Egy idős tiszteletreméltó családtag (mindene volt a horgászat) velem és öcsémmel már gyerekkoromban megkedveltette a horgászatot, amikor egy nyári napon spiccbotot adott a kezünkbe amivel naphalakat rángattunk ki egy kis tóból. Később barátokkal és kölcsönkért botokkal mentünk horgászni kizárólag éjszakára és csak fenekezős módszerrel. Minden évben 2-3 ilyen alkalmat szerveztünk és mindig fogunk valamit. (2-3 kilós pontyokat, afrikai harcsát). Ezek az éjszakai összejövetelek már jó pár éve megszűntek, felszerelésünk se volt és nehéz lenne újra összeszedni a csapatot.

Maga a csend, friss levegő, természet, tópart, víz, halak akkora vonzerővel bírnak számomra, hogy úgy döntöttem mindenképp horgászni szeretnék, de ezen túl nem szeretnék függeni senkitől. Utána néztem, hogy miből áll a horgászvizsga és milyen dolgokat kell megtanulnom. Ismerősöktől azt hallottam, hogy bemész, lehet kérdeznek valamit, kapsz egy papírt és te vagy a horgász. Kicsit elkeseredve megtudtam a vizsga időpontját és megfogadtam, hogy minden egyes adatot kívülről fogok fújni, bármit kérdezhetnek. Kellemesen meglepődtem amikor az elnök sorra elkezdett kifaggatni a méretkorlátozásokról, védett fajokról, tilalmi időkről. Büszkén jöttem ki az ajtón, de nem a bizonyítványnak örültem hanem leginkább annak, hogy tennem kellett érte. Örültem, hogy minden kérdésre habozás nélkül tudtam a választ. Szóval sikerült a horgászvizsgám, elintéztem az ezzel járó engedélyeket. Elkezdtem mindenfélét olvasgatni arról , hogy mit kell beszereznem és nagyon sok videót néztem csak azért, hogy a horgászboltban bot helyett ne a felmosónyelet adják el nekem.

Kezdetben,ha a felszerelésről kérdeztek volna akkor azt mondom, hogy nekem két feeder bot kell és mehetek is a partra. Ezután sikerült belőni, hogy gyakorlatilag különválasztható békés és ragadozóhalas horgászat. Ha mindkettőt a mérlegre kellene tennem, akkor csak egy fonott zsinórnyit billenne a mérleg nyelve. Mindkét műfajnak megvannak a szépségei és ugyanúgy elérhetőek csodák mind a halak méretében mind mennyiségben. Mégis számomra szebben csengenek az olyan szavak mint: cserkelés, fogak, rávágás, rablás, körforgó,csukatánc, villantó, csalivezetés, drótelőke és társai.

Tudtam, hogy a pergetés lesz az én műfajom. Félretettem 10 ezer forintot, hogy abból nekem botom és orsóm is lesz. Még azon a héten bementem egy horgászboltba és 11 mátyásért mindkettőt megvettem. Örültem, alig vártam, hogy horgászhassak, aznap egy másik boltba még vettem egy tekercs monofilt, két drótelőkét és két nagy wobblert, mindezt nagyon nagyon olcsón. Most, hogy eltelt pár hónap csak mosolygok azon, hogy mekkora hülye voltam, mindent elszúrtam amit csak lehetett. A mai tudásommal (ami még mindig nagyon csekély), már teljesen másképp vásárolnék, más irányból közelíteném meg a dolgokat.

A ragadozóhalas, pergetős elméletem teljesen leszűkült a csukára és csak annyiból állt, hogy a nád széléhez kell dobni és nagyon gyorsan behúzni a csalit. Pár napot eltöltöttem az ilyenfajta „csukafogással”, úgy dobáltam, hogy csoda, hogy nem habzott a víz körülöttem. Még most is azon nevetek, hogy szomorúan értem haza és elkönyveltem, hogy nekem nincs szerencsém.

Nagyon jól esett, hogy próbálkozásaim során olyan emberekkel találkoztam akik nagyon segítőkészek voltak. Kívülállóként úgy gondoltam, hogy a horgászok nem árulják el egymásnak, hogy milyen halat mivel, hogyan fognak. Azt hittem ezeket a dolgokat csak azok az emberek osztják meg akik a termékeiket szeretnék eladni. Ugyanakkor azt is megállapíthatom, hogy a parton töltött egy óra tapasztaltabb emberek társaságában jóval többet ér néhány internetezős éjszakánál.

Az első csuka megakasztása, fárasztása, visszaengedése csak még több olaj tűzre. Ekkor jön rá az ember, hogy még csak most kezdődik igazán a játék. Nagyon jó érzés amikor sikerül túljárni egy vérbeli vadász eszén és egész közelről megcsodálni, hogy milyen – fegyverekkel -,tulajdonságokkal vértezte fel a természet. Elgondolkodtam azon, hogyha csak egyetlen dolgot is kérhetnék ami ezeknél az örömöknél több lenne, mi lenne az. Egyértelműen mondhatom, hogy azt szeretném, hogy csak egyszer lásson fentről az a jólelkű Öregúr aki először a spiccbotot a kezembe adta.