Ízelítő a Pontyvilág júniusi lapszámából

Ronny De Groote:

A Church-tó ? egy horgászálom 

 

Kép-1

 

Egy földbe vájt lyukakból nem egészen 10 év alatt Anglia válogatott szépségű pontyállományával bíró tavak lettek, hatalmas és csodás példányokkal, mégpedig a Nash-központban. A szerző nagy szerencséjére, visszatérve a céghez kedvére horgászhat ezeken a vizeken, de nem csak horgászik, hanem megosztja velünk tapasztalatait is.

 

Kép-2

 

Gyerekként mindannyiunk álmodott arról, hogy mi lesz belőle, ha felnő ? valaki profi futballista, más meg orvos, vagy űrhajós. Most, hogy már öregebbek lettünk, még mindig maradtak vágyaink. Talán mondhatjuk azt, hogy sok pontyhorgász álma egy saját tó. Sokunk számára persze ez továbbra is csak egy ábránd marad, néhány társunk azonban valóra váltotta álmait. Az egyikük Kevin Nash.

 

Kép-3

 

 

 

 

Hartmann Tamás:

Horgászat instant módra ? nagypontyot parancsszóra

 

Kép-1

 

Azt hiszem, nem vagyok egyedül, ha azt mondom, hogy 2012-re igencsak megváltozott a horgászvilág, már ha csak az utóbbi 5-8 évet vesszük figyelembe. Olyan átalakuláson ment keresztül eme nemes sport, hogy az ember még ebben a szélessávú netáztatta világban is rá-rácsodálkozik. Hirtelen sok (ökológiai múlttal nem rendelkező, a semmiből előtűnő) ?tíz- és húszpluszos? pontyokat rejtő tó csábítja a horgászati múlttal szintén nem rendelkező ?nagyponty-specialistákat?. Természetesen nem akarok összehasonlítást végezni angol vagy más, alapvetően sporthorgász elvek alapján vezérelt, több évtizede ?megvilágosult? horgásznemzetekkel. És nem akarom senki technikai tudását megkérdőjelezni. Egyszerűen csak néhány tapasztalatot szeretnék megosztani ? akárcsak mint egy új csalizási technikát.

 

Kép-2

 

Azon veszem észre, hogy azok, akik nem túl régóta űzik a nagypontyok horgászatának e műfaját, vagy páran, akik már régi motorosnak számítanak is, az elégedetlenség jeleit vélem felfedezni. A beszélgetések java része panaszos hiánnyal kezdődik, és azzal is ér véget. Természetesen ma már kizárólag a táblázatba rendezett fogásokról beszélgetünk javarészt. Mindegy már az, hogy hol, vagy mikor fogott bárki is bármit. Az a lényeg, hogy mennyi az egységidő alatt kitermelt nagypontyok száma, átlagsúlya. A fogási körülményekről manapság már ritkán esik szó. Differenciálódott a hajszálelőkés pontyhorgászat, ami még normálisnak mondható. De a különböző szemléletmódok szűklátókörűséggel párosulnak. Ezáltal az egészből részek lesznek, és csak ezeket látják a horgászok, valamint csak a részekben hisznek. Ebből adódóan kizárt dolog, hogy valamiféle változás legyen abban, hogy élvezni, illetve megérteni tudják a horgászat teljes változatát.

 

Kép-3

 

 

 

 

Dankó Péter:

Holtágban horgászva

 

Kép-1

 

Az Atkai Holt-Tiszán szerzett tapasztalatokra hagyatkozva talán érdemes egy kicsit jobban rávilágítani a figyelmet a hazai holtágakra. Az itt tett megfigyelések a többi hasonló vízre is érvényesek általánosságban, így kiindulási alapnak éppen megfelelnek.

 

Kép-2

 

Általában rengeteg szúnyog, a horgászatra vonatkozó lehetetlen szabályozás, millió törpeharcsa és kevés nagyponty várja azokat a pontyozókat, akik a magyarországi folyók holtágain próbálnak szerencsét, és nem kibetonozott partú, pár hektáros műtavakban akarnak belelopott halakra horgászni. Nézzük meg, hogy lehet egy mai pontyhorgásznak érvényesülni ebben a nem túl jó helyzetben.

 

Kép-3

Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .