a csatorna rendszer úgy üzemelt mint egy nagy lefolyó. A nyári hőségben esővíz utánpótlás híján kiszáradtak a csatornák, és öntözésre alkalmas víz nélkül maradtak a terület termőföldjei.

A környék vízgazdálkodásában változást az 1960-as évek vége hozott amikor is először vették tervbe az erdőspusztai víztározó rendszer létrehozását. Ez beruházás kettős célt szolgált az erdőspusztákon. Egyrészt az eddig fejetlenül a tájon keresztül vezetett vizeket tárolja, és ennek egy másik jelentős hatása pedig a turizmus kialakítása a környéken. Ekkoriban Debrecen vonzáskörzetében semmiféle olyan vízterület nem volt, amely a környék lakóinak kikapcsolódást pihenést nyújthatott volna. Adott volt egy szép változatos erdei táj, a maga lehetőségeivel, csak élni kellett vele.

Ezeknek a terveknek a megvalósítása valójában csak a 70-es évek elején kezdődtek meg, amikortól is 1990-ig mintegy 500 hektár víztárolót építették, amelybe összesen 6,15 millió köbméter vizet tudnak tárolni.

-A legelőször, 1974-ben megépített Vekeri-tó csak csónakázó-tó volt. Amolyan szabadidős park ahol vízibiciklizni, és csónakázni lehetett. Horgászati céllal csak a 90-es évektől üzemelt.

-Az utána megépülő Fancsikai tavak 1979-től MOHOSZ kezelésű vizek.

-A Mézeshegyi-tavak 1980-tól a Zöld-arany horgász egyesület bérleménye.

-A Bodzás, Halápi-tavak Mohosz kezelésű vizek.

-Az 1980-ban létesített Hármashegyi-tó évekig csónakázó-tóként üzemelt. Majd a Honvéd horgászegyesület bérelte 2000-ig. 2000-től napjainkig pedig a Rebeka-bt üzemelteti.

Az erdőspusztákon kialakított víztározók mind olyan helyeken lettek létesítve ahol azelőtt is mocsaras, láprétes, erdő-lápos területek voltak. Ezeken a helyeken zömében azelőtt is volt hal, keszeg, kárász, csuka, így az újonnan kialakított víztározókban is gyorsan kialakult a vízi élet.

Az erdőspuszták víztározóinak jelentős részét a MOHOSZ üzemelteti. Ezt a tevékenységét a szervezet 1979-ben kezdte, és azóta is a Fancsikai-tavak, a Bodzás-tó, és a Halápi-tározó kezelője. Ezen tavak közül a Fancsika-I.II.III-as tározókat telepítette 1993-ig. 1998-tól a Fancsika-III drasztikus elvadulása miatt már csak a Fancsika-I-est és II-est.

Halfauna, és halasítás szempontjából nézzük erdőspuszta tavait, akkor több részre bontható a tórendszer. A tájegységen megtalálható az intenzíven telepített horgásztavon át, az éppen, hogy telepítetten keresztül az egészen az ?önfenntartó? horgásztóig. Hogy mitől függ egy tó telepítése, vagy halfaunája? ..ez természetesen az üzemeltetőtől.

Harangozó Ferenc - Az Erdőspuszta vizivilága és halfaunája-4

Ha északról megkezdve jövünk, akkor először a Hármashegyi-tóval találkozunk. A Hármashegyi-tó egészen a 2000-es évek elejéig egyesületi tó volt, ahol a Honvéd- he volt az üzemeltető. 2000-től magán kézben van, a Rebeka-bt üzemelteti. Maga a Bérlő 3 évig telepítette a tavat, miután kiadta alvállalkozásba Magyar Lászlónak. Jelenleg most Szász Ferenc a tó üzemeltetője. A tó 4,8 hektár, történetét tekintve mindig is ponty, és kezdetekben még amur centrikus víz volt. Igaz mindig volt ragadozó állománya is, de zömében a pontyhorgászok látogatják a Hármashegyi-tavat. A horgászvíz egy páratlan szép természeti övezetben van. Eltérően a többi erdőspusztai tározótól ennek a víznek a medre ásott. Ennek a kialakításnak köszönhető hogy még a legnagyobb hőségben sem sem szárad ki. Ez történt 1995-ben is amikor az elmúlt időszak legnagyobb aszályát csak ez az erdőspusztai tározó ?úszta? meg, némi medrében tárolt vízzel. Jelenleg a tó főbérlője a Rebeka bt árulja a bérleti jogát a mellette lévő tanyával együtt.

Harangozó Ferenc - Az Erdőspuszta vizivilága és halfaunája-5

Ha elhagyjuk a Hármashegyi tavat, és tovább megyünk folyás irányba, akkor elérkezünk a halápi-tóhoz, illetve az utána lévő Bodzás-tóhoz. Ezeket a tavakat azért említem együtt, mivel jellegüket tekintve ezek egy kategóriába eső víztározók. Ezek olyan MOHOSZ kezelésű vizek ahol soha sem történt haltelepítés. Ezek a vizek mindig is a saját halállományukból ?gazdálkodtak?. Ezek a tavak megépülésük óta nem részesültek semmilyen jellegű fejlesztésben. Halállományuk kizárólagosan csak az őshonos fajták, amelyeket a csuka, kárász, keszegfélék, és a sügér, naphal tesz ki. Ami egy különlegesség volt! ..a 80-as évek végén, amikor még csak az akkori horgászkönyvek lapjairól ismertük a törpeharcsát, ezekben a tavakban éjszakánként halszelettel , ennek a fajnak gyönyörű példányait lehetett zsákmányolni. Ebben az időszakban egy méretes 20 dkg-os törpeharcsa elejtése egy pontyfogás értékével ért fel! ..A halápi, és bodzási halak, a nagy kiterjedésű nádi világban kiváló körülményeket találnak a szaporodásra, növekedésre , így ezek a fajok nagyon szép számban elszaporodtak, és kapitális méreteket is elértek mind két tározóban. Sajnos viszont a mostanában tapasztalható száraz időszakoknak, és az őrzés hiányában bekövetkező illegális lehalászásoknak következtében, több olyan év is van, amikor ezek a tavak kiszáradnak, vagy ha még marad is ősz elejére valamennyi kis víz medrükben, az alacsony vízállást kihasználva az orvhalászok lehalásszák. Azt külön még meg kell hogy jegyezzem, hogy a Halápi-tóba torkolló, és azt tápláló Gűthi-ér, vizes években nagyszerű horgászhely. Azok a horgászok akik előnyben részesítik az úszós csatorna pecát, nagyon sok szép csukát, és kárászt zsákmányolhatnak ebből a kis érből.

A Fancsikai tórendszer Erdőspuszta legnagyobb tórendszere. Igaz a 14 hektáros III-as tározó már nem üzemel közel 20 éve, de még így is a két meglévő tározó közel 120 hektárnyi vízfelületével a legnagyobb a környéken. Természetesen, ha itt most korrektek akarunk lenni, akkor azt is meg kell jegyeznünk hogy ezeknek a tavaknak is jelentős része elvadult. Aki 1980-ban lenézett a Fancsikai kilátóról, annak teljesen más kép tárult a szeme elé mint aki most teszi ugyanezt.

1980-ban
1980-ban
Napjainkban
Napjainkban

A Fancsikai tavak szintén MOHOSZ kezelésű vizek, de ezekre a tavakra már jóval több pénz volt fordítva történelmük során mint az előző két testvérükre (Bodzás, Haláp ). Egyszer 1980-ban a partszéli mederrészt meg is kotorták. Halfaunája zömében telepített halakból áll. Ezek a tározók 1979-től vannak halasítva. Először zömében pontyot, és csukát, majd az elhínárosodás, és a vízinövény elburjánzása miatt a 80-as évek elején amurt és busát telepítettek, akkor még a meglévő mind három tóba. Környékbeli horgászok zöme azelőtt még nem is találkozott amurral és busával, sok horgász itt a fancsikán kötött életre szóló barátságot, és vált szerelmeseivé ezeknek az igen keményen védekező kiváló sporthalaknak. Ezek az akkor még kilós, másfél kilós egyedek, a hatalmas mennyiségű vízinövény elfogyasztásával néhány év múlva hatalmassá nőttek. De nem csak ezek a fajok hanem a pontyok és a csukák is nagyon kedvező életfeltételeket találtak a Fancsikai-tározókban. Több olyan év is volt a 80-as években amikor az év legnagyobb pontyát, és csukáját a Fancsikai ?tavakon zsákmányolták. Egy évben (80 as évek eleje) pedig az első, és a második hely is a Fancsikáé volt, amikor is egy 19.8 kg-os, és egy 19.2 kg-os ponttyal utasította maga mögé az országos mezőnyt. A fancsikai tavaknak egészen a kezdetek óta, volt, van harcsa állománya. Ez nem telepített állomány hanem valószínűleg a horgászok által máshonnan idehozott, vagy esetleg a rablóhal telepítések alkalmával be-becsúszó egyedekről van szó. Ezekből is fejlődtek ki szép példányok, zsákmányoltak 15, 25kg-os egyedeket is. A legnagyobb harcsa amelyről tudunk egy 40 kilós óriás volt, amelyet sajnos nem horoggal fogtak ki, hanem ennek a nagy halnak a tetemét kézzel húzták ki, amely a 2012-es nagy fancsikai halpusztulásban veszett oda.

Törpeharcsa állomány a 90-es évektől szaporodott el. Jelentős mennyiségben szállta meg a tavakat. Ez magában nem is lett volna baj, viszont a túl szaporodás miatt mérete elsatnyult, emiatt horgász élményt nem nyújtott, sőt inkább még idegesítő volt a horgászok számára mint fogási élmény. Apró pici, gyakran ujjnyi nagyságú példányai mindenféle más halnak kínált csalianyagra rákaptak. Nagyon sokáig a Fancsikai pontyhorgásznak még csak az emlékezetéből is ki kellett törölni a csemege kukoricát, pelletet vagy csontit. Törpéből szép példányokat csak a késő esti órákban lehetett fogni. Túlburjánzásuknak a 2000-es évek vége vetett véget, amikor is egy a kizárólagosan csak a törpeharcsák között terjedő vírus drasztikusan megtizedelte őket. Azóta a letisztult állományban ismét fejlődnek jelentősebb méretű példányok, amely sok horgász számára ismét élvezetes időtöltéssé tette a törpeharcsa horgászatot.

A tavaszi időszak kiváló a csatorna horgászatok számára, ugyanis a Fancsika-I ből a csatornába felúszó kárászok , a pezsdülő tavaszi napsütésben páratlan horgász élményt nyújtanak az úszós horgászoknak. Ez a teljesen másfajta peca nem csak a filling-je miatt különleges, de a sokszor kapitális, kilós, másfél kilós kárászok elejtése, életre szóló horgász élménnyel jutalmazhat meg.

Harangozó Ferenc - Az Erdőspuszta vizivilága és halfaunája-8

Ha elhagyjuk a Fancsikai tavakat és tovább megyünk a vízfolyások irányába, elérkezünk a Mézeshegyi-tavakhoz. A Mézeshegyi-tavak megnyitásuk óta a Zöld-arany horgászegyesületé. Mindig is nagyon intenzíven telepített vizek voltak. Korábban erdészeti tulajdon, a 90-es évek óta pedig civil társulás üzemelteti. A Mézeshegyi-tavakat mindig a halbőség jellemezte. Telepített horgász-tó, melybe éves szinten 100-120 mázsa halat helyeznek. Telepített halfajták: harcsa, ponty, kárász, süllő, keszegfélék. A tározó őrzésére különös gondot fordítanak, a Mézeshegyi-tavon gyakorolt szigor páratlan az erdőspusztai tavak viszonylatában. Aki viszont mégis veszi a bátorságot és meg próbál engedély nélkül horgászni azt kíméletlenül elzavarják. Többek közt ennek a szigornak köszönhető hogy minimális a hallopás, és illetéktelenek sem mernek a tó területén garázdálkodni.

Harangozó Ferenc - Az Erdőspuszta vizivilága és halfaunája-9

A Vekeri-tó az erdőspuszta legrégebbi horgász-tava, 1974-ben készítették. A 90-es évekig csónakázó-tóként üzemelt. Horgászati céllal ezután kezdték el használni. Napijegyes horgásztó, mely telepített halállománnyal rendelkezik. 2000 óta a Halkatrasz 6mg szövetkezet üzemelteti. A tó vízszintje az utóbbi két évben sajnos kritikusan lecsökkent. A 2013-as évben egyes helyeken teljesen kiszáradt. Szebb, vízben halban bővebb időszakokban foghattunk ebben a horgászvízben pontyot, 10 feletti amurokat, hatalmas busákat, fogtak itt 40kg-os harcsát, és gyönyörű süllőket, csukákat?. Igazán kár ezért a gyönyörű tóért.

A Vekeri-tóhoz érvén említést kell, hogy tegyünk a Kenu-pályáról és a Kati folyóról is. A Kenu-pálya eredetileg szebb reményekkel épült, az hogy csak egy elvadult tavacska lesz belőle, erről szerintem a tervezése idején még álmodni sem mertek. Európai, és világ versenyekre tervezték, de a 90-es években bekövetkező privatizáció, és a pénztelenség megakadályozta a terv befejezését. Horgászati szempontból viszont kel,l hogy említést tegyünk róla. A környékről sokan járnak erre a vízre amely telepítve soha sem volt, kizárólagosan csak a tavacska saját szaporulatáról beszélhetünk. A környékről sok horgász látogatja Kenu-pálya kicsiny kis víztükrét. Elsősorban azok vetődnek erre a vízre akik szeretik a vadvízi horgászatot, vagy esetleg nem akarnak kiadni 3000 Ft-ot a szomszédos Vekeri-tóra. Halfajai az őshonos jellegzetes tavi halak, a csuka, kárász, és keszeg félék, és sügér. Szép példányok is akadtak már horogra ezen a vízen, hallottuk már hírét 10 kg-os csukának, és kilón felüli kárászoknak is. Hasonló kondíciókkal bír még a Kati-folyó duzzasztómű előtti része is, amely tartós vízállás esetén szintén szép halállományt nevel ki.

Az előző kis ismertetőből mint kitűnt, hiába egy viszonylag kis terület az erdőspuszta,mégis sokarcúságot mutatnak tavai, horgászvizei. A sűrűn látogatott telepített horgászparadicsomok mellett megtalálhatjuk a természetes ?öko? vízen át, a ma legendának számító, de haldokló félben lévő egykori ?sláger? tavat is -remélhetőleg ezekről a vizekről a jövőben is mint aktív horgászvizekről írhatunk majd, és ennek fényét reméljük nem fogja beárnyékolni az egyre jobban elhatalmasodó víz hiány.

Forrás: Erdőspusztai horgászportál

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .