Szezonnyitó keszegezés pontyokkal

vegre-a-vizparton

 

Már több hete izgalommal látogattam az időjárás- előrejelzéssel foglalkozó weblapokat, bízva abban, hogy egyszer végre enged a tél és az első tavaszi hónaphoz méltó időjárás, ha nehezen is, de megérkezik. A prognózisok egyre biztatóbb hőmérsékleti adatokkal kecsegtettek és a hétvégére is sikerült szabaddá tennem magam, így lehetőségem adódott megejteni az idei első horgászatot. Hely szempontjából a választásom a Kékvíz fantázianevű magántóra esett, mely Balmazújváros határában található, bővebb információt a fenti menüben találtok. A Keletivel való kapcsolata miatt nyáron bosszantó lehet a törpeharcsák jelenléte, de így olvadás után két nappal még nincsenek jelen, ezért nyugodtan készülhettem az idei első keszeghorgászatra.

 


A felszerelés összepakolása kissé döcögősen ment és sajnos a vízparton jöttem rá, hogy mennyi mindent hagytam otthon. Hiába, hosszú volt a tél és ez meg is látszott a felkészültségemen. Rakós botos pecára készültem, mást nem is tettem a botzsákba, többször bebizonyosodott már, hogy itt ilyenkor ez a legnyerőbb módszer. Közepesen vastag, de lágy csőgumit húztam az első két tagba.

 

 

Az etetőanyagot még otthon megkevertem. Nem bonyolítottam túl a dolgot; sötét színű keszeges kaját készítettem elő némi földdel és hidegvízi aromával.

 

 

farasztas

 

 

Bepakoltam a kocsiba, felvettem Gergőt és már hasítottunk is a Kékvíz felé. Verőfényes napsütés fogadott bennünket és örömmel konstatáltuk, hogy a két napja még jeges víz teljesen kiolvadt. Gyors napijegyváltás után letelepedtünk a jónak vélt helyre. Társam segítségének köszönhetően minden gyorsan a helyére került és pár perc múlva már a meder feltérképezésével foglalatoskodtam. Két alkalmas helyet is találtam, egyet a nádszélben egyet pedig a meder közepén. Mindkét helyre 3-3 gombócot toltam be etetőcsészével, hogy a környéket tartózkodó halakat ne zavarjam felesleges csobogással. A csontit és a kukoricát is csészével jutattam be, mert az összes csúzlimat sikeresen otthon hagytam.

 

 

poharral-csendesebb

 

 

A szereléket 0,12-es főzsinórból készítettem, melyre egy 0,75 gr-os karcsú úszót rögzítettem, az előke 0,10-es vastagságú volt, végén egy 16-os hosszúszárú horoggal.

 

 

A horgászatot 2 szem csontival kezdtem a meder közepén. Körülbelül 5 perc múlva kapást észleltem. Az úszó lassan elmerült és én hitetlenkedve emeltem meg a botot. Mozdulatlan ellenállást éreztem de néhány pillanat múlva az akadónak vélt hal lassan megindult. Nagy izgalom lett rajtam úrrá, mikor a kristálytiszta vízben megláttam a ponty aranysárga oldalát.

 

 

 

szakolas-elott

 

 

Sajnos a varázs nem tartott sokáig; a rövidítés után nem sokkal a horog kipattant a hal szájából. Csalódottan bogoztam le a spiccről a rácsavarodott szerkót. Betoltam a botot és reménykedtem benne, hogy nem ez volt az egyetlen hal a környéken. Talán 1 perc sem telt el és megismétlődött az előbbi szituáció; rávártam 2 ütemet a kapásra és akasztottam. Ismét ült a horog a hal szájában és most szerencsém volt, közel 5 perc fárasztás után szákban volt az idei első pontyom! Rettenetesen örültem neki, nem számítottam ilyen kezdésre. A sikeres folytatás érdekében nagyobb horgot és erősebb előkét raktam fel és a gumi feszességén is állítottam.

 

 

ponty

cnr

 

A következő másfél órában 9 pontyot sikerült szákba terelni. Csontival, kukoricával és gilisztával is fogtam. A mérleget természetesen otthon hagytam, így csak saccolni tudtuk a halak súlyát, nagyjából 2-3 kilósak lehettek.

 

 

egy-karika-a-vegere

 

 

Fél kettő körül a gyenge keleti szél délire fordult és onnantól kapásom se volt. Közel egy órán keresztül próbáltam halat fogni, körbetapogattam az etetést, de csak egy hatalmas naphal díjazta fáradozásomat. Utolsó hal gyanánt végül sikerült még fogni egy jól megtermett karikát; végül is keszegezni készültem?

 

 

Írta: Tóth István
Fotó: Tóth Gergő

Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .