Melyik faj legyen az év hala 2012-ben?

kerdojel

A Magyar Haltani Társaság elnöksége 2012-re három jelöltet állított az év hala címért folytatottversenyben. A címben foglalt kérdésre a  Társaság honlapján 2011. december 31-ig meglátogató szavazók fogják megadni a választ. Látogassatok el a MHTT weboldalára, ahol leadhatjátok szavazatokat a három jelöltre.

szeleskarasz
1. Széles kárász (Carassius carassius)

Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Angol név: Crucian carp
Német név: Karausche

Ismertetőjegyek.  Igen magas hátú, oldalról erősen lapított hal. Homloka meredeken emelkedik, orra tompa, szája kicsi és csúcsba nyíló. Szeme nagy, de átmérője kisebb az orr hosszánál. Hátúszója körülbelül a hasúszóval egy vonalban kezdődik, a széle domborúan lekerekített, elágazó sugarainak száma 14-21. Az úszó elején lévő csonttüske hátsó oldala sűrűn fogazott, a fogak száma 25-30. Farkalatti úszójában 5-8 osztott sugár van, és elején a csonttüske ugyancsak finoman fogazott. Pikkelyei nagyok, számuk az oldalvonalon 32-35. Az egészen fiatal példányok faroknyelén ? közvetlenül a farokúszó előtt ? egy körbefutó fekete gyűrű látható, amelyből később csak egy folt marad, majd az idősebbeknél ez is eltűnik. Alapszíne aranysárga. Közepes méretű faj, hossza 15-25 cm, ritkán 30 centi fölött. A hazai horgászrekord 2,66 kg (1991).

Hasonló fajok.  Legjobban az ezüstkárász (44) hasonlít hozzá ? barnás vizekben még a színe is ?, de hátúszójának széle egyenes vagy kissé homorú, és az úszó elején lévő csonttüskén csak 10-15 nagyobb fog van. A ponty (45) hátúszójának sugárszáma és csonttüskéjének fogazottsága egyező a széles kárászéval, de fölső állkapcsán és a szájszögletében kis bajuszt visel. Az ivadékhoz hasonlít a szivárványos ökle (42) is, de annak faroknyelén egy kékeszöld csík látható. Többi magas hátú halunk hátúszója sokkal rövidebb.

Környezet.  A növényekben gazdag sekély állóvizek jellemző hala. A folyók főmedrében igen ritkán, inkább csak véletlenszerűen fordul elő, amikor egy-egy nagyobb áradás kimozdítja a hullámtéri állóvizekből. Nagyobb állományai az öreg holtágakban és a mocsarakban alakulnak ki. Elviseli az oxigénszegény viszonyokat, télen pedig ? iszapba fúródva ? a víz teljes átfagyását is.

Táplálék.  Mindenevő, táplálékát kisebb gerinctelen állatok, növényi hajtások és magvak, valamint szerves hulladékok alkotják.

Szaporodás.  Ivarérettségét néha 2, de többnyire 3 éves korban éri el, szaporodása május-júniusra esik. Egy nőstény 100-300 ezer, kb. 1,5 mm átmérőjű erősen ragadós ikraszemet érlel, amit részletekben rak le az állóvizek növényekkel sűrűn benőtt részein.

Elterjedés.  Őshonos halunk, amely Európa túlnyomó részén, továbbá Nyugat- és Közép-Szibéria vizeiben is megtalálható. Hazai adatok:

  • Mosoni-Duna, Duna, Rábca, Répce, Rába, Strém, Marcal, Csörnöc-Herpenyő, Rétkerti-patak (Gic), Által-ér, Ipoly, Lókos-patak, Sződi-patak, Tőzeges (Göd), Égerláp (Ócsa), Dunavölgyi-főcsatorna,
  • Zala, Boronkai-árok, Jamai-patak (Balatonboglár), Sárvíz, Kapos,
  • Dráva, Mura, Kerka, Lendva, Szévíz, Rinya, Baláta-tó,
  • Kolon-tó (Izsák), Kondor-tó (Szabadszállás), Kurjantó-tó (Fülöpszállás), Péteri-tó (Pálmonostora), Nagy-Csukás-tó (Kiskőrös), Vörös-mocsár (Császártöltés), tőzegbányatavak (Szank),
  • Tisza, Túr, Öreg-Túr, Szamos, Kraszna, Csaronda, Bodrog, Ó-Ronyva, Keleti-főcsatorna, Hernád, Vadász-patak, Takta, Füzes-ér (Mezőcsát), Zagyva, Hajta,
  • Hármas-Körös, Kettős-Körös, Hortobágy-Berettyó, Sebes-Körös, Berettyó, Maros,
  • Balaton, Kis-Balaton, Fertő, Velencei-tó, Tisza-tó,
  • egyéb tavak, halastavak, holtágak, mocsarak, csatornák.

lapipoc

2. Lápi póc (Umbra krameri)

Család: Pócfélék (Umbridae)

Angol név: European mud-minnow

Német név: Hundsfisch

Fokozottan védett. Eszmei értéke: 100 000 Ft.

Ismertetőjegyek.  Teste mérsékelten nyújtott, kissé zömök, oldalról lapított. Feje közepes méretű, orra rövid, hossza körülbelül megegyezik a szem átmérőjével. Szája félig felső állású, benne apró fogacskákból álló kefefogazat található. A szájhasíték enyhén fölfelé irányul, a fölső állkapocs vége a szem alá ér. Hátúszója a test hátulsó részén helyezkedik el, meglehetősen hosszú, elágazó sugarainak száma 12-13, és az úszósugarak hossza hátrafelé haladva nem csökken. Anális úszója rövid, 5-6 osztott sugár számolható benne. Halaink többségétől eltérően, a farokúszója szabályosan lekerekített. Pikkelyei aránylag nagyok, és nemcsak a testet, hanem a fej hátsó részét is befedik. Átluggatott pikkelyekből álló oldalvonala nincs, de helyén egy világosabb csík húzódik, amelynek mentén 30-35 pikkely számlálható. Alapszíne barna, de a fején és a testén szabálytalanul elszórt feketés foltok láthatók. Apró termetű hal, 10 centinél nagyobbra nemigen nő.

Hasonló fajok.  A lápi póc annyira jellegzetes küllemű halunk, hogy csak a nagyon felületes szemlélő tévesztheti össze valamely másik fajjal. A hasonlóan barnás színezetű és lekerekített farokúszójú réticsík (49) sokkal nyúlánkabb, és alsó állású szája körül bajuszszálakat visel. Az olykor ugyancsak barnás színű csukaivadék (58) orra hosszú és hegyes, farokúszója villás, az amurgébnek (84) két hátúszója van.

Környezet.  Mint neve is utal rá, igazi otthonát ? legalábbis régente ? a nagy lápvidékeken találta meg, ahol nagy tömegekben élt. A lápok lecsapolásával azok maradékaiba, a csatornákba, a tőzegfejtők gödreibe szorult vissza, és nagyon megfogyatkozott. Kisebb-nagyobb állományai a folyók holtágaiban, alföldi sekély tavakban, kisebb vízfolyásokban és csatornákban is megtalálhatók, de ezek a populációk gyakorta elszigetelődnek, így fennmaradásuk bizonytalan.

Táplálék.  A fiatalabbak zooplanktonnal táplálkoznak, az idősebbek férgeket, bolharákokat, rovarlárvákat, alkalomszerűen apró halivadékot fogyasztanak.

Szaporodás.  Általában kétévesen lesz ivarérett, április-májusban szaporodik. Az ikraszemek száma egyedenként 100-200, átmérőjük kb. 2 mm. A nőstény az ikráit vízfenékre készített kisebb mélyedésekbe rakja, melyet növényi hulladékokkal kibélel. A lerakott ikrát a nőstény kikelésig őrzi, gondozza.

Elterjedés.  Őshonos és egyben bennszülött halunk, amely itt alakult ki a Duna vízrendszerében. Elterjedése aránylag kis területre korlátozódik kontinensünknek, csak a Kárpát-medencében, a Duna alsó szakasza mentén és a Dnyeszter torkolatvidékén él. Hazai lelőhelyei:

  • Öreg-Duna (szigetközi mellékágak), Duna (Ráckeve), Rábca, Hansági-főcsatorna, Sződi-patak, gödi tőzegfejtő, Dunavölgyi-főcsatorna, Veresegyházi-tó,
  • Zala, Kiskomáromi-vízfolyás, Balatonedericsi-séd, Ordacsehi-berek, Jamai-patak, Csákvári-rét,
  • Dráva (holtágak és Őrtilosnál a főmeder), Mura (holtág, Letenyénél a főmeder), Kerka,
  • Égerláp (Ócsa), Kolon-tó (Izsák), Kondor-tó (Fülöpháza), Ágasegyházi-rét, Orgoványi-rét, Dong-éri-főcsatorna, Tőzeges (Szank), Kis- és Nagy-Csukás-tó (Kiskőrös), Vörös-mocsár (Császártöltés), tőzegbányató (Ásotthalom), Kurjantó-tó (Fülöpszállás),
  • Tisza (holtágak), Szamos (holtág), Gőgő-Szenke (Jánkmajtis, Nagyszekeres), Csaronda, Tiszakarádi-főcsatorna, Bodrog (főmeder és holtágak), Keleti-főcsatorna, Bódva (égerláp), Takta (Tiszaluc, Tarcal), Hejő, Tápió, Farmosi-tavak, Hajta, Almási-patak (Tóalmás),
  • Fekete-Körös, Berettyó, Pocsaji-láp, Ér, Kutas-főcsatorna,
  • Kis-Balaton, Tisza-tó,
  • egyéb sekély állóvizek, sík- és dombvidéki csatornák, vízfolyások.

 

szilvaorru
3. Szilvaorrú keszeg (Vimba vimba)

Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Angol név: East European bream
Német név: Zährte

Ismertetőjegyek.  Nyúlánk, oldalról lapított, mérsékelten magas hátú hal. Közepes nagyságú fejéhez mérten az orra hosszú ? nagyobb a szem átmérőjénél ?, és előrébb nyúlik, mint a fölső állkapocs. Szája alsó állású, alulról nézve U alakú, ajkai lekerekítettek, nem éles szélűek. Hátúszójában 8, farkalatti úszójában 18-22 elágazó sugár számlálható, a mell- és a hasúszói kicsinyek. Farokúszója közepes méretű, mélyen bemetszett. Pikkelyei az átlagosnál kisebbek, számuk az oldalvonalon 55-62. A hát- és a farokúszó között a pikkelyek egy fűrészes élt alkotnak. Nagyobb példányai 20-30 cm hosszúak, de kivételesen 40 cm is lehet. A hazai horgászrekord 1,65 kg (2003).

Hasonló fajok.  Előreugró orra és alsó állású szája a paduchoz (33) teszi hasonlóvá, de annak szája alulról nézve nem U alakú, csak kissé ívelt, majdnem egyenes, az ajkai vésőszerűen élesek, és anális úszójában csak 10-12 osztott sugár van. A karikakeszeg (27), a dévérkeszeg (28) és a bagolykeszeg (30) szája legföljebb félig alsó állású, orruk nem nyúlik a szájuknál előbbre, a hátuk magasabban ívelt, és emellett még a pikkelyek számában is különböznek.

Környezet.  Eredetileg félsós tengeröblökben élő és onnan folyókba fölvándorló hal volt, de az idők folyamán állandóan édesvízben maradó populációi is kialakultak. A hazai állományok az utóbbi csoportba tartoznak. Áramláskedvelő faj, amely a paduczónától lefelé mindenütt előfordulhat. Nagyobb számban általában a márnazóna alsó, illetve a dévérzóna felső régiójában található, de ez folyónként változhat. Fiataljai a mellékpatakokba is felúsznak.

Táplálék.  A mederfenéken keresik táplálékukat. Étlapjukon férgek, apró rákok, puhatestűek és rovarlárvák mellett növényi anyagok is szerepelnek.

Szaporodás.  Ivarérettségét 3-5 éves korban éri el, szaporodása májustól júliusig tart. Az ikraszemek száma nőstényenként 30-100 ezer, átmérőjük kb. 1,5 mm. A hímek nászidőszakban feketés nászruhát öltenek, hasuk narancsszínűvé válik. Ívása főként a márnazóna sekély, de üledékmentes, kavicsos és sóderes, sodrott részein történik.

Elterjedés.  Őshonos európai halunk, amely zömmel kontinensünk középső és keleti részén terjedt el. Hazai előfordulása:

  • Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Duna, Rába, Csörnöc-Herpenyő, Marcal, Ipoly, Dobroda, Sződi-patak,
  • Dráva, Mura, Kerka, Zsdála,
  • Tisza, Batár-patak, Szamos, Bodrog, Sajó, Bódva, Hernád, Vadász-patak,
  • Hármas-Körös, Kettős-Körös, Fekete-Körös, Fehér-Körös, Sebes-Körös, Maros.

Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .