Tavaszi pontyozás Szentannapusztán

Idén szokatlanul korán köszöntött be a már szinte nyári meleget idéző tavasz és ezt nemcsak mi pontyhorgászok, hanem a téli koplalással küszködő pontyok is megérezték. Egyre másra érkeztek a hírek ?a pontyok már húzzák?, alig vártuk, hogy a téli karbantartás fáradalmas munkáin átesett felszereléseinket beélesíthessük.

Egy ilyen napsütéses délutánon, kutyasétáltatás közben szólalt meg a telefonom. Kitartó horgásztársam, Kovács Ottó keresett, mit szólnék, ha az este meglátogatnánk a számomra oly kedves Szentannapusztai horgásztavat. Azonnal igent mondtam és sietve rohantam haza, hogy összeszedjem holmijaimat. Kedvenc tavaszi bojlim a táskában, meleg ruha, élelem és már úton is voltunk Vámospércs felé.

Megérkezvén köszöntöttük Pataki Zsolt tógazdát, aki később társult is hozzánk a peca alatt. Választásunk a négyes sziget utáni öbölre esett. Rövid összeállítás után készen állt a felszerelés, csaliztunk és már repülhettek is a szerelések. Ottó barátom az öböl jobb oldalát vette célba, valamint a féltávon lévő bóját, jómagam az öböl bal szélét.

Az első kapás nem váratott magára, társam jelzője csippant meg, majd erőteljes húzás következett. Egyedül őriztem a botokat, így nem volt választás: szaladtam, hogy megálljt parancsoljak az érdeklődőnek, aki a rövid pályáról jelentkezett. Jó tízperces fárasztást és bójaszaggatást követően láttuk meg a jellegzetesen sötét, szentannai árnyalatú nyurgát. Kiemelés után megdöbbenve bámultuk a mérleget, ami tárázás után 10 kg-ot mutatott.

Visszaengedést követően bizakodva vártuk a következő történéseket. Újabb kapás, úgy tűnik az események sűrűsödnek, barátom szalad, és bevágást követően karikába hajlott a botja, ez sem lesz kicsi! A trükkös fárasztást követően miután az összes furfangját felhasználta ellenfelünk, de így sem kerülhette el a matracra fektetést.

Kis idő elteltével, egy rövid csipp után elemi erő követelte magának a zsinórt az öböl melletti bójához dobott botomról. Hamar reagáltam és már az első rúgásokból éreztem, ez sem lesz kicsi. Rövid zsinórgobozást követően, amurokat megszégyenítő kirohanások után tudtuk merítőbe terelni a 6,40-es tövest.

A halak jelenlétét, étvágyát mi sem igazolhatta volna jobban, mint a pár szem bojli dobócsövezése után is szűnni nem akaró kapások, mozgások. Folyamatos becsippanások tartották bennünk a lelket, ha éppen 15 percen belül nem lett volna kapás. Fogós íznek bizonyultak a fűszeres bojli, amiket két-három PVA-zott szemmel biztosítottunk. Az este jelentkezett még egy 6kg körüli tőponty és egy 5kilós tükrös.

A nagy izgalmakkal induló horgászat, a vártnál elmondhatatlanul nagyobb sikerrel zárult a kissé visszahűlő időben. Szentannapuszta tudtunkra adta, hogy immár felébredt téli álmából és bízom benne, hogy még nagyon sok ehhez hasonló élményekkel vár bennünket a 2012-es év során.

Írta: Daku Dániel