Elég rég írtam már valami okosságot, de a sok meló, meg tanulás miatt ritkán és kevesebbet voltam kint a vizek partján. Az eredmény sem volt fényes, a Keletin voltam 3 alkalommal, itt összesen 7-8 méret alatti csukát sikerült fognom, a környékbeli csatornák sem akartak igazán jó halat adni. November elején szántam egy napot a Budapesten megrendezésre kerülő Horgászshowra, ami nem igazán nyerte el a tetszésem, egyedül az Energofish stand, valamint Bokor Károly előadása teszett nagyon. Vettem egy pár Salmo és Mann’s terméket, amiket azóta is erőltetek.
Két hete sikerült kijutnom 3 órácskára a Berettyó partjára. Két legjobban kedvelt helyemet látogattam meg, az első helyre, ahogy leértem rablás törte meg a felszínt. Itt-ott kishalak rebbentek szét, valami megtolta a vizet. Gyorsan összeraktam a versenyen nyert botomat, és táncba indítottam egy Mann’s twisztert. Dobás után tekertem kettőt, mikor egy éles koppintást éreztem. Ahogy odanyúltam neki, nem igazán akart kifele jönni, majd mikor feljött a víztetőre, láttam, hogy egy méretes süllő, aminek az oldalában van a horog. Horogszabadítás és visszaengedés után dobtam párat, mikor megismétlődött az eset. Most a mellúszójában volt a horog egy kisebb fogasnak. Ez már nem lehet véletlen, 3. halamnak a hasába akadt a horog. Még a mai napig nem tudom, mi volt ezekkel, de több kapást nem tudtam kicsikarni ezen a helyen. Átmentem a másikra, ahol első dobásra egy bicska csukát sikerült fognom, majd egy félórányi dobálás és csali tesztelés után sikerült fognom egy bő másfelest. Ezt az egy halat megtartottam, majd elégedetten csomagoltam és mentem haza.
Következő horgászatom 3 napja történt. Ahogy leértem a vízhez, szembesültem azzal a ténnyel, hogy szűk két hét alatt majd egy métert ment le a víz. A balinok hajtották a vizet, ami kicsit meglepő volt így november végén, de az éhség az nagy úr! Összeraktam mindkét botomat, az egyikre kis Mann’s twisztert, míg a másikra egy nagyobb Relaxot raktam, hátha ki tudom szelektálni a nagyját. 2. dobásra volt egy ütésem, ami nem lett meg, majd jött két 33-34 centis süllő, amiket horogszabadítás után visszaraktam. Volt még 1-2 kisebb koppintás, ami nem akadt meg. Továbbálltam egy másik helyre, ahol a 3. dobásra, amikor már előttem járt a csali, kaptam egy kemény ütést. Egy 41 centis süllőn megtetszett a Mann’s twiszter. Őt megtartottam.
A harmadik horgászatomra, azaz a mai napra már kicsit többet készültem, feltöltöttem a gépet, újrakötöttem a felszereléseket, hátha megütöm a főnyereményt.
Édesapámmal ketten útrakeltünk, olyan 10 óra körül értünk a partra, már a második dobásra volt egy érdeklődő, aki a következőre meg is akadt, egy méret körüli csuka. Nem foglalkoztam a méréssel, egyből ment vissza. Ezután egy 40 perc alatt 5 kapást tudtam kicsikarni, ebből 4 süllő ki is jött.
Volt még 1-2 kapásom, mikor gondoltam egyet, és lejjebb mentem pár száz métert.
Séta közben mindig el szoktam nézelődni, hiszen nekem a horgászat nem csak a zsákmányolásról szól, hanem a természet szeretetéről is. A parton rengeteg gombát találtam, sajnos még nem értek hozzájuk, de télen, mikor megfagy a vizek háta megnézek egy-két gombás kisokost.
Az az egy dolog bántott kicsit, hogy majd egy kosárnyi gomba volt leszedve és egy helyre borítva. Ha valakinek nincs rá szüksége, akkor minek szedi le? Na mindegy.
Megálltam az első helyen, az első dobás után, mikor kiemeltem a csalit a vízből, valami egy iszap felhőt kavart a partszélen. Visszadobom, majd 3 tekerés után durr, egy harminc pár centis süllő rázza a fejét, neki jó volt a technikája, mert ki is rázta magából a horgot. Nem nagyon bántott a dolog, tovább is álltam. A következő helyen valami olyat odakoppintott a csalinak, hogy megillyedtem, ahogy megakasztottam, beállt a sodrásba, megrázta a fejét, és már repült is ki a csali. Nem lehetett csúnya süllő, de majd legközelebb én leszek az okosabb. 2-3 dobás után egyszer, mikor a fenékről elindítottam volna a csalit, az leakadt, legalábbis egy pillanat erejéig azt hittem, mikor hírtelen, vehemens erővel elindult. Na megakasztottam életem csukáját, gondoltam, de nem voltak olyan hírtelen kirohanásai mint egy csukának, hanem szépen beleült a sodrásba és lehúzott úgy 15 méter zsinórt. Ekkor nem tudtam, hogy mi lehet, majd amikor visszafordult és előttem feljött, majd hasra estem a nevetéstől. Közelebb volt a három kilóhoz, mint a kettőhöz 🙂
A 2,10-es 5-22 gr dobósúlyú pálca az orsónál is hajlott. Jó kis teszt volt ez neki, de nem volt hiba a gépezetbe, mondjuk a merítésnél, ha látott volna valaki, biztos kinevet. Sétáltam még pár helyet, egy kapásom volt még, ő a twiszter farkát megtartotta magának emlékül.
A legnagyobb süllőt, meg a pontyot megtartottam, a többieket kíméletesen, még a horog szabadítás után visszaraktam. Sajnos ígyis évről évre egyre kevesebb hallal sikerül találkozni, ne legyünk telhetetlenek!!
Írta és fényképezte: Nagy Tamás
Forras: ladanyihorgasz.blogger.hu
