Tavaszi pontyozás Szentannapusztán II. – Visszatekintő

tavaszi horgaszat szentannapusztan 010

A tavalyi év viszontagságai és a 2013-as év első két hónapja után, amikorra már minden jóérzésű sporthorgász halálra izgulta magát kedvenc vizének megfelelő vízállapotáért, hihetetlennek tűnt a március-ban lezúduló csapadékmennyiség, ami kielégítően feltöltött minden horgászvizet, beleértve az egyik szívemhez közel állót, a Szentannapusztai víztározót. A tavak vízzel én pedig csupa izgalommal, jókedvvel és reménységgel teltem meg. Minden egyes Szentannán tett látogatásommal egyre izgatottabban vártam, hogy végre csillapítsam a halfogás iránt érzett szűnni nem akaró vágyamat.

Április 01-re esett a választás, mint szezonnyitó pontyvadászat, mondom ezt azért mert a hihetetlen halsűrűség ellenére amurokra még nem mertem számítani. Kísérőm ezúttal édesapám volt, de útközben társult még hozzánk egy kedves horgászcimborám is.

A tóvégi egyenes oldalon helyezkedtünk el. Fater a vele szemben lévő öblöt, jómagam a hosszú pályát választottam, a recept pedig igen egyszerű volt: etetőkosár, vagy ólom, plusz egy szem csali, ami édesapámnál főként élő csali, nálam bojli képében mutatkozott. Az első ponty nem is váratott sokat magára, körülbelül bedobástól számítva 10 perccel jelentkezett egy kerek formájú töves, amit 4 kg-osnak mérlegeltünk.

4 kg
4 kg
A visszaengedés
A visszaengedés

Ezt követően rögtön egy 6 kg-os borzolta idegeinket, mely az élő csalit választotta.

6 kg
6 kg

Nem kellett csalódnom saját bojlimban sem, hiszen rögtön egy fél órán belül találkoztam egy 10 kg-os hibátlan tőponttyal, amit fater 8.50 kg-os pontya szépített, így közös fotót készítettünk.

8.50 kg + 10 kg
8.50 kg + 10 kg

A halakra a vérbeli Szentannapusztai védekezésmód volt jellemző a szokatlan hideg ellenére is, ami a felejthetetlen tavaszi pecák közzé emelte ezt az alkalmat is. Ezen a napon még jópár szép pontyot sikerült matracra fektetnünk, talán hozzá se kell tennem, hogy épségben visszanyerték szabadságukat.

5.70 kg
5.70 kg
Ő is újra szabad
Ő is újra szabad

A következő bevetésre április 19-én, egy igazi verőfényes tavaszi délutánon került sor. A levegő magában hordozta a kikelet édes illatát, a megújulást, madárcsicsergést és minden olyan apróságot, ami csak egy horgásznak kedves lehet. Megérkezésemkor Pataki Zsolt tógazda fogadott és rögtön meg is hívott egy csésze feketére, amit a horgász kollégákkal jóízű beszélgetés mellett fogyasztottunk el. Ők már délben elfoglalták helyeiket a tó végéhez vezető egyenes oldal utolsó beállóiban, magam pedig eggyel visszább a ház felé, a kettes és hármas sziget között próbáltam szerencsét. Etetéshez spombot használtam, amibe rendre aprószemű pellet és bojlikeverék került. A kettes sziget sarkára dobtam a legtöbbet etetés gyanánt, így a felcsalizott szerelékeket is oda szántam. A hajszálelőkére természetes alapanyagú bojli és házi kukorica került, immár az amurok reményében. Bedobást követően a helyi szokásoknak megfelelően kiálltam az autóval az arra kijelölt helyre és visszasétáltam a többiekhez, ahol még a megérdemeltnek vélt dohány feléig sem jutottam, mikor kapásom volt. Derekas küzdelem után, félsötétben mérlegeltük a 8.10 kg-os gyönyörű tövest.

8.1 kg és az öröm
8.1 kg és az öröm

Fogadva a horgásztársak szokásos jókívánságait újracsaliztam. Vidám eszmecsere mellett folytatódott a peca, amíg Ottónak el nem sült az egyik botja, majd rögtön a hallal való kontaktus felvétele után a másik is. Mit volt mit nem, ahogy szokták mondani, Jancsi felkapta a másik botot és zajlott a kettős fárasztás, én persze élvezettel figyeltem. Oti halát pontyzsákba helyeztük, míg a másik hal merítésére sor került. Sosem szoktuk kockáztatni a halak épségét a fotózásig, ha a hal fáradt, vagy fokozott idegi állapotban van, ne habozzunk pihentetni egy zsákban, vagy akár a szákban is. Matracra kerültek hát a potykák, mérlegelni kezdtünk. Ottó tükröse 12.17 kg-ot nyomott, Jánosé 8,70-et.

12.17 kg és 8,70 kg
12.17 kg és 8,70 kg
Minden halnak jár a tisztelet
Minden halnak jár a tisztelet

Az események izgalmaitól fűtve várakoztunk a további jelentkezőkre, nem hiába. Úgy éjfél körül óvatosan induló, fokozatosan erősödő húzásra vágtam be. Egy-két percen belül partközelbe hoztam az 5.50-es pikkelyest. Ilyen magas vízállás mellett, a tavalyi évben egészen befüvesedett meder fölött, a fejlámpa fényében szinte világítanak ezek az igen keményen harcoló állatok. Fotóztuk, mértük és visszaengedtem. Az éjszaka hátralévő részét magányosan, a csillagoktól hemzsegő égbolt társaságában töltöttem. Valahogy más itt kint, ahol az ember önfeledten, a városi élet járulékos aggodalmait szélnek eresztve pihenhet meg, elvarázsol ez a hely. Annyira elmerültem a hullócsillagok szédítő áradatában, hogy csak a felkelő nappal érkező kapás ébresztett fel. Nem is egészen tértem magamhoz, csak mikor arcon fröcskölt a merítőben tomboló pontyocska egy jó adag hűs vízzel.

Szép emlékekkel gazdagodva indultam utamra a szikrázó napsütésben.

2,30 kg-os ébresztőóra
2,30 kg-os ébresztőóra
Napfelkelte Szentannapusztán
Napfelkelte Szentannapusztán

Valamivel több mint egy hete 05.03-án édesapám és jó barátja indultak amurvadászatra, melyre legalkalmasabbnak a hátsó oldalt vélték. Tibi az öbölben próbálkozott, fater pedig a hosszú, nyílt vizet horgászta meg. Etetésnek horgonként két marék házi készítésű tengerit használtak, ami nem volt rossz választás a halak szerint. 10 órakor erőteljes kapással jelentkezett az első amur, ami egyben az idei év első amurja címet is viseli. A fárasztás során többször is visszatört a meder mélyebb része felé, a nádzabálókra jellemző módon. A mérleg 4.5 kg-ot jelzett, Tibor pedig büszkén engedte vissza a hínárevőt.

4.5 kg
4.5 kg

Kis szünet elteltével ismét csengetnek ugyanazon a boton, úgy tűnik rátaláltak a terített asztalra. Pár perces küzdelem után mutatta meg magát először partközelben az érdeklődő.

Jellegzetes sötét hátú szentannai amur
Jellegzetes sötét hátú szentannai amur

Többszöri kirohanás után került sor a 11 kg-os torpedó merítésére, majd a kíméletes mérlegelésre.

11 kg
11 kg

Az egész napos kitartó próbálkozás során remekül szórakoztak, sikerült még pár kisebb amurt fogniuk, így elégedetten szárították a matracot indulás előtt.

Ilyen élményekkel gazdagodtunk a szezon kezdete óta Szentannapusztán és remélem, hogy az elkövetkezendő elfoglaltságokkal teli hetekben is sikerül időt szakítanom a halak üldözésére. Befejezésül pedig felhívnám minden sporthorgász társam figyelmét, hogy a halakkal kíméletesen bánjon, a lehetőségekhez képest törekedjen a minél hamarabbi fotózásra, visszaengedésre és használjon előre bevizezett pontymatracot. Különösen fontos ez így, hogy az amurok megfogására is igen nagy esély van ebben a szokatlanul meleg időben. Jó szórakozást kívánok mindenkinek!

írta: Denmark Sign

Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .