2011.06.11-én 8:00 órától csónakos harcsavadászok uralták a látóképi tavat. Ekkor kezdődött el ugyanis a várva várt harcsafogó verseny. 29 fő nevezett be az évenként egyszer megrendezésre kerülő megmérettetésre. A versenyzők között találkozhattunk már rutinos, több versenyen résztvevő és helyezést elért személyekkel, de volt olyan is, aki először vett részt ilyen viadalon. A csónakok már előző nap és korán reggel vízre kerültek. Láthattunk itt a tiszai fa ladiktól kezdve, a hiper-szuper üvegszálas, világítással , beépített rádióval ellátott vizijárművet. Mindenki lelkesen rakosgatta a felszerelését, a csalikat és minden, a harcsafogáshoz szükséges dolgokat a csónakokba. Csupa eltökélt arcot láttam és megvoltam győződve, hogy nagyon sok bajszos fogja bánni ezt a napot. Tévedtem!
Meg volt róla győződve mindenki, hogy az első órában nagyon sok hal fog a horgokra kerülni. Nem így történt. Az idő kedvező volt, a versenyzők nagy része igen nagy tudással ütötte a vizet, szépen szóltak a kuttyogató fák.
Eltelt négy óra a versenyből, amikor zsákmánnyal érkezett a partra mérlegelni a Székely István és Horváth Sándor páros. A négy darab kölyök-harcsa összesen 6.20 kilogrammot nyomott. A versenyzők elmondták, hogy szinte egy helyről ütötték fel a halakat, de csak ennyit sikerült. Panaszkodtak a nyílt vízen uralkodó szélre, amit a partról nem nagyon lehetett érezni. Elmondták, hogy ez nem jó és ha nem áll el estére, akkor nem sok zsákmányra lehet számolni.
Így is történt. Délután háromra kész lett az ebéd és a versenyzőket vagy az éhség, vagy a szél parancsolta ki a partra, de a vízen nem sokan maradtak. Még Szabó Norbi is partra tévedt, akiről köztudott, hogy nem szokott kiszállni a csónakból, míg a verseny tart. Mindenki jó étvággyal fogyasztotta el a frissen főzött vadpörköltet, melynek alapanyagát Apai Csaba versenyző ajánlotta fel. Pihenés közben a versenyzők arra építették stratégiájukat, hogy estére eláll a szél és megindulnak a harcsák.
Aki erre tett föl mindent, az sokat veszített, ugyan is a szél nem nagyon akart csendesedni. Az éjszaka szinte eseménytelenül telt el a vízen, de nem úgy a parton. Egy – két nem kívánatos személy emlékezetessé tette a parton pihenni vágyó horgászok és nem horgászok nyugalmát. Az artikulátlan hangokat kibocsátó és randalírozó személyeket szép szóval leállítani nem lehetett, erőszakhoz pedig a szenvedő felek nem akartak folyamodni. A randalírozók mindenesetre elérték, hogy kizárták magukat minden ehhez hasonló rendezvény részvételi lehetőségétől.
A felkelő nap már minden versenyzőt a vízen talált, csónakok ringatóztak amerre csak néztem. A kuttyogatás jellegzetes hangját lehetett hallani szinte folyamatosan, a víz elvezette a hangot a legmesszebb csónaktól is a partra. Kitartóan küzdöttek a versenyzők, azért még mindenki hitt egy kicsit a csodában. De csodák nincsenek, legalábbis most. Alig, alig volt kapás, kevés hal akadt a horgokra. Viszont megfogták a verseny legnagyobb halát, egy 5360 grammot nyomó harcsát.
Az eredményhirdetésre minden résztvevő a vízpartra gyülekezett, ahol a MOHOSZ részéről Dr. Veres Ferenc átadta a helyezést elért versenyzőknek a díjakat, kupákat és okleveleket.
Helyezettek:
Gratulálunk minden helyezést elért versenyzőnek, na meg az összes versenyzőnek a kitartásukért. Az eredményhirdetés utáni beszélgetés közben felmerült, hogy milyen jó lenne még ebben az évben egy másik harcsafogóversenyt lebonyolítani.
Dúrkó István ígéretet tett, hogy a kérést továbbítja, de Ő személy szerint szeptember hónapban lehetőséget lát arra, hogy lebonyolításra kerüljön egy újabb harcsafogó verseny. Úgy legyen! Várjuk a versenykiírást.
írta és illusztrálta: Takács Lajos
[nggallery id=128]
Jó kis csapat, jó kis verseny volt.
Köszönjük mindenkinek, de főleg a harcsáknak!
Kár, hogy nekem nem sikerült fogni.
De majd legközelebb.
„Reszkessetek halacskák!”