Tavaszi Spiccbotozás

A fázós hétköznapok és két fárasztó iskolai nap után vasárnapra könnyed pecát terveztem. Reggel örömmel tapasztaltam, hogy az előző napi erős szél alábbhagyott és nyoma sincs esőre (vagy hóra) utaló felhőknek. Bőséges reggeli után bepakoltam a kocsiba és elindultam, hogy felvegyem Norbit, akit fél órája keltettem telefonon. Az előző napi bulitól meggyötört arccal vánszorgott ki, de a kellemes napsütés őt is jó kedvre derítette. Egy közeli csatornára terveztem a pecát, ahol már olvadás után is próbálkoztunk, igen jó eredménnyel.  Megérkezésünk után szomorúan vettük észre, hogy rengeteg a szemét, ami ezelőtt a hó takarásától nem látszott. Megfogadtuk, hogy ha legközelebb jövünk mindenképp hozunk zsákot és összeszedjük. Nehezen érthető, hogy ha valaki ki tudja hozni magával a szemetet, akkor miért nem tudja ugyanúgy hazavinni?

Lepakolás után hozzáláttam az etetőanyag bekeveréséhez. 1 kg sötét színű, bodorkás anyagot kevertem. Egy fél kiló löszös földet is kevertem hozzá; a keszegfélék szeretnek benne turkálni és csábító felhőt is képez. A keverék megfelelően tapadt, így sok élő anyagot fel tudott venni, ami a kora tavaszi időszakban igen nagy vonzerővel bír.

Két teniszlabdányi gombócot dobtam be, majd széthúztuk a botokat és bemértük a mélységet. A 6 m-es spiccbotokra már előre elkészítettem a szerelékeket: a 0,14-es főzsinórra 2,5 gr-os folyóvízi úszót raktam, ólmozás összehúzva, előke 0,10- es, horog 16-os.

Már az első úsztatás halat adott; egy tenyeres kárásznak tetszett meg a 3 szem pinkivel csalizott horog.

Az ütemesen dobott gombócoknak köszönhetően remekül összeálltak előttünk a halak; dévérek, karikakeszegek, bodorkák és kárászok csábultak el a finom falatokra és a jól vezetett csalira. Az időjárás fantasztikus volt; enyhe szél és folyamatos napsütés kényeztetett minket halfogás közben, így nem csoda, hogy nagyon gyorsan eltelt a délután. Fél 4 körül elkezdtek ritkulni a kapások és 15 perc múlva már mozdításunk sem volt, így szedelőzködni kezdtünk. Lefényképeztük a terítéket, majd a halakat kíméletesen visszahelyeztük éltető elemükbe.

Sikerült egy kellemes tavaszi napot a vízparton eltöltenünk egy percig sem unatkoztunk. Reméljük az időjárás kegyes lesz hozzánk, és egyre sűrűbben hódolhatunk kedvenc hobbinknak!

Írta: Tóth István (KisToth)
Fotók: Szabados Norbert

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .